Jó 33

Ka Kōhete a Erihu i a Hopa

1 "Tēnā rā, whakarongo, e Hopa, ki āku kōrero,

kia whai taringa ki āku kupu katoa.

2 Nanā, kua puaki nei tōku māngai,

kei te kōrero tōku arero i roto i tōku māngai.

3 Mā āku kupu e whakapuaki te tika o tōku ngākau;

ka kōrero pono ōku ngutu i tā rātou e mātau ana.

4 He mea hanga ahau nā te Wairua o te Atua,

ā, nā te manawa o te Kaha Rawa ahau i whai ora ai.

5 Ki te taea e koe, whakahokia mai e koe he kupu ki ahau;

whakatikaia āu kōrero ki tōku aroaro; e tū ki runga.

6 Nanā, ko tōku anga ki te Atua he pēnā hoki i tāu;

he mea hanga nei anō hoki ahau ki te paru.

7 Nanā, e kore te wehi ki ahau e whakawehi i a koe;

e kore anō hoki tōku ringa e taimaha iho ki a koe.

8 "He pono kua hakiri ōku taringa ki āu kupu,

ā, kua rongo atu ahau i te reo o āu kupu, e mea ana,

9 ‘He mā ahau, kāhore ōku hē;

he harakore ahau, kāhore hoki he kino i roto i ahau.

10 Nā, e rapu ana ia i te take riri ki ahau,

e kīia ana ahau e ia he hoariri nōna;

11 e karapitia ana e ia ōku waewae ki te rākau,

e āta titiro ana ia ki ōku hīkoinga katoa.’

12 "Nanā, māku e whawhati tāu kupu,

ehara tēnei mea āu i te mea tika;

nui atu hoki te Atua i te tangata.

13 He aha koe i totohe ai ki a ia?

E kore hoki e kōrerotia e ia te tikanga o tētahi o āna mea.

14 Kotahi hoki, āe rā, e rua kōrerotanga a te Atua,

otiia kāhore e maharatia e te tangata.

15 I te moe, i te putanga moemoeā mai o te pō,

ina au iho te moe o te tangata,

i ngā moenga i runga i te takotoranga;

16 ko reira ia whakapuare ai i ngā taringa o ngā tāngata,

hīri ai hoki i te ako mō rātou;

17 kia whakanekehia ai te tangata i tāna whakaaro,

kia hīpokina ai hoki te whakapehapeha o te tangata;

18 e puritia ana e ia tōna wairua kei tae ki te rua,

tōna ora kei riro i te hoari.

19 E whiua ana hoki ia ki te mamae i runga i tōna moenga,

ki te ngau tonu hoki o ōna wheua;

20 ā, whakarihariha ana tōna ora ki te taro,

tōna wairua ki te kai whakaminamina.

21 E honia ana ōna kiko, ā, kore noa e kitea;

ā, pūrero mai ana ōna wheua kīhai nei i kitea i mua.

22 Heoi, e whakatata ana tōna wairua ki te rua,

tōna ora ki ngā kaiwhakamate.

23 "Ki te mea he karere tērā kei a ia,

he kaiwhakaatu tikanga tētahi i roto i te mano,

hei whakaatu i tōna tika ki te tangata:

24 Nā, ka tohu tērā i a ia, ā, ka mea,

‘Whakaorangia ia kei heke ki te rua,

kua kitea hoki e ahau he utu.’

25 Ko tōna kiri ka ngāwari atu i tō te tamaiti;

ka hoki iho ia ki ngā rā o tōna tamarikitanga.

26 Ka īnoi ia ki te Atua, ā, ka manako tērā ki a ia;

heoi ka kite ia i tōna mata i runga i te koa;

ā, ka utua e ia te tika o te tangata.

27 E waiata ana ia i te aroaro o ngā tāngata, e mea ana,

‘Kua hara ahau, whakaparoritia ake e ahau te tika,

ā, kāhore he pai ki ahau.

28 Kua whakaorangia e ia tōku wairua kei riro ki te rua,

ā, e kite tōku wairua i te mārama.’

29 "Nanā, e meatia ana ēnei mea katoa e te Atua,

e tuaruatia ana, āe, e tuatorutia ana, ki te tangata,

30 hei whakahoki mai i tōna wairua i roto i te rua,

kia whakamāramatia ai ki te mārama o te ora.

31 "Kia whai whakaaro mai, e Hopa, whakarongo mai ki ahau;

kāti tāu, ā, ka kōrero ahau.

32 Ki te mea he kupu tāu, utua mai tāku: kōrero,

ko tāku hoki i pai ai kia whakatikaia tāu.

33 Ki te kāhore, whakarongo ki ahau;

noho puku koe, ā, māku koe e whakaako ki te whakaaro nui."

Folytatás: Elihu feddi Jóbot amiért magát igaznak tartja. Isten fenyítése üdvére szolgál a léleknek

1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet! 2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már. 3 Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim. 4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet. 5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő! 6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is. 7 Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad. 8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját: 9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem. 10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem! 11 Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet. 12 Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél! 13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt? 14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! 15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; 16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. 17 Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől. 18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át. 19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. 20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől. 21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek. 22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. 23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét; 24 És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! 25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. 26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát. 27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; 28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. 29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, 30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával. 31 Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én! 32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat. 33 Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!