Apocalipse 20

Ngā Tau Kotahi Mano

1 Ā, ka kite ahau i tētahi anahera e heke iho ana i te rangi, kei a ia te kī o te poka tōrere, me tētahi mekameka nui i tōna ringaringa. 2 Nā, ka mau ia ki te tarakona, ki te nākahi onamata, ko te Rēwera nei ia, ko Hātana hoki, ka herehere i a ia kotahi mano ngā tau. 3 Ka maka i a ia ki te poka tōrere, uakina ana, whakapiri rawa te hīri ki runga ki a ia, kei whakapōhēhē ia i ngā tauiwi i muri iho, kia taka rā anō ngā tau kotahi mano, ā muri iho i ēnei mea me wewete ia, he tāima iti kau ia.

4 I kite anō ahau i ngā torōna, e noho ana hoki rātou i runga, i hoatu anō hoki te whakawā ki a rātou. I ngā wairua hoki o te hunga i pōutoa mō te whakaaturanga i a Īhu, mō te kupu hoki a te Atua, te hunga kāhore i koropiko ki te kararehe, ki tōna whakapakoko rānei, kīhai hoki i meatia te tohu ki ō rātou rae, ki ō rātou ringaringa. Nā, ka ora rātou, ka kīngi tahi me te Karaiti, kotahi mano tau. 5 (Kīhai ia i ora ake te toenga o ngā tūpāpaku, ā taka noa ngā tau kotahi mano.) Ko te aranga tuatahi tēnei. 6 Hari tonu, tapu tonu te tangata he wāhi nei tōna i te aranga tuatahi. E kore te matenga tuarua e whai mana ki a rātou; engari hei tohunga rātou mā te Atua, mā te Karaiti hoki, ā, kotahi mano ngā tau e kīngi tahi ai rātou me ia.

Te Hinganga o Hātana

7 Ā, nō ka pahemo ngā tau kotahi mano, ka wetekina a Hātana i roto i tōna whare herehere. 8 Ā, ka haere ia ki te whakapōhēhē i ngā tauiwi i ngā pito e whā o te whenua, i a Koka rāua ko Makoko, e huihui ai rātou ki te taua; ko te tokomaha o rātou rite tonu ki te onepū o te moana. 9 Nā, haere ana rātou ki te whānui o te whenua, karapotia ana e rātou te nohoanga o te hunga tapu, me te pā e arohaina ana. Nā, ko te hekenga iho o te kāpura i te Atua i te rangi, pau ake rātou. 10 Nā, ko te rēwera i whakapōhēhē nei i a rātou, pangā ana ia ki te roto kāpura whānāriki, ki te wāhi kei reira nei te kararehe me te poropiti teka, ā, ka whakamamaetia rātou i te ao, i te pō, ake ake.

Te Whakawātanga Whakamutunga

11 Ā, ka kite ahau i tētahi torōna nui, mā, i tētahi hoki e noho ana i runga, rere ana te whenua me te rangi i tōna kanohi; kāhore hoki i kitea he wāhi mō rāua. 12 I kite anō ahau i te hunga mate, i te hunga nunui, i te hunga ririki, e tū ana i mua o te torōna. Nā, kua whakatuwheratia ngā pukapuka; kua whakatuwheratia anō hoki tētahi atu pukapuka, ko te pukapuka o te ora. Kei ngā mea hoki i tuhituhia ki aua pukapuka he whakawā mō te hunga mate, he mea whakarite tonu ki ā rātou mahi. 13 I tukua mai anō e te moana te hunga mate i roto i a ia; i tukua mai hoki e te mate, e te pō, te hunga mate i roto i a rāua. Nā, ka whakawākia tēnā tangata, tēnā, he mea whakarite ki ā rātou mahi. 14 Nā, ka pangā te mate me te pō ki te roto ahi. Ko te tuarua tēnei o ngā mate, arā ko te roto ahi. 15 Ā, ki te kitea tētahi kīhai i tuhituhia ki te pukapuka o te ora, i pangā ia ki te roto ahi.

A sátán ezer évre megkötöztetik: első feltámadás

1 És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében. 2 És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre, 3 És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre. 4 És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. 5 A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. 6 Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.

Góg és Mágóg

7 És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. 8 És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Mágógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye. 9 És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat. 10 És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.

Az utolsó ítélet

11 És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték. 12 És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. 13 És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. 14 A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. 15 És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.