Atos 4

Ko Pita rāua ko Hoani i mua i te Rūnanga

1 Ā, i a rāua e kōrero ana ki te iwi, ka puta ohorere mai ki a rāua ngā tohunga, te rangatira o te temepara me ngā Haruki 2 he nui te pāwera mō tā rāua ako i te iwi, mō te kauwhau hoki i runga i a Īhu i te aranga mai i te hunga mate. 3 Nā, ka mau ō rātou ringa ki a rāua, meinga ana kia tiakina kia ao rā anō te rā, i te mea hoki kua ahiahi. 4 Otirā, he tokomaha o te hunga i rongo i te kupu i whakapono, ā, ko te tokomaha o ngā tāngata me te mea e rima mano.

5 Nā, i te aonga ake ka huihui ō rātou rangatira, ngā kaumātua, me ngā karaipi ki Hiruhārama, 6 rātou ko te tino tohunga, ko Anaha, ko Kaiapa, ko Hoani, ko Arehānara, me ngā whanaunga katoa o te tohunga nui. 7 Ā, nō ka whakatūria rāua ki waenganui, ka ui rātou, "Tēnā koa te mana, te ingoa rānei, i meatia ai tēnei e kōrua?"

8 Kātahi a Pita, kī tonu i te Wairua Tapu, ka mea ki a rātou, "E ngā rangatira o te iwi, e ngā kaumātua: 9 mehemea ki te uiuia māua āianei mō te mahi pai i mahia ki te tangata hauā, i pēheatia taua tangata i ora ai. 10 Kia mōhio koutou katoa, me te iwi katoa o Īharaira, nā te ingoa o Īhu Karaiti o Nahareta, i rīpekatia nā e koutou, i whakaarahia rā e te Atua i te hunga mate, nāna tēnei i tū ora ai i tō koutou aroaro.

11 ‘Ko ia te kōhatu i whakakāhoretia nā e koutou, e ngā kaihanga,

ā, kua meinga nei hei upoko mō te kokonga.’

12 Kāhore hoki he ora i tētahi atu; kāhore hoki he ingoa kē atu i raro o te rangi kua hōmai ki ngā tāngata, e ora ai tātou."

13 Nā, ka kite rātou i te māia o Pita rāua ko Hoani, ā, ka mātau ki a rāua ehara i te mea whakaako, engari, he hunga kūware, ka mīharo rātou; ka mōhio hoki he hoa rāua nō Īhu. 14 Ka kite hoki i te tangata i whakaorangia e tū tahi ana rātou, kāhore rawa i taea tētahi kupu whakahē mā rātou. 15 Nā, ka tono rātou i a rāua kia haere ki waho o te rūnanga, ā, ka kōrerorero ki a rātou anō, 16 ka mea, "Me aha e tātou ēnei tāngata? Ka kite katoa nei hoki te hunga e noho ana i Hiruhārama, he merekara nui kua meinga nei, ā, e kore e āhei te whākorekore e tātou. 17 Otiia, kia kaua ai e hōrapa atu ki roto ki te iwi, kia kaha tā tātou whakawehi i a rāua kei kōrero ki tētahi tangata ā muri nei i runga i tēnei ingoa."

18 Ā, karangatia ana rāua e rātou, ka mea ki a rāua "Kia kaua rawa e kōrero, kia kaua e whakaako, i runga i te ingoa o Īhu." 19 Nā, ka whakahoki a Pita rāua ko Hoani ki a rātou, ka mea, "Whakaaroa e koutou, ka tika rānei ki te aroaro o te Atua ko koutou kia whakarangona, kaua te Atua? 20 E kore hoki e āhei kia kaua e kōrerotia e māua ngā mea i kite ai, i rongo ai mātou."

21 Heoi, whakawehi ana anō rātou i a rāua, ā, tukua ana kia haere, kīhai hoki i kitea he mea e whiua ai rāua, i wehi i te iwi; i whakakorōria katoa nei ngā tāngata i te Atua mō taua mea i meatia. 22 Nō te mea kua neke atu i te whā tekau ngā tau o te tangata i meinga nei ki a ia tēnei merekara whakaora.

