Atos 7

Te Whaikōrero a Tepene

1 Kātahi, ka mea te tohunga nui, "He pono rānei ēnei mea?"

2 Nā, ka mea ia, "E ngā tēina, e ngā mātua, whakarongo mai. I puta te Atua o te korōria ki tō tātou matua, ki a Āperahama, i a ia i Mehopotamia, ā, kīanō i noho ki Harana, 3 ka mea ki a ia, ‘Haere atu i tōu whenua, i ōu whanaunga, ā, e tomo ki te whenua e whakakitea e ahau ki a koe.’

4 "Nā, puta mai ana ia i te whenua o ngā Karari, noho ana ki Harana. Ā, nō te matenga o tōna pāpā, ka whakahekea mai ia i reira e te Atua ki tēnei whenua e noho nei koutou. 5 Ā, kīhai i hoatu tētahi kāinga mōna i konei, kore rawa, ahakoa he tūranga waewae noa; heoi, i oati ia, tērā e hōmai a konei hei kāinga mōna, mō tōna uri hoki i muri i a ia, ahakoa rā i taua wā kāhore āna tamariki. 6 Ā, i pēnei te kōrero a te Atua, tērā tōna uri e noho manene ki te whenua kē; ka meinga hoki hei pononga, ā, e whā rau tau e tūkinotia ana. 7 ‘Nā, ko te iwi e meinga ai rātou hei pononga, ka whakawākia e ahau,’ e ai tā te Atua, ‘muri iho i tēnei ka puta mai rātou, ā, ka mahi ki ahau i tēnei wāhi.’ 8 Ā, i hōmai anō e ia ki a ia te kawenata o te kotinga. Ā, whānau ake tā Āperahama ko Īhaka, ā, i te waru o ngā rā ka kotia; ā, nā Īhaka ko Hākopa; nā Hākopa hoki ngā tūpuna kotahi tekau mā rua.

9 "Nā, ka hae ngā tūpuna ki a Hōhepa, ā, hokona ana ia ki Īhipa; otirā i a ia te Atua; 10 nāna ia i whakaora i ōna matenga katoa, ā, hoatu ana ki a ia he pai, he mātauranga i te aroaro o Parao kīngi o Īhipa; ā, meinga ana ia e tērā hei kāwana mō Īhipa, mō tōna whare katoa hoki.

11 "Nā, i reira ka puta he matekai ki te whenua katoa o Īhipa, o Kanaana, ā, he mate nui; kīhai rawa i kitea he oranga e ō tātou mātua. 12 Ā, nō te rongonga o Hākopa, e whai wīti ana a Īhipa, ka tonoa e ia ō tātou mātua, ko te tononga tuatahi. 13 Ā, nō te tononga tuarua, ka whakamōhiotia a Hōhepa ki ōna tuākana; ā, ka whakaaturia ki a Parao te iwi o Hōhepa. 14 Nā, ka tono tāngata a Hōhepa ki te karanga i tōna pāpā, i a Hākopa ki a ia, i ōna huānga katoa hoki, e whitu tekau mā rima ngā wairua. 15 Nā, heke ana a Hākopa ki Īhipa, ā, ka mate a ia, me ō tātou mātua. 16 Ā, kawea atu ana rātou ki Hekeme, whakatakotoria ana ki te urupā i hokona mai rā e Āperahama, he moni hiriwa te utu, i ngā tama a Hāmora i Hekeme.

17 "Ā, nō ka tata mai te wā mō te mea i kōrerotia rā i mua, i oatitia rā e te Atua ki a Āperahama, ka tupu te iwi, ka tini haere ki Īhipa, 18 ā tae noa ki te putanga ake o tētahi atu kīngi mō Īhipa, kīhai nei i mōhio ki a Hōhepa. 19 Ko ia te mea nāna i tinihanga tō tātou iwi, i whakatupu kino ō tātou mātua, i meatia ai kia makā atu ā rātou tamariki kei puta ki te ora.

20 "Nō taua wā, ka whānau a Mohi, he tangata tino ātaahua. E toru ngā marama i whakatupuria ai ia i roto i te whare o tōna pāpā, 21 ā, nō ka makā atu ia, ka tangohia ake ia e te tamāhine a Parao, ā, atawhaitia ana hei tamaiti ake māna. 22 Nā, i āta whakaakona a Mohi ki ngā mea katoa o te mātauranga o ngā Īhipiana; ā, he mana rawa ia, i te kupu, i te mahi.

23 "Ā, ka tata ōna tau ki te whā tekau, ka uru mai te whakaaro ki tōna ngākau kia haere ia ki ōna tuākana, ki ngā tama a Īharaira. 24 Ā, i tōna kitenga i tētahi o rātou e tūkinotia ana, ka āwhina ia i a ia, a patua iho e ia te Īhipiana, ā, ka whai utu mōna i tūkinotia rā. 25 Hua noa e mōhio ōna tuākana, nōna te ringa e hōmai ai e te Atua te whakaoranga mō rātou, heoi, kīhai rātou i mōhio. 26 Nā, i te aonga ake ka puta atu ia ki ētahi e whawhai ana ki a rāua, ka tahuri ki te wawao i a rāua, ka mea, ‘E hoa mā, he teina, he tuakana kōrua; he aha kōrua ka kino ai ki a kōrua anō?’

27 "Otirā, peia atu ana ia e te tangata nāna te hē ki tōna hoa; i mea ia, ‘Nā wai koe i mea hei rangatira, hei kaiwhakawā mō māua? 28 E mea ana koe ki te whakamate i ahau, me koe i whakamate rā i te Īhipiana inanahi?’ 29 Nā, ka tahuti a Mohi i taua kōrero, ā, noho manene ana i Miriana. Ā, tokorua āna tama i whānau ki reira.

30 "Ā, nō ka tutuki ngā tau e whā tekau, ka puta ki a ia tētahi anahera a te Ariki i te koraha o Maunga Hinai, i roto i te mura ahi i te rākau. 31 Ā, nō te kitenga o Mohi, ka mīharo ki taua whakakitenga; ā, i a ia ka whakatata atu ki te mātakitaki, ka puaki mai te reo o te Ariki ki a ia, 32 ‘Ko te Atua ahau o ōu mātua, ko te Atua o Āperahama, o Īhaka, o Hākopa.’ Nā, wiri ana a Mohi, kore rawa i kaha ki te titiro atu.

33 "Ā, ka mea mai te Ariki ki a ia, ‘Wetekia atu ngā hū i ōu waewae; ko te wāhi hoki e tū nā koe he oneone tapu. 34 Kua tino kite hoki ahau i te mate o tōku iwi e noho nei i Īhipa, kua rongo hoki i tā rātou auē, ā, kua heke iho nei ahau ki te whakaora i a rātou. Nā, haere mai, ka tonoa koe e ahau ki Īhipa.’

35 "Nā ko taua Mohi i whakakāhoretia rā e rātou, i mea rā rātou, ‘Nā wai koe i mea hei rangatira, hei kaiwhakawā?’ Ko ia anō i tonoa e te Atua hei rangatira, hei kaiwhakaora, he mea nā te ringa o te anahera i puta mai rā ki a ia i te rākau. 36 Nā, taua tangata rātou i ārahi atu, i muri iho i tāna mahinga i ngā mea whakamīharo, i ngā tohu, ki te whenua o Īhipa, ki te Moana Whero, ki te koraha hoki i ngā tau e whā tekau.

37 "Ko taua Mohi anō tēnei i mea atu rā ki ngā tamariki a Īharaira, ‘Mā te Atua e whakaara ake he poropiti mō koutou i roto i ō koutou tēina, he pēnei me ahau.’ 38 Ko ia anō tēnei i te whakaminenga i te koraha, rāua ko te anahera i kōrero rā ki a ia i Maunga Hinai, ko ō tātou mātua hoki; i riro mai ai i a ia ngā kupu ora hei hōmai ki a tātou.

39 "Kīhai nei ō tātou mātua i pai ki te whakarongo ki a ia, heoi, peia atu ana ia e rātou, ā, hoki ana ō rātou ngākau ki Īhipa. 40 Ā, mea ana rātou ki a Ārona, ‘Hangā mā tātou ētahi atua hei haere ki mua i a tātou; ko tēnei Mohi hoki i ārahina mai nei tātou i te whenua o Īhipa, kāhore tātou e mātau kua ahatia rānei.’ 41 Heoi, hangā ana e rātou he kūao kau i aua rā, tāpaea ana he patunga tapu mā taua whakapakoko, ā, koa ana ō rātou ngākau ki ngā mahi a ō rātou ringa. 42 Nā, ka tahuri kē te Atua, tukua atu ana rātou kia karakia ki te ope o te rangi; kia pērā me te mea i tuhia ki te pukapuka a ngā poropiti:

‘I hōmai koia e koutou ki ahau

ngā patunga tapu me ngā whakahere

i ngā tau e whā tekau i te koraha, e te whare o Īharaira?

43 Nā, kua mau koutou ki te tapenākara o Moroko,

ki te whetū o tō koutou atua o Reipana,

ki ngā whakapakoko i hangā e koutou hei koropiko atu;

nā, māku koutou e kawe atu ki tāwāhi o Papurōna.’

44 "I ō tātou mātua te tapenākara o te whakaaturanga i te koraha, tāna hoki i whakarite ai, i mea ai ki a Mohi kia hangā e ia, kia rite ki te tauira i kite ai ia. 45 Ā, i ō rātou nā rā, nā ō tātou mātua i mau mai, i a rātou ko Hohua i haere mai ai ki te noho i te whenua o ngā tauiwi, i peia atu nei e te Atua i te aroaro o ō tātou mātua, ā, taea noatia ngā rā i a Rāwiri; 46 i paingia nei ia e te Atua, ā, i īnoi hoki māna e rapu he nohoanga mō te Atua o Hākopa. 47 Nā, Horomona ia i hanga he whare mōna.

48 "He ahakoa rā, e kore te Runga Rawa e noho ki ngā whare i hangā e te ringa; ko tā te poropiti hoki tēnā i mea ai:

49 ‘Ko te rangi tōku torōna,

ko te whenua tōku tūranga waewae.

He whare pēhea tā koutou e hanga ai mōku?’

e ai tā te Ariki;

‘ā, ko tēhea te wāhi e okioki ai ahau?

50 Ehara ianei i tōku ringa nāna ēnei mea katoa i hanga?’

51 "E te hunga kakī mārō, kāhore nei i kotia te ngākau me ngā taringa, he whakakeke tonu tā koutou ki te Wairua Tapu; rite tonu tā koutou ki tā ō koutou mātua. 52 Ko tēhea o ngā poropiti kīhai i whakatupuria kinotia e ō koutou mātua? Whakamatea iho e rātou te hunga i poropititia ai te haerenga mai o te Mea Tika; ko koutou nei ōna kaituku, ōna kaikōhuru. 53 Ko koutou, kua riro nā i a koutou te ture, i tā ngā anahera i whakatakoto mai ai, heoi, kīhai i puritia e koutou."

Te Ākina o Tepene ki te Kōhatu

54 Ā, ka rongo rātou ki ēnei mea, nā tū rawa ki roto ki ō rātou ngākau, tetēā ana ō rātou niho ki a ia. 55 Otiia ko ia, kī tonu i te Wairua Tapu, titiro matatau atu ana ki te rangi, ka kite i te korōria o te Atua, i a Īhu hoki e tū ana i te ringa matau o te Atua. 56 Ā, ka mea, "Nanā, e kite ana ahau ko ngā rangi e tūhāhā ana, ā, ko te Tama a te tangata e tū ana i te ringa matau o te Atua!"

57 Kātahi, rātou ka hāmama, he nui te reo, ka puru i ō rātou taringa, ā, kotahi tonu te omanga atu ki a ia, 58 ka makā ia e rātou ki waho o te pā, ā, ākina ana ki te kōhatu. Ko ngā kaititiro i whakatakoto i ō rātou kākahu ki ngā waewae o tētahi taitama, ko Haora te ingoa.

59 Heoi, ākina ana e rātou a Tepene ki te kōhatu, me ia e karanga ana ki te Ariki, e mea ana, "E te Ariki, e Īhu, tōku wairua ki a koe." 60 Kātahi, ia ka tūturi ki raro, ka karanga, he nui te reo, "E te Ariki, kaua tēnei mea e whakairia ki a rātou." Ā, i tāna kōrerotanga i tēnei, ka moe.

István első vértanú prédikácziója, elragadtatása és halála

1 Monda pedig a főpap: Vajjon így vannak-é hát ezek? 2 Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott, 3 És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked. 4 Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok: 5 És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke. 6 Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig. 7 De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen. 8 És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát. 9 A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala, 10 És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állatá. 11 Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink. 12 Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé először a mi atyáinkat. 13 És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét. 14 És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét. 15 Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala ő és a mi atyáink; 16 És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának fiaitól. 17 Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban, 18 Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet. 19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak. 20 Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték. 21 Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé őt a saját fia gyanánt. 22 És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben. 23 Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait. 24 És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett. 25 És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg. 26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal? 27 De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk? 28 Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit? 29 E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, a hol két fia születék. 30 És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában. 31 Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava ő hozzá: 32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni. 33 Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld. 34 Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jőjj, elküldelek téged Égyiptomba. 35 Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a csipkebokorban. 36 Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a pusztában negyven esztendeig. 37 Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok. 38 Ez az, a ki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vőn, hogy nékünk adja; 39 A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának, 40 Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele. 41 És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban. 42 Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég seregének; a mint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza? 43 Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl. 44 A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala. 45 Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig; 46 Ki kegyelmet talált az Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson a Jákób Istenének. 47 Salamon építe pedig néki házat. 48 De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja: 49 A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye? 50 Nem az én kezem csinálta-é mindezeket? 51 Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen. 52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek; 53 Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg. 54 Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene. 55 Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, 56 És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani. 57 Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának; 58 És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le. 59 Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! 60 Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.