Jó 13

Ki a Ihowā te Tautohe a Hopa

1 "Nanā, kua kitea katoatia tēnei e tōku kanohi,

kua rongo tōku taringa, kua mōhio.

2 Ko tā koutou e mōhio nā, ko tāku anō tēnā e mōhio nei;

kāhore hoki ahau i hoki iho i a koutou.

3 Inā, e whai kupu anō ahau ki te Kaha Rawa;

ā, e hiahia ana ahau ki te kōrerorero ki te Atua.

4 Ko koutou ia, he hunga tito i te teka,

he rata horihori noa koutou katoa.

5 Te pai nā, me i mutu rawa ā koutou kōrero!

Ko tō koutou whakaaro nui hoki tēnā.

6 Tēnā rā, whakarongo mai ki tāku tautohe,

maharatia ngā whawhai a ōku ngutu.

7 Me tautoko tā te Atua ki te kupu kino,

me tautoko rānei tāna ki te tinihanga?

8 Ka whakapai kanohi koia koutou ki a ia?

Mā koutou rānei tā te Atua tautohe?

9 He pai rānei kia rapua tā koutou e ia?

E māminga rānei koutou ki a ia,

e pērā me tētahi ka māminga nei ki te tangata?

10 He pono ka whakahē ia ki a koutou

ki te whakapai puku koutou i te kanohi.

11 E kore rānei koutou e mataku ki tōna nui?

E kore rānei te wehi ki a ia e tau ki a koutou?

12 Ko ā koutou pepeha nunui he whakatauki nō te pungarehu,

ko ō koutou parepare he parepare paru.

13 "Kāti te kōrero, waiho noa iho ahau, kia kōrero ai ahau,

ahakoa pā mai te aha ki ahau.

14 He aha ōku kikokiko i ngaua ai e ōku niho?

He aha tōku wairua i waiho ai e ahau i roto i tōku ringa?

15 Ahakoa whakamate noa ia i ahau, ka tatari tonu ahau ki a ia;

otiia, ka mau tonu ahau ki ōku ara i tōna aroaro.

16 Ko tēnei hoki hei oranga mōku;

e kore hoki te tangata atuakore e tae mai ki tōna aroaro.

17 Āta whakarongo ki āku kōrero;

kia anga mai ō koutou taringa ki tāku e whakapuaki nei.

18 Nā, kua takoto tāku mō te whakawā;

e mōhio ana ahau he tika ahau.

19 Ko wai ia hei totohe ki ahau?

Ka whakarongo puku hoki ahau āianei, ā, ka hemo ahau."

Te Īnoi Takarure a Hopa

20 "Engari kaua ngā mea e rua e meatia mai ki ahau;

kātahi ahau ka kore e huna i ahau i tōu mata.

21 Kia matara atu tōu ringa ki tawhiti i ahau;

ā, kaua ahau e whakawehia e te mataku ki a koe.

22 Ko reira, māu e karanga, ā, māku e whakaō atu;

māku rānei e kōrero, ā, māu e whakahoki kupu mai ki ahau.

23 Ka hia rā ōku kino, ōku hara?

Meinga ahau kia mātau ki tōku hē me tōku hara.

24 He aha tōu mata i hunā ai e koe?

He aha ahau i kīia ai e koe he hoariri?

25 E kapokapohia rānei e koe te pakawhā e pūhia haeretia ana?

E whāia rānei e koe te pāpapa maroke?

26 Kei te tuhituhi nā hoki koe i ngā mea kawa mōku,

e mea ana hoki kia riro mai i ahau ngā hē o tōku taitamarikitanga.

27 Karapitia iho e koe ōku waewae ki te rākau,

he mea tohu nāu ōku ara katoa,

ā, he mea tuhi nāu ōku takahanga waewae tawhio noa.

28 "Ahakoa tōku rite kei te mea pirau, e memeha noa ana,

kei te kākahu e kainga ana e te pūrehurehu."

Folytatás: Jób barátait magukat is óva figyelmezteti Isten igazságosságára és felségére, melytől megilletődötten elkezdi Istenhez intézett beszédét

1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette. 2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok. 3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet. 4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok. 5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne. 6 Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire. 7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot? 8 Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok? 9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember? 10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók. 11 Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok? 12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak. 13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam. 14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet? 15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte! 16 Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe. 17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat. 18 Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam. 19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék. 20 Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el. 21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem. 22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj. 23 Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra! 24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül? 25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é? 26 Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?! 27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait? 28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.