1 Nā, muri iho i ēnei mea ka rangona e ahau he reo nui me te mea nō te mano tini i te rangi, e mea ana,
"Areruia!
Ko te whakaoranga, ko te korōria, ko te hōnore,
ko te kaha, kei te Ariki, kei tō tātou Atua;
2 he pono hoki, he tika āna whakawā.
Kua whakawākia hoki e ia te wahine kairau, te mea nui,
i hē ai te whenua i tōna moepuku,
kua rapua anō e ia he utu i a ia mō ngā toto o āna pononga."
3 Nā, ka tuaruatia anō ā rātou meatanga,
"Areruia!
Heoi, kake ake ana te paoa o taua pā ake ake."
4 Ā, takoto ana ngā kaumātua e rua tekau mā whā me ngā mea ora e whā, koropiko ana ki te Atua e noho ana i runga i te torōna, mea ana,
"Āmine. Areruia!"
Te Hākari Mārena o te Reme
5 Ā, ka puta mai he reo i te torōna, e mea ana,
"Whakamoemiti ki tō tātou Atua,
e āna pononga katoa,
e te hunga hoki e wehi ana i a ia,
e te hunga iti,
e te hunga nunui."
6 Nā, ka rangona e ahau me te mea he reo nō te mano tini, me te mea he haruru nō ngā wai maha, me te mea he haruru nō ngā whatitiri kaha, e mea ana,
"Areruia!
Ka kīngi hoki te Ariki, tō tātou Atua,
te Kaha Rawa.
7 Kia hari tātou, kia nui rawa te koa,
kia hoatu he korōria ki a ia.
Kua taea hoki te mārena o te Reme,
kua oti anō te whakapai a tāna wahine i a ia anō.
8 I tukua hoki ki a ia kia whakakākahuria ia
ki te rīnena pai, ki te rīnena kanapa, parukore."
(Nā, ko te rīnena pai rā, ko ngā mahi tika a te hunga tapu.)
9 I mea mai anō ia ki ahau, "Tuhituhia: Ka hari te hunga kua karangatia ki te hapa o te mārena o te Reme." Ka mea mai anō ia ki ahau, "Ko ngā kupu pono ēnei a te Atua."
10 Nā, ka takoto ahau ki mua i ōna waewae, ka mea kia koropiko ki a ia. Ā, ka mea mai ia ki ahau, "Kauaka! He hoa pononga hoki ahau nō koutou ko ōu tuākana kei a rātou nei te whakaatu o Īhu. Me koropiko ki te Atua."
Ko te whakaatu hoki i a Īhu tā te wairua o te poropititanga.
Ko te Kainoho i runga i te Hōiho Mā
11 Ā, ka kite ahau i te rangi e tuwhera ana, nā, he hōiho mā. Ko te ingoa hoki o tōna kainoho ko te Pono, ko te Tika, kei runga i te tika tāna whakawā, tāna whawhai. 12 Ā, ko ōna kanohi, ānō he mura ahi, ā, i runga i tōna mātenga ngā karauna maha. He ingoa hoki tōna kua oti te tuhituhi, e kore nei tētahi e mātau, ko ia anake. 13 Ko te kākahu i kākahuria e ia he mea tuku ki te toto, ko te ingoa i huaina ai ia ko "Te Kupu a te Atua." 14 Ā, ko ngā taua kei te rangi e aru ana i a ia i runga i ngā hōiho mā, he mea whakakākahu rātou ki te rīnena pai, he mea mā, parukore. 15 E puta mai ana hoki i roto i tōna māngai he hoari koi, hei patu māna i ngā tauiwi. He rino anō hoki te tokotoko e tohutohu ai ia i a rātou. E takahi ana hoki ia i te takahanga wāina o te āritarita o te riri o te Atua Kaha Rawa. 16 He ingoa anō tōna, tuhituhi rawa ki tōna kākahu, ki tōna hūhā:
KO TE KĪNGI O NGĀ KĪNGI, KO TE ARIKI O NGĀ ARIKI.
17 I kite anō ahau i tētahi anahera e tū ana i te rā; he nui anō tōna reo ki te karanga, i mea ia ki ngā manu katoa e rere ana i waenganui o te rangi, "Haere mai, me huihui mai ki te hapa nui a te Atua; 18 ki te kai i ngā kikokiko o ngā kīngi, i ngā kikokiko o ngā rangatira mano, i ngā kikokiko o te hunga kaha, i ngā kikokiko o ngā hōiho, o ō rātou kainoho hoki, i ngā kikokiko o ngā tāngata katoa, o ngā mea ehara nei i te pononga, o ngā pononga anō hoki, o te hunga nonohi, o te hunga nunui."
19 Ā, ka kite ahau i te kararehe, me ngā kīngi o te whenua, me ā rātou taua, kua huihuia ki te whawhai ki tērā e noho rā i runga i te hōiho, ki tāna taua hoki. 20 Nā, ka hopukina te kararehe rāua tahi ko te poropiti teka i mahi rā i ngā tohu ki tōna aroaro, i pōhēhē ai te hunga i tango i te tohu a te kararehe, i koropiko hoki ki tōna whakapakoko. Nā, pangā oratia ana rāua tokorua ki te roto kāpura e kā ana i te whānāriki. 21 Nā, ko te hunga i toe, i whakamatea ki te hoari a tērā e noho rā i runga i te hōiho, ki te hoari e puta mai nei i roto i tōna māngai. Ā, mākona ana ngā manu katoa i ō rātou kikokiko.
Örömének Babilon leomlásán
1 És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! 2 Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén. 3 És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké. 4 És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja! 5 És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
A Bárány menyegzője
6 És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. 7 Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, 8 És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. 9 És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. 10 És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd , ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
Krisztus megjelenése
11 És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. 12 És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga. 13 És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik. 14 És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. 15 És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. 16 És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.
A vadállat és a hamis próféta vége
17 És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; 18 Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét. 19 És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen. 20 És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének: 21 A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával.