Apocalipse 5

Te Pukapuka me te Reme

1 Ā, i kite anō ahau i te ringa matau o tērā e noho rā i runga i te torōna, he pukapuka kua oti te tuhituhi ā-roto, ā-tua hoki, he mea hīri ki ngā hīri e whitu. 2 Ā, i kite ahau i tētahi anahera kaha e karanga ana, he nui te reo, "Ko wai e tika ana hei whakatuwhera i te pukapuka, hei wāwāhi i ōna hīri?" 3 Ā, kīhai i taea e tētahi i te rangi, i te whenua rānei, i raro rānei i te whenua, te whewhera i te pukapuka, te titiro rānei ki reira. 4 Nā, nui atu tōku tangi, nō te mea kīhai i kitea tētahi e tika ana hei whewhera i te pukapuka, hei titiro iho rānei ki reira. 5 Nā, ka mea mai tētahi o ngā kaumātua ki ahau, "Kaua e tangi, nā, kua riro te wikitōria i te Raiona o te hapū o Hūrā, i te Pūtake o Rāwiri, māna e whakatuwhera te pukapuka, e wāwāhi ōna hīri e whitu."

6 Ā, i kite anō ahau, nā, i waenganui o te torōna, o ngā mea ora hoki e whā, i waenganui anō hoki o ngā kaumātua, he Reme e tū ana, te āhua kei tō te mea i whakamatea, e whitu ōna haona, e whitu ngā kanohi; ko ngā Wairua e whitu ēnei o te Atua, kua tonoa nei puta noa i te ao. 7 Nā, ka haere atu ia, ka tango i te pukapuka i roto i te matau o tērā e noho rā i runga i te torōna. 8 Ā, nō ka tango ia i te pukapuka, ka hinga iho ngā mea ora e whā, me ngā kaumātua e rua tekau mā whā, ki te aroaro o te Reme, he hāpa i tētahi, i tētahi o rātou, me ngā oko kōura kī tonu i ngā mea kakara, ko ngā īnoi ērā a te hunga tapu. 9 Nā, ka waiata rātou i te waiata hou, ka mea:

"Pai tonu koe hei tango i te pukapuka,

hei wāhi i ōna hīri;

i whakamatea hoki koe,

ā, hokona ana mātou e koe

hei hunga mā te Atua ki ōu toto,

i roto i ngā hapū, i ngā reo,

i ngā huihuinga tāngata, i ngā iwi katoa;

10 ā, meinga ana rātou e koe hei kīngi,

hei tohunga ki tō mātou Atua;

ka kīngi anō rātou ki runga ki te whenua."

11 Nā, i kite ahau, i rongo hoki ahau i te reo o ngā anahera maha i ngā taha katoa o te torōna, o ngā mea ora hoki, o ngā kaumātua. Nā, ko tō rātou tokomaha kei ngā mano tekau mano tekau, me ngā mano mano; 12 nui atu tō rātou reo ki te mea mai:

"Pai tonu te Reme i whakamatea

hei tango i te kaha, i te taonga, i te mātauranga,

i te mana, i te hōnore, i te korōria, i te whakapai!"

13 I rongo anō ahau ki ngā mea hanga katoa o te rangi, o te whenua, i raro anō hoki i te whenua, ki ērā hoki i te moana, ki ngā mea katoa o reira, e mea ana:

"Waiho atu i tēnei e noho nei i runga i te torōna, i te Reme hoki,

te whakapai, te hōnore, te korōria, te kaha

ā ake ake!"

14 Nā, ka mea ngā mea ora e whā, "Āmine!" Ā, ka hinga iho ngā kaumātua, ka koropiko.

A Bárány elveszi a hétpecsétes könyvet

1 És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet , a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel. 2 És láték egy erős angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit? 3 És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni. 4 Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem: 5 És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét. 6 És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre. 7 És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből. 8 És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai. 9 És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, 10 És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön. 11 És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala; 12 Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást. 13 Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké. 14 És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt.