Jó 32

Ka Kōhete a Erihu i ngā Hoa o Hōpa

1 Heoi, mutu ake te whakahoki kupu a ēnei tāngata tokotoru ki a Hopa, nō te mea he tika ia ki tōna nei whakaaro. 2 Nā, kua mura te riri o Erihu tama a Parakere Puti, nō te whānau i a Rame. Mura ana tōna riri ki a Hopa, nō te mea ki tāna tika rawa ia i te Atua. 3 I mura anō tōna riri ki ōna hoa tokotoru, nō te mea kīhai i kitea e rātou he kupu hei whakahokinga atu, heoi kei te whakahē anō rātou i a Hopa. 4 Nā, i tatari a Erihu kia kōrero ia ki a Hopa, nō te mea he kaumātua ake rātou i a ia. 5 Ā, nō te kitenga o Erihu kāhore he kupu i ngā māngai o aua tāngata tokotoru hei whakahokinga atu, mura ana tōna riri.

6 Nā, ka oho a Erihu tama a Parakere Puti, ka mea:

"He taitamariki ahau, ko koutou ia he koroheke rawa;

koia ahau i hopohopo ai,

i wehi ai ki te whakaatu

i tōku whakaaro ki a koutou.

7 I mea ahau, ‘Mā ngā rā te kōrero,

mā ngā tau kua maha e whakaatu te whakaaro nui.’

8 Otiia, he wairua anō tō te tangata,

nā te manawa anō o te Kaha Rawa rātou i whai mahara ai.

9 Ko ngā tāngata nunui, kāhore ō rātou whakaaro nui,

ko ngā kaumātua, kāhore e mātau ki te whakawā.

10 Koia ahau i mea ai, ‘Whakarongo ki ahau;

ka whakakite hoki ahau i tōku whakaaro.’

11 "Nanā, i tatari ahau ki ā koutou kupu;

i whai taringa atu ki ō koutou whakaaro mōhio

i a koutou e rapu kupu ana.

12 Nanā, mahara tonu atu ahau ki a koutou,

ā, kīhai tētahi o koutou i whakaatu i te hē o Hopa,

i whakahoki kupu rānei ki āna kōrero.

13 Kei mea koutou, ‘Kua kitea e mātou te mōhio,

nā te Atua ia i turaki, ehara i te tangata.’

14 Nā, kīhai āna kupu i anga mai ki ahau;

e kore anō tāna e utua e ahau ki ā koutou kupu.

15 "Pōrahurahu kau ana rātou, kore ake ā rātou kupu whakahoki;

mutu ake ā rātou kōrero.

16 Kia tatari ahau, nō te mea kāhore rātou e kōrero,

nō te mea e tū kau ana rātou, kāhore e whakahoki atu?

17 Me kōrero atu hoki e ahau āku kupu,

māku anō e whakaatu tōku whakaaro.

18 Kī tonu hoki ahau i te kōrero;

e akiakina ana ahau e te wairua i roto i ahau.

19 Nanā, ko tōku kōpū rite tonu ki te wāina kāhore nei ōna putanga;

ki te ipu hou e tata ana ia te pakaru.

20 Me kōrero ahau, kia tā ai tōku manawa;

ka puaki tōku māngai, ka whakahoki kupu ahau.

21 Nā, kaua ahau e whakapai ki te kanohi tangata;

e kore hoki ahau e hoatu ingoa whakapaipai ki te tangata.

22 Kāhore hoki ahau e mōhio ki te whakapati –

pēnei kua riro wawe ahau i tōku Kaihanga."

Elihu első beszéde: megmagyarázza, hogy bár fiatal, miért nyitja meg ajkait

1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: 2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. 3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot. 4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála. 5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja. 6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet. 7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága! 8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki! 9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet. 10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet! 11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek. 12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt. 13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember! 14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki. 15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó. 16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé. 17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet! 18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek. 19 Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad. 20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek. 21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem; 22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!