Jó 34

Ka Kauwhau a Erihu mō te Tika o te Atua

1 I kōrero anō hoki a Erihu, i mea:

2 "Whakarongo ki āku kupu, e te hunga whakaaro nui;

kia whai taringa ki ahau, e te hunga mōhio.

3 E whakamātau ana hoki te taringa i te kupu,

e pērā ana me tā te māngai ki te reka o te kai.

4 Ko tā tātou e whiriwhiri ai mā tātou ko te mea tika;

kia mōhiotia hoki e tātou, e tēnei, e tēnei, ko te aha te mea pai.

5 "Kua mea nei hoki a Hopa, ‘He tika tāku,

ā, kua whakapeaua kētia e te Atua te whakawā mōku;

6 ahakoa kei ahau te tika ka kīia ahau he tangata teka;

e kore e mahu tōku werohanga, ahakoa kāhore ōku hē.’

7 Ko wai te tangata e rite ki a Hopa,

me te mea he wai te tāwai e inumia ana e ia?

8 Kua uru nei ki te tira o ngā kaimahi i te hē,

ā, e haere tahi ana me ngā tāngata kikino.

9 Kua mea hoki ia, ‘Kāhore he painga ki te tangata

ki te āhuareka atu ia ki te Atua.’

10 "Nō reira whakarongo mai ki ahau, e ngā tāngata ngākau mōhio;

e kore rawa te Atua e mahi i te kino;

e kore, rawa hoki te Kaha Rawa e mahi i te hē.

11 Ka utua hoki e ia te tangata mō tāna mahi,

ka rite hoki ki tō te tangata ara ngā mea e whakawhiwhia e ia ki a ia.

12 Tika rawa, e kore te Atua e kino,

e kore anō hoki te Kaha Rawa e whakaputa kē i te whakawā.

13 Nā wai ia i mea hei kaitirotiro mō te whenua?

Nā wai hoki i whakatakoto ngā tikanga mō te ao katoa?

14 Ki te anga mai tōna ngākau ki te tangata,

ki te kohia atu e ia ki a ia tōna wairua me tōna manawa;

15 ka hemo ngātahi ngā kikokiko katoa,

ā, ka hoki anō te tangata ki te puehu.

16 "Nā, ki te mea he ngākau mōhio tōu, whakarongo ki tēnei;

kia whai taringa mai ki te reo o āku kupu.

17 E whai kīngitanga rānei tētahi kotahi e kino ana ki te tika?

E whakakino rānei koe ki te tangata tika, kaha hoki?

18 E tau ana rānei te mea atu ki te kīngi, ‘He weriweri koe’?

ki ngā rangatira rānei, ‘He kino koutou’?

19 Kia iti rawa iho ki a ia e kore nei e whakapai ki te kanohi o ngā rangatira,

e kore nei e hira ake tōna pai ki te hunga whai rawa i ngā rawakore?

Nō te mea he mahi rātou katoa nā ōna ringa.

20 Kīhai i aha kua mate rātou;

kua mate i waenganui pō; ka wiri te iwi, ka pahemo atu,

ka riro te hunga nunui, kāhore hoki he ringa.

21 "Kei runga hoki i ngā ara o te tangata ōna kanohi,

ā, kitea ana e ia ōna hīkoinga katoa.

22 Kāhore he pōuri, kāhore he ātārangi o te mate

e piri ai ngā kaimahi i te kino.

23 E kore hoki e nui atu i te tika te mea e whakawahā e ia ki te tangata,

e haere ai ia ki te aroaro o te Atua ki te whakawā.

24 Ka wāwāhia e ia ngā tāngata nunui, tē mōhiotia ngā ara,

ā, whakatūria ake ētahi atu i muri i a rātou.

25 Nā, e mōhio ana ia ki ā rātou mahi,

ā, hurihia ake rātou e ia i te pō, ā, mongamonga noa rātou.

26 He hunga kino rātou, pākia iho e ia i te tirohanga a te tangata;

27 mō rātou i tahuri kē i te whai i a ia,

kīhai hoki i whakaaro ki tētahi o ōna ara –

28 nā rātou hoki i puta ai te tangi a te rawakore ki a ia,

ā, rongo ana ia ki te tangi a te hunga e tūkinotia ana.

29 Ki te meinga e ia kia āta noho, ko wai hei whakararuraru?

Ā, ki te hunā e ia tōna kanohi, ko wai e kite i a ia?

Ahakoa i meatia ki te iwi, ki te tangata rānei, rite tonu.

30 Kore ake te whakapono kore e whai kīngitanga,

kore ake te iwi e māhangatia.

31 "Kua mea atu rānei ki te Atua,

‘Kua pēhia ahau e te whiu;

e kore ahau e mahi i te hē ā muri nei?

32 Ko te mea kīhai i kitea e ahau māu e whakaatu mai ki ahau;

ki te mea i mahi ahau i te hē, ka mutu tāku.’

33 Kia rite rānei tāna utu ki tāu e mea ai,

i whakakāhoretia ai e koe?

Māu te whiriwhiri, kāhore māku;

nā, māu e kōrero mai tāu i mōhio ai.

34 "Ka kōrero mai ngā tāngata ngākau mahara ki ahau,

āe rā, ngā tāngata whakaaro nui e whakarongo ana ki ahau,

35 ‘Kāhore he mātauranga o Hopa i a ia i kōrero rā,

kāhore hoki he mahara i roto i āna kupu.’

36 He pai me i whakamātauria a Hopa ā te mutunga rā anō,

mō āna kupu i whakahokia mai nei e ia,

he mea i rite ki ā ngā tāngata kikino.

37 E tāpiritia ana hoki e ia te tutū ki runga ki tōna hara,

kei te pakipaki ia i ōna ringa i waenganui i a tātou,

ā, whakanuia ana e ia āna kupu ki te Atua."

Elihu második beszéde: feddi Jóbnak vakmerő szavait. A Mindenható az ítéletet el nem fordítja

1 És szóla Elihu, és monda: 2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket! 3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt. 4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó? 5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat. 6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül! 7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet. 8 És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár! 9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él. 10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! 11 Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres. 12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot! 13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot? 14 Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná: 15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba. 16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára! 17 Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é? 18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő! 19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája. 20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül! 21 Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja. 22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő; 23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre! 24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe. 25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak. 26 Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják. 27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem, 28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja. 29 Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt; 30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek. 31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé; 32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem! 33 Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd! 34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat: 35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók. 36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek! 37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.