Ka Īnoi te Hunga Whakapono kia Māia

23 Ā, ka oti rāua te tuku, ka haere ki ō rāua hoa, ā, kōrerotia ana ngā mea katoa i kōrero ai ngā tohunga nui me ngā kaumātua ki a rāua. 24 Ā, i tō rātou rongonga, ka karanga ake rātou ki te Atua, he kotahi te reo, ka mea: "E te Ariki, nāu nei i hanga te rangi me te whenua, te moana, me ō reira mea katoa; 25 nāu te kupu i kōrerotia e te Wairua Tapu, nā te māngai o tō mātou matua, o tāu pononga, o Rāwiri:

‘He aha ka nana ai ngā tauiwi,

ka whakaaro horihori ai ngā iwi?

26 I whakatika ake ngā kīngi o te whenua,

i huihui ngātahi ngā rangatira,

ki te whawhai ki te Ariki rāua ko tāna Karaiti.’

27 He pono nei hoki te huihuinga ki tēnei pā o Herora, o Ponotio Pirato, o ngā tauiwi, rātou ko te iwi o Īharaira, ki tāu tama tapu, ki a Īhu i whakawahia nei e koe, 28 ki te mea i tā tōu ringa, i tā tōu whakaaro i whakatakoto ai i mua kia meatia. 29 Nā, titiro iho, e te Ariki, āianei ki ā rātou kupu whakawehi. Tukua mai hoki ki au pononga kia tino māia te kōrero i tāu kupu. 30 Ko koe ia e totoro mai ana tōu ringa ki te whakaora; kia meatia hoki he tohu, he mea whakamīharo i runga i te ingoa o tāu Pononga tapu, o Īhu."

31 I te mutunga o tā rātou īnoi, ka ngāueue te wāhi i mine ai rātou, ā, kī katoa rātou i te Wairua Tapu, nā, māia noa atu rātou ki te kōrero i te kupu a te Atua.

Ka Tuwhaia te Hunga Whakapono i ā Rātou Taonga

32 Kotahi anō ngākau, kotahi anō wairua o te mano o te hunga whakapono. Kīhai anō tētahi o rātou i mea, māna ake tētahi o āna taonga; heoi he mea huihui ā rātou mea katoa. 33 Ā, nui atu te kaha i whakapuakina ai e ngā āpōtoro te aranga o te Ariki, o Īhu; he nui anō te aroha noa i runga i a rātou katoa. 34 Kāhore hoki tētahi o rātou i hapa; ko te hunga hoki he kāinga, he whare ō rātou, hokona atu ana e rātou, ā, mauria ana mai ngā utu o ngā mea i hokona, 35 whakatakotoria ana ki ngā waewae o ngā āpōtoro. Nā, ka tuwhaina mā ia tangata, mā ia tangata, he mea whakarite ki te mate o ia tangata.

36 Ā, ko Hohi i huaina e ngā āpōtoro ko Pānapa, (ko te tikanga tēnei ina whakamāoritia, ko te Tama a te Whakamārietanga,) he Rīwaiti, ko Kaiperu tōna kāinga. 37 He wāhi whenua tōna, nā, hokona atu ana, mauria ana ngā moni, whakatakotoria ana ki ngā waewae o ngā āpōtoro.

Péter és János fogsága, vallástétele a főtanács előtt és szabadon bocsáttatása

1 Míg ők azonban a néphez szólottak, oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője és a sadduczeusok, 2 Neheztelve a miatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást; 3 És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet alá másnapig, mert már este vala. 4 Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer. 5 Lőn pedig, hogy másnapra egybegyűlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe. 6 És Annás, a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak főpapi nemzetségbeliek valának. 7 És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt? 8 Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei! 9 Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez: 10 Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben. 11 Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé. 12 És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk. 13 Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala. 14 Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, ő velök együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenök szólni. 15 Mikor pedig őket a gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak maguk közt, mondván: 16 Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk. 17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben. 18 Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében. 19 Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! 20 Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. 21 Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítik vala az Istent azért, a mi történt. 22 Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.

A hívők imája

23 Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, a miket a főpapok és a vének mondottak nékik. 24 Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot. 25 Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat? 26 Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen. 27 Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, 28 Hogy véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek. 29 Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, 30 A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. 31 És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.

A hívők benső közössége

32 A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala. 33 És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon. 34 Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát, 35 És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala. 36 József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, származása szerint ciprusi. 37 Mivelhogy néki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.