Jó 15

Te Whakawhitinga Kōrero Tuarua

1 Nā, ka whakautua e Eripāta Temani, i mea ia:

2 "He horihori kau koia te mātauranga e whakapuakina e te tangata whakaaro,

kia whakakīia e ia tōna kōpū ki te hau marangai?

3 Me kōrero rānei ia ko ngā kupu kore hua hei ako,

ko ngā whaikōrero rānei kāhore nei e whai tikanga?

4 Āe, kua whakakorea atu nā e koe te wehi,

kei te pupuri mai koe i te īnoi i te aroaro o te Atua.

5 Nā, kei te whakaakona tōu māngai e tōu kino,

ā, kei te whiriwhiria e koe ko te arero o te hunga tinihanga.

6 Ehara i ahau, nā tōu māngai anō i hopu tōu kino;

ko ōu ngutu anō hei whakaatu i tōu hē.

7 "Ko koe ianei te tangata tuatahi kua whānau?

He mea hanga rānei koe nō mua atu i ngā pukepuke?

8 Kua rongo rānei koe i tō te Atua whakaaro puku?

Kei te kaiponu rānei koe i te whakaaro ki a koe anake?

9 Ko te aha te mōhiotia ana e koe, ā, kāhore e mōhiotia e mātou?

Ko tēhea whakaaro anō hoki ōu kāhore nei i a mātou?

10 Kei a mātou ngā upoko hina rātou tahi ko ngā tino koroheke,

kaumātua rawa ake i tōu pāpā.

11 He iti rawa rānei mōu ngā whakamārie a te Atua,

te kupu ngāwari e hoatu ana ki a koe?

12 He aha koe i kāhakina atu ai e tōu ngākau?

He aha hoki ōu kanohi i kimokimo ai,

13 i tahuri ai tōu wairua ki te whakahē i te Atua,

i puaki ai ēnā kupu i tōu māngai?

14 "He aha te tangata, e mā ai ia,

te whānau rānei a te wahine, e tika ai?

15 Nanā, kāhore ia e whakawhirinaki ki āna mea tapu;

kāhore hoki ngā rangi e mā ki tāna titiro.

16 Kātahi ia te hē rawa ko te mea whakarihariha,

ko te mea poke, ko te tangata e inu nei i te kino ānō he wai.

17 "Māku e whakaatu ki a koe, whakarongo mai ki ahau;

ko te mea kua kitea e ahau, māku e kōrero atu –

18 he mea kōrero mai nā ngā mōhio,

he whakarerenga iho nā ō rātou mātua;

kīhai hoki i hunā e rātou,

19 ki a rātou nei anake te hōmaitanga o te whenua;

kīhai hoki te tangata kē i tika i waenganui i a rātou.

20 E whakamamae ana te tangata kino i ōna rā katoa,

arā i te maha o ngā tau e haupū nei mō te kaitūkino.

21 He reo whakawehi kei roto i ōna taringa;

i te wā whai rawa ka tae mai te kaipāhua ki a ia.

22 Kāhore āna whakaaetanga ake tērā ia ka hoki ake i te pōuri,

e whanga ana anō hoki te hoari ki a ia.

23 E kōpikopiko noa ana ia ki te taro māna,

e mea ana, ‘Kei hea rā?’

E mōhio ana ia kua tata ki tōna ringa te rā o te pōuri.

24 Ko te ngākau mamae, me te tūmatatenga, hei whakawehi i a ia;

ka kaha ake rāua i a ia,

me te mea he kīngi kua rite ana mea mō te whawhai.

25 Kua totoro nei ōna ringa ki te whawhai ki te Atua,

kua whakatoatoa nei i a ia ki te whawhai ki te Kaha Rawa;

26 kua rere ki a ia me te kakī mārō,

me ngā puku mātotoru o āna whakangungu rākau.

27 "Kua kōpakina hoki tōna mata e tōna ngako,

ā, kua tupu te ngako o tōna hope.

28 Nā, i noho ia ki ngā pā mahue,

ki ngā whare kāhore i nohoia e te tangata,

meāke nei waiho hei pūranga.

29 E kore ia e whai taonga, e kore anō ōna rawa e mau,

e kore anō hoki tō rātou hua e tāupe ki te whenua.

30 E kore ia e puta i te pōuri, ōna peka ka maroke i te mura,

ka riro atu anō ia i te manawa o tōna māngai.

31 Kei whakawhirinaki ia ki te mea teka noa, kei tinihanga ki a ia anō;

nō te mea ko te teka noa hei utu ki a ia.

32 E kore tōna rā e taea, kua rite;

e kore anō tōna peka e whai rau.

33 Ka ruiruia e ia āna karepe kaiota ānō ko te wāina,

ā, ka makā tāna puāwai me te mea ko te ōriwa.

34 Ka pakoko hoki te whakaminenga o te hunga atuakore,

ka pau hoki i te ahi ngā tēneti o ngā utu whakapati.

35 He mahi nanakia te mea i hapū ki roto ki a rātou,

whānau ake he teka noa;

ko ō rātou kōpū anō hei hanga i te tinihanga."

Elifáz második beszéde: feddi Jóbot vakmerő szavaiért és rajzolja az istentelenek nyomorúságát

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda: 2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel? 3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít. 4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is! 5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. 6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened. 7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok? 8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é? 9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg? 10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál. 11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled? 12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid? 13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon? 14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik? 15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében: 16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?! 17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el; 18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót; 19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala. 20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. 21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító! 22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve. 23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. 24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király. 25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen; 26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt. 27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára; 28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak: 29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet. 30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el. 31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. 32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik. 33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát. 34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat. 35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.