Atos 11

Te Kōrero Whakatepe a Pita ki te Hāhi i Hiruhārama

1 Ā, ka rongo ngā āpōtoro me ngā tuākana i Hūria, kua tango hoki ngā tauiwi i te kupu a te Atua. 2 Ā, nō te taenga ake o Pita ki Hiruhārama, ka whakawākia ia e te hunga o te kotinga, 3 i mea rātou, "I haere koe ki roto ki ngā tāngata kīhai i kotia, i kai tahi me rātou!"

4 Nā, ka tīmata a Pita, ka kōrero whakatepe atu ki a rātou, ka mea: 5 "I te pā ahau, i Hopa, e īnoi ana; ā, ka kite moemoeā ahau i tētahi whakakitenga, ko tētahi mea e heke iho ana, ānō he kākahu nui, he mea tuku iho i te rangi mā ngā pito e whā; ā, tae tonu mai ki ahau. 6 Nō te whakamaunga atu o ōku kanohi ki taua mea, ka whakaaro ahau, ā, ka kite i ngā kararehe waewae whā o te whenua, i ngā kararehe mohoao me ngā mea ngōkingōki me ngā manu o te rangi. 7 Ā, ka rongo hoki ahau he reo e mea mai ana ki ahau, ‘E ara, e Pita; patua, kainga.’

8 "Otirā, ka kī atu ahau, ‘Kāhore, e te Ariki; kīanō hoki tētahi mea noa, poke rānei, i tapoko noa ki tōku māngai.’

9 "Nā, ka whakahoki tuarua mai he reo nō te rangi, ‘Ko ā te Atua i mea ai kia mā, kaua e meinga e koe kia noa.’

10 "E toru ngā meatanga o tēnei; ka hūtia katoatia atu anō ki te rangi. 11 Nā, i taua wā anō kua tū ngā tāngata tokotoru ki mua i te whare i noho ai ahau, he mea tono mai nō Hiharia ki ahau. 12 Nā, ka mea te Wairua ki ahau kia haere tahi mātou, kia kaua ahau e ruarua. I haere tahi anō i ahau ēnei tēina tokoono, ā, tomo ana mātou ki te whare o taua tangata. 13 Nā, ka kōrerotia mai e ia ki a mātou tōna kitenga i te anahera i tōna whare e tū ana, e mea ana ki a ia, ‘Tonoa ētahi tāngata ki Hopa, tīkina a Haimona, te rua nei o ōna ingoa ko Pita; 14 māna e kōrero ki a koe ētahi kupu, e ora ai koutou ko tōu whare katoa.’

15 "Ā, nōku ka tīmata ki te kōrero, ka tau iho te Wairua Tapu ki a rātou, ka pērā anō me ia ki a tātou i te tīmatanga. 16 Kātahi ahau ka mahara ki te kupu a te Ariki, ki tāna i mea ai, ‘I iriiri rā a Hoani ki te wai; ko koutou ia ka iriiria ki te Wairua Tapu.’ 17 Nā, mehemea rite tonu tā te Atua mea i hoatu ai ki a rātou ki tāna i hōmai ai hoki ki a tātou, i a tātou i whakapono ai ki te Ariki, ki a Īhu Karaiti; ko wai ahau, kia āhei te tū atu ki te Atua?"

18 Ā, nō ka rongo rātou ki ēnei mea, mutu pū tā rātou kōrero, heoi, ka whakakorōria i te Atua, ka mea, "Koia anō, kua hōmai hoki e te Atua ki ngā tauiwi te rīpenetā e ora ai."

Te Hāhi i Anatioka

19 Nā, ko te iwi i whakamararatia atu i runga i te tūkinotanga i puta ake i tō Tepene, hāereere ana rātou ā tae noa ki Pinikia, ki Kaiperu, ki Anatioka, me te kauwhau anō i te kupu ki ngā Hūrai anake, kāhore ki ētahi atu. 20 Otirā, ko ētahi o rātou, he tāngata nō Kaiperu, nō Hairini, i tō rātou taenga ki Anatioka, ka kōrero ki ngā Kariki hoki, ka kauwhau i te Ariki, i a Īhu. 21 Ko te ringa hoki o te Ariki i a rātou; ā, he tokomaha rawa i whakapono, i tahuri ki te Ariki.

22 Nā, ka tae tō rātou rongo ki ngā taringa o te hāhi i Hiruhārama; ā, ka tonoa e rātou a Pānapa kia haere ki Anatioka. 23 Nō tōna taenga atu, ka kite i te aroha noa o te Atua, ka hari, ka whakahau i a rātou katoa kia ū te ngākau, kia piri ki te Ariki. 24 He tangata pai hoki ia, kī tonu i te Wairua Tapu, i te whakapono. He nui anō te hunga i honoa ki te Ariki.

25 Me i reira ka haere atu a Pānapa ki Tarahu, ki te rapu i a Haora; 26 ā, nō ka kitea ia e ia, ka kawea mai ia e ia ki Anatioka. Ā, kotahi tino tau i huihui tahi ai rāua ki te hāhi, ā, he nui te hunga i whakaakona. I mātua huaina hoki ngā ākonga he Karaitiana ki Anatioka.

27 Nā, i aua rā ka heke mai ētahi poropiti i Hiruhārama ki Anatioka. 28 Ā, ka tū ake tētahi o rātou, ko Akapu te ingoa, ka whakakite, he mea nā te Wairua, tērā ka pā he mate nui i te hiakai ki te whenua katoa; i puta anō tēnei i ngā rā o Karauria. 29 Nā, ka whakatakoto tikanga ngā ākonga i runga i te mea e taea e tēnā, e tēnā, kia tukua atu he āwhina mō ngā tuākana e noho ana i Hūria; 30 pērā ana hoki rātou, tukua atu ana ki ngā kaumātua mā te ringa o Pānapa rāua ko Haora.

Péter igazolja pogányokkal való társalkodását

1 Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét. 2 Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ő vele a zsidóságból valók, 3 Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük. 4 Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván: 5 Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla: 6 Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat. 7 Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél! 8 Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba. 9 Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. 10 Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe. 11 És ímé, azonnal három férfiú érkezék a házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám. 12 Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába: 13 És elbeszélé nékünk, mimódon látta, a mint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; 14 Ő szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe. 15 Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, miképen mi reánk is kezdetben. 16 Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni. 17 Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna? 18 Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!

Az evangélium kiterjesztése Antiókhiára. Keresztyén-nevezet

19 Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak. 20 Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust. 21 És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén. 22 Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig. 23 Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban. 24 Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz. 25 Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába. 26 És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.

Gondoskodás a júdeai keresztyénekről éhség alkalmával

27 Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták. 28 Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében. 29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak: 30 A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által.