Atos 13

Ka Whiriwhiria, ka Tonoa ko Pānapa rāua ko Haora

1 Nā, tērā ētahi poropiti me ētahi kaiwhakaako i Anatioka, i te hāhi i reira, ko Pānapa, ko Himiona i huaina nei ko Nikera, ko Rukiu nō Hairini, ko Manaena, he mea whakatupu ngātahi nei rāua ko Herora tetaraki, me Haora. 2 Ā, i a rātou e karakia ana ki te Ariki, e nohopuku ana, ka mea te Wairua Tapu, "Motuhia mai ki ahau a Pānapa rāua ko Haora ki te mahi i karangatia ai rāua e ahau."

3 Nā, ka mutu tā rātou nohopuku me te īnoi, ā, ka popoki iho i ō rātou ringa ki a rāua ka tonoa atu rāua kia haere.

I Kaiperu

4 Nā, ka tonoa nei rāua e te Wairua Tapu, ka haere ki Herukia; ā, rere atu ana i reira ki Kaiperu. 5 Nā, i a rāua i Harami, ka kauwhautia e rāua te kupu a te Atua i roto i ngā whare karakia o ngā Hūrai. I a rāua anō a Hoani hei kaimahi.

6 Ā, nō tō rātou putanga i te motu katoa ki Papaho, ka kitea tētahi tangata mākutu, he poropiti teka, he Hūrai, ko Paraīhu te ingoa. 7 I te tino kāwana ia, i a Herekiu Pāora; he tangata mahara a Herekiu. Ā, karangatia ana e ia a Pānapa rāua ko Haora, ā, ka whai kia rongo i te kupu a te Atua. 8 Otirā, i tautohe ki a rāua a Erima te kaimākutu, ko te whakamāoritanga hoki tēnei o tōna ingoa, i mea kia tahuri kē te tino kāwana i te whakapono. 9 Otirā, ko Haora, e huaina nei anō ko Pāora, kī tonu i te Wairua Tapu, i whakamau i ōna kanohi ki a ia, 10 ā, i mea, "E te tangata kī tonu i te tinihanga, i ngā tini mahi pokanoa, e te tama a te rēwera, hoariri o ngā mahi tika katoa, e kore ianei e mutu tāu whakaputa kē i ngā ara tika a te Ariki? 11 Nanā, āianei pā ai te ringa o te Ariki ki a koe, ka matapōtia koe, e kore e kite i te rā ā taka noa tētahi wā."

Nā, taka tonu iho ki a ia he kohu, he pōuri; ā, hāereere noa ia ki te rapu kaiārahi mōna. 12 Ā, nō te kitenga o te tino kāwana i taua meatanga, ka whakapono ia, i mīharo hoki ki te ako a te Ariki.

Kei Anitioka o Pihiria

13 Nā, ka rere atu a Pāora rātou ko ōna hoa i Papaho, ka ū ki Pereka i Pamapuria. Ā, whakarere ana a Hoani i a rāua, hoki ana ki Hiruhārama. 14 Ko rāua ia haere atu ana i Pereka, tae tonu atu ki Anatioka i Pihiria, ā, tomo ana ki te whare karakia i te rā hāpati, noho ana. 15 Ā, ka mutu te kōrerotanga o te ture, o ngā poropiti, ka tono tāngata ngā rangatira o te whare karakia ki a rāua, ka mea, "E hoa mā, ki te mea he kupu whakaako tā kōrua ki te hunga nei, kōrerotia."

16 Nā, ka tū a Pāora ki runga, ka tāwhiri tōna ringa, ka mea: "E ngā tāngata o Īharaira, e te hunga e wehi ana ki te Atua, whakarongo mai. 17 Nā te Atua o tēnei iwi, o Īharaira i whiriwhiri ō tātou mātua, ā, whakanuia ana e ia tēnei iwi, i a rātou e noho manene ana i te whenua o Īhipa, i runga tonu anō te ringa i ārahina mai ai rātou e ia i reira. 18 Nā, me te mea e whā tekau ngā tau i whakamanawanui ai ki tō rātou āhua i te koraha. 19 Ā, ka whitu ngā iwi ka ngaro i a ia i te whenua o Kanaana, ka hoatu e ia ki a rātou tō rātou whenua hei whenua pūmau, mō ngā tau me te mea e whā rau e rima tekau.

20 "Ā muri iho i ēnei mea, ka hoatu e ia ki a rātou he kaiwhakawā, taea noatia a Hamuera poropiti. 21 Ā muri iho ka tono rātou ki tētahi kīngi; ā, hoatu ana e te Atua ki a rātou a Haora, tama a Kihi, he tangata nō te pū o Pineamine, ā, e whā tekau ngā tau. 22 Ā, ka oti ia te whakataka, ka whakaarahia ake e ia a Rāwiri hei kīngi mō rātou; i whakaaturia hoki ia e ia, i kōrerotia, ‘Kua kitea e ahau a Rāwiri tama a Hehe, he tangata e whakaaetia ana e tōku ngākau; ka meatia e ia ngā mea katoa e pai ai ahau.’ 23 He uri nō tēnei tangata tā te Atua i hōmai ai ki a Īharaira, he Kaiwhakaora, ko Īhu, hei whakarite i te mea i kōrerotia ai i mua; 24 nō mua tata anō hoki i tōna haerenga mai te kauwhautanga a Hoani i te iriiri rīpenetā, ki te iwi katoa o Īharaira. 25 Ā, ka tutuki a Hoani ki tōna tutukitanga, ka mea ia, ‘Ko wai koia ahau ki tō koutou whakaaro? Ehara rā ahau i a ia. Engari, tērā te haere mai ana tētahi i muri i ahau, ko ōna hū e kore ahau e tau hei wewete.’

26 "E ōku tuākana, e ngā tama o te kāwei o Āperahama, e te hunga i roto i a koutou e wehi ana ki te Atua, kua hōmai te kupu o tēnei ora kia whakapuakina ki a tātou. 27 Nā, ko te hunga e noho ana Hiruhārama, me ō rātou rangatira, i te mea kīhai rātou i mōhio ki a ia, ki ngā reo rānei o ngā poropiti e kōrerotia ana i ngā hāpati katoa, nā rātou i whakarite aua reo, i a rātou i tuku i a ia ki te mate. 28 Ahakoa kīhai i kitea e rātou he mea e mate ai ia, ka tohe rātou ki a Pirato kia whakamatea ia. 29 Ā, nō ka rite i a rātou ngā mea katoa i tuhituhia mōna, tangohia iho ana ia i te rākau, whakatakotoria ana ki roto ki te urupā. 30 Heoi, nā te Atua ia i whakaara ake i te hunga mate. 31 Ā, he maha ngā rā i kitea ai ia e te hunga i haere tahi i a ia i Karirī ki Hiruhārama, ko rātou nei ngā kaiwhakaatu mōna ki te iwi.

32 "Nā, he kauwhau tēnei nā māua ki a koutou i te rongopai, i kōrerotia i mua ki ngā mātua, 33 arā, kua mana tēnei i te Atua, hei mea mā ā tātou tamariki, i a ia whakaara nei i a Īhu; ko te mea hoki tēnā i tuhituhia i te rua o ngā waiata:

‘Ko tāku Tama koe;

nō nāianei koe whakatupuria ai e ahau.’

34 Ko tāna kōrero anō tēnei mōna whakaarahia nei e ia i te hunga mate, tē hoki anō ki te pirau i muri iho:

‘Ka hoatu e ahau ki a koutou ngā mea tapu,

ngā manaakitanga pono o Rāwiri.’

35 Koia hoki ia i mea ai i tētahi atu waiata,

‘E kore koe e tuku i tāu Mea Tapu kia kite i te pirau.’

36 "Ko Rāwiri hoki i mahi i tā te Atua i pai ai i tōna whakatupuranga anō, ā, moe iho, whakatakotoria ana ki ōna mātua, kite ana i te pirau. 37 Ko tēnei ia i whakaarahia ake nei e te Atua, kīhai ia i kite i te pirau.

38 "Nā, kia mōhio koutou, e ōku tuākana, nā tēnei tangata te murunga hara e kauwhautia nei ki a koutou; 39 māna hoki ngā tāngata katoa e whakapono ana, ka whakatikaia ai i ngā mea katoa, e kore nei koutou e whakatikaia i runga i tā Mohi ture. 40 Nā, kia mahara, kei pā ki a koutou te mea i kōrerotia rā e ngā poropiti:

41 ‘Titiro mai, e te hunga whakahāwea,

ka mīharo ai, ā, whakangaromia iho!

Ka mahia hoki e ahau he mahi i ō koutou rā,

he mahi e kore e whakaponohia e koutou,

ki te whakapuakina e te tangata ki a koutou!’ "

42 Nā, i a rātou e puta ana ki waho, ka tohe rātou kia kauwhautia anō aua kupu ki a rātou i tō muri iho hāpati. 43 Heoi, ka pākarukaru te huihui, he tokomaha ngā Hūrai me ngā porohiraiti karakia i aru i a Pāora rāua ko Pānapa; ā, ka kōrero rāua ki a rātou, ka ako kia mau tonu rātou ki te aroha noa o te Atua.

44 Nā, i tō muri iho hāpati ka huihui mai te pā, me te mea ko rātou katoa, ki te whakarongo ki te kupu a te Atua. 45 Nō te kitenga ia o ngā Hūrai i te huihui, ka kī rātou i te hae, ka whakakāhore ki ngā mea i kōrerotia e Pāora, ka whakateka, ka kohukohu.

46 Kātahi a Pāora rāua ko Pānapa ka kōrero māia atu, ka mea: "I takoto te tikanga kia mātua kōrerotia te kupu a te Atua ki a koutou. Nā, ka peia nei e koutou, ka whakaaro koutou e kore koutou e tau mō te ora tonu, nā, ka tahuri atu nei māua ki ngā tauiwi. 47 I pēnei hoki te ako a te Ariki ki a mātou:

‘Kua waiho koe e ahau hei mārama ki ngā tauiwi,

kia ai koe hei oranga puta noa i ngā pito o te whenua.’ "

48 Nā, i te rongonga o ngā tauiwi, ka hari, ka whakakorōria i te kupu a te Ariki; ka whakapono anō te hunga i rite mō te ora tonu.

49 Ā, pakū ana te kupu a te Ariki puta noa i taua whenua. 50 Otirā, i whakaohokia e ngā Hūrai ngā wāhine karakia, rangatira, me ngā tāngata nunui o te pā, ā, ara ana i a rātou he whakatoi mō Pāora rāua ko Pānapa, peia ana rāua i ō rātou wāhi. 51 Heoi, ruia atu ana e rāua te puehu o ō rāua waewae ki a rātou, ā, haere ana ki Ikoniuma. 52 Nā, kī tonu ngā ākonga i te hari, i te Wairua Tapu.

Pál első térítői útja. Cziprusban prédikálja az evangéliumot

1 Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus. 2 Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam. 3 Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket. 4 Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba. 5 És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítőtárs. 6 És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus; 7 Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét. 8 Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől. 9 De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve, 10 Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? 11 Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket. 12 Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.

Pál a pisidiai Antiókiában prédikál

13 Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe. 14 Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének. 15 És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok. 16 Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg. 17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által. 18 És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában. 19 És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik. 20 És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig; 21 Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. 22 És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi. 23 Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust; 24 Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének. 25 És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját. 26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett. 27 Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték. 28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg. 29 És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték. 30 De az Isten feltámasztá őt halottaiból: 31 És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt. 32 És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust: 33 Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged. 34 Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait. 35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. 36 Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott. 37 De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást. 38 Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: 39 És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul. 40 Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak: 41 Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek. 42 Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket. 43 Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. 44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására, 45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. 46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. 47 Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. 48 A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének. 49 Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban. 50 A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból. 51 Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba. 52 A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.