Apocalipse 18

Te Horo a Papurōna

1 Ā muri iho i ēnei mea ka kite ahau i tētahi atu anahera e heke iho ana i te rangi, he mana nui tōna; mārama tonu hoki te ao i tōna korōria. 2 He nui hoki tōna reo ki te karanga, ki te mea:

"Kua horo, kua horo a Papurōna nui.

Kua meinga hei kāinga rēwera,

hei whare herehere hoki mō ngā wairua poke katoa,

hei whare herehere mō ngā manu poke katoa,

mō ngā manu whakarihariha.

3 Nā te wāina hoki o te riri o tōna moepuku i horo ai ngā tauiwi katoa;

i moepuku hoki ngā kīngi o te whenua ki a ia,

ā, kua whiwhi nui ngā kaihoko o te ao i te taonga

i te nui o āna mea whakaahuareka."

4 I rongo anō ahau i tētahi atu reo i te rangi, e mea ana:

"Puta mai koutou i roto i a ia,

e tōku iwi, kei uru tahi koutou ki ōna hara,

kei pāngia koutou e ōna whiu.

5 Kua tutuki hoki ōna hara ki te rangi,

kua mahara te Atua ki āna mahi hē.

6 Hoatu ki a ia tāna i hōmai ai ki a koutou,

takiruatia ngā mea mōna, kia rite ki āna mahi.

Ko te kapu i whakakīia e ia

kia rua ā koutou whakakīnga mōna.

7 Nā, kia rite ki tāna whakanuinga i a ia,

ki tōna tōreretanga ki āna mea whakaahuareka,

kia pērā anō te mamae me te pōuri e hoatu e koutou ki a ia.

E mea ana hoki ia i tōna ngākau:

‘E noho ana ahau hei kuīni!

Ehara hoki ahau i te pouaru,

e kore anō hoki ahau e kite i te pōuri.’

8 Mō konei anō ka tae mai ōna whiu i te rā kotahi,

te mate, te pōuri, te matekai;

ā, ka tahuna ia kia pau rawa i te ahi.

He kaha hoki te Ariki, te Atua, e whakawā nei i a ia."

9 Ā, ko ngā kīngi o te ao i moepuku nei ki a ia, i tōrere ngātahi nei ki āna mea whakaahuareka, tērā e tangi ki a ia, e auē ki a ia, ina kite rātou i te paoa o tōna tahunga. 10 Ka tū mai rātou i tawhiti i te wehi ki tōna whakamamae, ka mea,

"Auē, auē, te pā nui, Papurōna, te pā kaha!

Kua tae mai hoki tōu whakawā i te hāora kotahi."

11 Ka tangi anō hoki ngā kaihoko o te whenua, ka auē ki a ia; nō te mea kāhore atu he tangata hei hoko i tā rātou utanga; 12 i te utanga o te kōura, o te hiriwa, o te kōhatu utu nui, o te peara, o te rīnena pai, o te pāpura, o te hiraka, o te kahu whero; me ngā rākau taina katoa, me ngā tini oko rei, me ngā tini oko rākau utu nui whakaharahara, oko parāhi, rino, mapere, 13 me te hinamona, me ngā mea kakara, me te hinu kakara, me te parakihe, me te wāina, me te hinu, me te parāoa pai, me te wīti, me ngā kararehe, me ngā hipi; me te utanga o ngā hōiho, o ngā hāriata, o ngā pononga; me ngā wairua tāngata.

14 "Heoi, ko ngā hua i matea nuitia e tōu ngākau kua mawehe atu i a koe, ā, kua mahue hoki koe i ngā mea reka katoa, i ngā mea papai, ā, heoi anō te kitenga o aua mea e te tangata."

15 Ko ngā kaihoko o ēnei mea, kua whai taonga nei i a ia, ka tū mai rātou i tawhiti i te wehi ki tōna whakamamae, me te tangi, me te auē anō rātou, 16 me te kī:

"Auē, auē, te pā nui,

i kākahuria ki te rīnena pai, ki te pāpura,

ki te whero, i tātaitia ki te kōura,

ki te kōhatu utu nui, ki ngā peara!

17 Kotahi tonu hoki te hāora a mōtī rawa iho taua taonga nui."

Nā, ko ngā rangatira kaipuke katoa, ko te hunga katoa e rere ana rā te kaipuke ki ia wāhi, ko ngā kaiwhakatere kaipuke, me te hunga katoa anō kei te moana ā rātou mahi, tū mai ana rātou i tawhiti, 18 me te karanga anō rātou i tō rātou kitenga i te paoa o tōna tahunga, me te kī, "Ko tēhea pā i rite ki tēnei pā nui?" 19 Opehia ana hoki e rātou he puehu ki ō rātou māhunga, kei te karanga rātou, me te tangi, me te auē, kei te mea,

"Auē, auē, te pā nui,

i whai taonga ai i ōna utu nui te hunga katoa

he kaipuke a rātou i te moana!

Kotahi tonu nei hoki te hāora ā mōtī rawa iho!

20 Kia hari ki a ia, e te rangi,

e te hunga tapu, e ngā āpōtoro, e ngā poropiti anō hoki;

kua whakaritea nei hoki e te Atua tā koutou whakawā i a ia!"

21 Kātahi, ka hāpaingia ake e tētahi anahera kaha he kāmaka i rite nei ki tētahi kāmaka rahi nō te mira, ā, makā ana e ia ki te moana, me te kī anō ia:

"Ka pēneitia a Papurōna, te pā nui,

ka makā whakareretia atu,

e kore anō hoki e kitea i muri nei.

22 Nā, heoi anō, rongonga i roto i a koe ki te reo o ngā kaiwhakatangi hāpa,

o ngā kaiwhakatakoto rangi waiata,

o ngā kaiwhakatangi i ngā pūtōrino, i ngā tētere;

e kore anō hoki e kitea i ngā wā i muri nei tētahi kaimahi o ngā tini mahi i roto i a koe;

e kore anō hoki e rangona i ngā wā i muri nei

te haruru o te kōhatu mira i roto i a koe.

23 E kore anō hoki e whiti i ngā wā i muri nei te mārama o te rama i roto i a koe;

e kore anō hoki e rangona i ngā wā i muri nei te reo o te tāne mārena hou,

o te wahine mārena hou, i roto i a koe;

ōu kaihokohoko hoki ko ngā tāngata nunui o te ao;

nā āu mahi mākutu anō hoki i pōhēhē ai ngā iwi katoa.

24 I kitea anō hoki i roto i a ia ngā toto o ngā poropiti, o te hunga tapu,

o te hunga katoa hoki i whakamatea ki runga ki te whenua."

Babilon leomlása

1 És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. 2 És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. 3 Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. 4 És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: 5 Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. 6 Fizessetek úgy néki, a mint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki. 7 A mennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok. 8 Ennekokáért egy nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, a ki megbünteti őt.

Királyok, kalmárok és hajósok jajgatása. Öröm a mennyben

9 És siratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, a kik vele paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják, 10 Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted! 11 A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár senki nem veszi; 12 Arany és ezüst, és drágakő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézből és vasból és márványkőből csinált minden edényt; 13 És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit. 14 És a gyümölcs, a mit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod. 15 Ezeknek árosai, a kik meggazdagodtak ő tőle, távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván, 16 És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett aranynyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság! 17 És minden hajósmester és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezők, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának. 18 És kiáltának, látván az ő égésének füstjét, és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz? 19 És port hányván az ő fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában! 20 Örülj ő rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg őt érettetek való büntetéssel. 21 És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik. 22 És hárfásoknak és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned; 23 És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te kalmáraid valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek. 24 És abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön.