Jó 11

Ka Tika te Whiunga i te Hē o Hopa

1 Anō rā ko Topara Naamati, i mea ia:

2 "Kaua rānei hei whakautua te tini o ngā kupu,

ā, e whakatikaia rānei te tangata ngutu hohoro?

3 Mā āu kupu whakapehapeha rānei e nohopuku ai ngā tāngata,

ā, ina tāwai koe, kaua rānei he tangata e mea i a koe kia whakamā?

4 E mea ana hoki koe, ‘He tino tika tāku whakaako,

ā, he mā ahau ki ōu kanohi.’

5 Auē, me i kōrero te Atua,

me i puaki mai ōna ngutu ki te whakahē i a koe!

6 Me i whakaaturia mai e ia ki a koe ngā mea ngaro o te mātauranga,

te huhua o ngā ara o tāna mahi!

Nā, kia mātau koe: he iti iho i ōu hē tā te Atua e tango nei i a koe.

7 "Ina whakatakina e koe,

e kitea rānei e koe te Atua?

E tino kitea rawatia rānei e koe te Kaha Rawa?

8 Kei te rangi te tiketike; ka pēhea koe?

Hōhonu iho i te rēinga; ko te aha e mōhiotia e koe?

9 Ko tōna takoto, roa atu i te whenua,

whānui atu i te moana.

10 "Ki te mea ka haukotia e ia, ka hereherea rānei,

ka whakawākia rānei, mā wai ia e ārai?

11 E mōhio ana hoki ia ki ngā tāngata teka noa;

ā, e kite ana ia i te hē, ahakoa e kore e whakaaroa e ia.

12 Otiia, ko te mea whakaarokore nei,

ko te tangata kāhore rawa ōna hinengaro,

āe rā, tō te tangata rite i tōna whānautanga kei te kūao kāihe mohoao.

13 "Ki te whakatikaia e koe tōu ngākau,

ā, ka wherahia ōu ringa ki a ia;

14 ki te mea he hē kei tōu ringa,

whakamataratia atu, kaua hoki te kino e noho ki ōu tapenākara.

15 He pono ko reira ara ai tōu mata, tē ai he ira;

āe, ka ū hoki koe, tē ai he wehi.

16 Tērā hoki koe e wareware ki tōu māuiui;

ā, e maharatia e koe ānō ko ngā wai kua rere atu.

17 Ā, ko tōu ora tērā e mārama kē atu i tō te poutūmārōtanga o te rā;

ā, ahakoa e pōuri anō, ka rite ki te ata.

18 Ka tatū ōu whakaaro, nō te mea ka whai tūmanakohanga atu;

āe, ka rapu koe i tētahi taha ōu, i tētahi taha, ā, ka takoto mārire koe.

19 E takoto iho anō koe, tē ai he kaiwhakawehi;

he tokomaha anō hoki e whai kia paingia e koe.

20 Ka poko ia ngā kanohi o te hunga kino,

kore ake he rerenga mō rātou;

ko tā rātou e tūmanako atu ai ko te hemonga."

Czófár első beszéde: Jób a mindentudó Isten előtt alázza meg magát

1 Felele a Naamából való Czófár, és monda: 2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza? 3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?! 4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt. 5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened! 6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből. 7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? 8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? 9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél. 10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg? 11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra! 12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is. 13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd; 14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság; 15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél; 16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról. 17 Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel. 18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál. 19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked. 20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!