Apocalipse 10

Te Anahera me te Pukapuka Nohinohi

1 Ā, ka kite ahau i tētahi atu anahera kaha e heke iho ana i te rangi, he mea whakakākahu ki te kapua; ko te āniwaniwa i runga i tōna mātenga, ko tōna kanohi rite tonu ki te rā, ōna waewae ki te pou kāpura. 2 I tōna ringaringa hoki tētahi pukapuka nohinohi e tuwhera ana. Ā, ko tōna waewae matau e takahi ana ki te moana, ko tōna mauī ki te whenua. 3 He nui anō tōna reo ki te karanga, ānō he raiona e tangi ana. Ā, i te mea ka karanga ia, ka puaki ngā reo o ngā whatitiri e whitu. 4 Ā, nō ka puaki ngā reo o ngā whatitiri e whitu, ka mea ahau ki te tuhituhi. Nā, ka rangona e ahau he reo i te rangi e mea mai ana ki ahau, "Hīritia ngā mea kua whakapuakina nei e ngā whatitiri e whitu, kaua hoki ēnei e tuhituhia."

5 Nā, ko te anahera i kitea rā e ahau e tū ana i runga i te moana i runga hoki i te whenua, whakaara ana i tōna ringa matau ki te rangi, 6 ā, oatitia ana e ia te Mea ora tonu ake ake, nāna nei i hanga te rangi me ōna mea, te whenua me ōna mea, te moana me ōna mea, "Kāhore ake he tāima, 7 engari i ngā rā o te reo o te whitu o ngā anahera, ina mea ia ki te whakatangi, ka whakaotia te mea ngaro a te Atua, tāna rongopai i kauwhau ai ki āna pononga, ki ngā poropiti."

8 Ā, ka kōrero anō ki ahau te reo i rongo ai ahau i te rangi, ka mea, "Tīkina atu te pukapuka nohinohi e tuwhera nā i te ringaringa o te anahera e tū nā i runga i te moana, i runga anō i te whenua."

9 Nā, ka haere ahau ki te anahera, ka mea ki a ia, "Hōmai ki ahau te pukapuka nohinohi nā." Ka mea mai ia ki ahau, "Tangohia, kainga; ā, ka kawa tōu kōpū, ka reka ia ki tōu māngai, ānō he honi."

10 Nā, ka tango ahau i te pukapuka nohinohi i te ringaringa o te anahera, kainga ana e ahau; ā, i reka anō ki tōku māngai, ānō he honi. Nō tāku kainga kua kawa tōku kōpū. 11 Ā, ka mea mai rātou ki ahau, "Me poropiti anō koe mō ngā huihuinga tokomaha o ngā tāngata, o ngā iwi, o ngā reo, o ngā kīngi."

Az angyal kezében könyv, melyet János elnyel. A hét mennydörgés

1 És láték egy másik, erős angyalt az égből leszállani, a ki felhőbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tűzoszlopok; 2 És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre; 3 És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az ő szavát. 4 És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az ő szavát, le akarám írni; és az égből szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd. 5 És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre, 6 És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen: 7 Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak. 8 És a szózat, a melyet hallottam az égből, ismét szóla nékem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van. 9 Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz. 10 Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom. 11 És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől.