Atos 19

Ko Pāora kei Epeha

1 I a Aporo i Koriniti, ka puta atu a Pāora nā ngā wāhi o runga, ka tae ki Epeha, ā, tūpono atu ko ētahi ākonga. 2 Ā, ka mea ki a rātou, "I riro rānei te Wairua Tapu i a koutou i tō koutou whakaponotanga?"

Anō rā, ko rātou ki a ia, "Kāhore, kīanō mātou i rongo noa mehemea te Wairua Tapu i hōmai."

3 Ka mea ia ki a rātou, "I iriiria oti koutou ki roto ki te aha?"

Ka mea rātou, "Ki roto ki tā Hoani iriiri."

4 Nā, ka mea a Pāora, "Ko tā Hoani iriiri he iriiri rīpenetā. I mea ia ki te iwi, kia whakapono rātou ki tētahi e haere mai ana i muri i a ia, arā ki a Īhu."

5 Ā, ka rongo rātou i tēnei, ka iriiria i runga i te ingoa o te Ariki, o Īhu. 6 Nā, ka oti te whakapā e Pāora ōna ringa ki runga ki a rātou, ka tae mai te Wairua Tapu ki a rātou; nā, ka kōrerotia e rātou ngā reo, ka poropiti hoki. 7 Ā, ko tō rātou tokomaha kei te tekau mā rua.

8 Nā, ka tomo ia ki te whare karakia, ka kōrero māia atu, e toru ngā marama i kōrerorero ai, i kukume ai ki ngā mea o te rangatiratanga o te Atua. 9 Ā, ka pakeke ētahi, ka whakateka, ka whakahāwea ki taua ritenga i te aroaro o te mano, ka mawehe atu ia i roto i a rātou, ka wehea kētia ngā ākonga, ka kōrerorero i tēnei rā, i tēnei rā, i roto i te kura o Tairanu. 10 Nā, e rua ōna tau i pēnei ai; ā, ka rongo katoa te hunga e noho ana i Āhia, ngā Hūrai, ngā Kariki, i te kupu a te Ariki, a Īhu.

Ngā Tama a Hewa

11 Nā, ehara i te merekara noa ake a te Atua i mea ai kia meatia e ngā ringa o Pāora; 12 ina hoki, i te mauranga atu i ngā aikiha me ngā ārai i tōna tinana ki te hunga mate, mutu ake ō rātou mate, ā, puta atu ana ngā wairua kino i roto i a rātou.

13 Kātahi, ka anga ētahi o ngā Hūrai hāereere noa, he hunga pei wairua, ka whakahua i te ingoa o te Ariki, o Īhu ki runga ki ētahi i ngā wairua kino, ka mea, "He whakahua tēnei nā mātou ki a koutou i a Īhu, i tā Pāora e kauwhau nei." 14 Nā, i pērā anō ngā tama tokowhitu a tētahi Hūrai, a Hewa, he tohunga nui ia.

15 Nā, ka whakahoki te wairua kino, ka mea ki a rātou, "E mōhio ana ahau ki a Īhu, e mātau ana ki a Pāora; ko koutou ia, ko wai rā?" 16 Nā, ko te tūpeketanga o te tangata i a ia nei te wairua kino ki a rātou, kua kaha i a rātou, taea ana rātou e ia, nō ka oma tahanga rātou, ka oma mamae atu i taua whare.

17 Ā, ka mōhiotia tēnei e ngā tāngata katoa e noho ana i Epeha, e ngā Hūrai rātou tahi ko ngā Kariki; ā, ka tau te wehi ki a rātou katoa, ā, whakanuia ana te ingoa o te Ariki, o Īhu. 18 Ā, he tokomaha o te hunga whakapono i haere mai, i whāki, i whakakite i ā rātou mahi. 19 He tokomaha anō o te hunga i mahi i ngā mahi tinihanga, i huihui i ā rātou pukapuka, ā, tahuna ana i te aroaro o te katoa. Ā, ka taua ngā utu o aua pukapuka, ka kitea e rima tekau mano hiriwa. 20 Koia anō te nui o te tupu o te kupu a te Atua, te kaha.

Te Tutūtanga i Epeha

21 Ā, nō ka rite ēnei mea, ka mea a Pāora i roto i tōna wairua, kia tika nā Makeronia, nā Akāia, kia haere ki Hiruhārama; i mea ia, "Ka tae ahau ki reira, ko Rōma anō tāku e tiki ai e titiro." 22 Ā, tokorua āna i tono ai ki Makeronia o te hunga e mahi ana ki a ia, ko Tīmoti rāua ko Eratu; ko ia i noho iho i Āhia mō tētahi wā.

23 Nā, i taua wā kīhai i nohinohi te ngangau i puta ake mō taua Ara. 24 Tērā hoki tētahi tangata, ko Rimitiriu te ingoa, he kaimahi hiriwa, nāna nei i hanga ngā temepara hiriwa o Riana, kīhai hoki i nonohi ngā utu i tika mai i tāna mahi ki ngā kaihanga. 25 Nā, ka whakaminea rātou e ia me ērā kaimahi o ngā pērā, ā, ka mea, "E mara mā, e mātau ana koutou, nō tēnei mahi ā tātou rawa. 26 Nā, e kite ana, e rongo ana koutou, ehara i te mea ko Epeha anake, engari he iti te wāhi o Āhia katoa kua mahue nei i tēnei Pāora te kukume, te whakapeau kē i te tini o te tangata, e mea ana ia, ‘Ehara ēnei i te atua, e hangā nei e te ringa.’ 27 Nā, ehara i te mea ko tō tātou nei wāhi anake ka tata te kore noa iho; tērā anō hoki e whakakāhoretia te temepara o te atua nui, o Riana, ā, meāke memeha noa iho tōna nui, e karakiatia nei e Āhia katoa, e te ao."

28 Ā, nō tō rātou rongonga, ā, ka kī i te riri, ka karanga ake, ka mea, "He nui a Riana o ngā Epehi!" 29 Nā, ka tutū te puehu o te pā katoa, ā, ka oti te hopu e rātou a Kaiu rāua ko Aritaku, he hunga nō Makeronia, he hoa haere nō Pāora, nā, kotahi tonu tā rātou kōkiritanga ki te whare mātakitaki. 30 Ā, i a Pāora e mea ana kia tomo ki roto ki te iwi, kīhai ia i tukua e ngā ākonga. 31 Nā, ka unga tāngata mai ētahi o ngā rangatira o Āhia, i pai nei ki a ia, ka mea kia kaua ia e tuku i a ia ki roto ki te whare mātakitaki.

32 Heoi, puta kē te karanga a ētahi, puta kē a ētahi; tino raruraru hoki taua whakaminenga; ko te nuinga kīhai i mātau ki te mea i huihui ai rātou. 33 Nā, ka mauria e rātou a Arēhanara i roto i te hui, nā ngā Hūrai ia i mea kia whakatika atu. Ā, tāwhiri ana te ringa o Arēhanara, i mea hoki kia kōrerotia e ia tā rātou ki te iwi. 34 Heoi, ka mātau rātou he Hūrai ia, kotahi tonu te reo o te katoa ki te karanga, ā tata noa ki te rua ngā hāora, "He nui a Riana o ngā Epehi!"

35 Ā, ka māriri iho te huihui i te kaiwhakawā, ka mea ia, "E ngā Epehi, ko wai te tangata kāhore e mōhio ko te pā o ngā Epehi te kaitiaki temepara o te atua nui, o Riana, o te whakapakoko anō hoki i taka iho i a Hupita? 36 Nā, ka kore nei ēnei mea e taea te whākorekore, heoi, kia āta noho, kaua hoki e hīkaka te mahi. 37 Kua ārahina mai nei hoki e koutou ēnei tāngata ki konei, ehara nei i te hunga tāhae mea tapu, ehara hoki i te hunga kohukohu ki tō tātou atua. 38 Nā, ki te mea he kupu tā Rimitiriu rātou ko ōna hoa mahi mō tētahi tangata, e taea te whakawā, ā, tēnei anō ngā kāwana; mā rātou rātou e whakawā. 39 Nā, ki te mea he mea kē tā koutou e whai nā, waiho mā te rūnanga tika te ritenga. 40 Ko wai hoki ka tohu? Tērā pea tātou e whakawākia mō tēnei ngangautanga o nāianei, kāhore nei ōna take; kāhore hoki he take e tika ai tā tātou kōrero mō tēnei huihui." 41 Ā, nō ka puaki ēnei kupu āna, ka tonoa atu e ia te whakaminenga.

Pál Efézusban

1 Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, 2 Monda nékik: Vajjon vettetek-é Szent Lelket, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-é Szent Lélek. 3 És monda nékik: Mire keresztelkedtetek meg tehát? Azok pedig mondának: A János keresztségére. 4 Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. 5 Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére. 6 És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájok; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala. 7 Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten. 8 Bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala, három hónapon át vetekedvén és igyekezvén meggyőzni az Isten országára tartozó dolgokról. 9 Mikor pedig némelyek megkeményíték magokat és nem hivének, gonoszul szólván az Úrnak útáról a sokaság előtt, azoktól eltávozván, elszakasztá a tanítványokat, mindennap egy bizonyos Tirannus oskolájában prédikálván. 10 Ez pedig lőn két esztendeig; úgyannyira, hogy mindazok, kik lakoznak vala Ázsiában, mind zsidók, mind görögök, hallgaták az Úr Jézusnak ígéjét. 11 És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által: 12 Annyira, hogy a betegekhez is elvivék az ő testéről a keszkenőket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek kimenének belőlök. 13 Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, a kikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál. 14 Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, a kik ezt mívelik vala. 15 Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok? 16 És reájok ugorván az az ember, a kiben a gonosz lélek vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból. 17 Ez pedig tudtokra lőn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szálla mindnyájokra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve. 18 És sokan a hívők közül eljőnek vala, megvallván és megjelentvén cselekedeteiket. 19 Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindeneknek láttára megégetik vala. És összeszámlálák azoknak árát, és találák ötvenezer ezüstpénznek. 20 Ekképen az Úrnak ígéje erősen nevekedik és hatalmat vesz vala. 21 Midőn pedig ezek elteltek, elvégezé Pál magában, hogy Maczedóniát és Akháját eljárván, Jeruzsálembe megy, mondván: Ott létem után Rómát is meg kell nékem látnom. 22 Elküldvén pedig Maczedóniába kettőt azok közül, kik néki szolgálnak vala, Timótheust és Erástust, ő maga egy ideig Ázsiában marada.

Demeter ötvös lázadása

23 Támada azonban azon időtájban nem csekély háborúság az Úrnak útárt. 24 Mert egy Demeter nevű ötvös, ezüstből Diána templomokat csinálván, a mesterembereknek nem csekély nyereséget ád vala; 25 Kiket egybegyűjtvén az ilyenfélékkel foglalkozó mívesekkel egybe, monda: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi jóllétünk. 26 Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, a melyek kézzel csináltatnak. 27 Nemcsak az a veszély fenyeget pedig bennünket, hogy ez a mesterség tönkre jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő nagysága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel. 28 Mikor pedig ezeket hallották és haraggal megtelének, kiáltnak vala, mondván: Nagy az efézusi Diána! 29 És betelék az egész város háborúsággal; és egyakarattal a színházba rohanának, megfogván Gájust és Aristárkhust, kik Maczedóniából valók és Pálnak útitársai valának. 30 Pál pedig mikor a nép közé akara menni, nem ereszték őt a tanítványok. 31 És az ázsiai főpapok közül is némelyek, kik barátai valának néki, küldvén ő hozzá, kérék, hogy ne menjen a színházba. 32 Már most ki egyet, ki mást kiáltoz vala, mert a népgyűlés összezavarodott volt, és a többség nem tudta, miért gyűltek össze. 33 A sokaság közül pedig előállaták Alekszándert, minthogy előre tuszkolták őt a zsidók. Alekszánder pedig kezével intvén, védekezni akara a nép előtt. 34 Megismervén azonban, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindnyájokból, mintegy két óra hosszáig kiáltozván: Nagy az efézusi Diána! 35 Miután pedig a városi jegyző lecsendesítette a sokaságot, monda: Efézusbeli férfiak, ugyan kicsoda az az ember, a ki ne tudná, hogy Efézus városa a nagy Diána istenasszonynak és a Jupitertől esett képnek templomőrzője? 36 Mivelhogy azért ezeknek senki ellene nem szólhat, szükség, hogy megcsendesedjetek, és semmi vakmerő dolgot ne cselekedjetek. 37 Mert ide hoztátok ez embereket, kik sem nem szentségrontók, sem a ti istenasszonyotok ellen káromlást nem szóltak. 38 Ha tehát Demeternek és a hozzátartozó mesterembereknek valaki ellen panaszuk van, törvényszékek vannak, és tiszttartók vannak: pereljenek egymással. 39 Ha pedig egyéb dolgok felől van valami panasztok, a törvényes népgyűlésen majd elintéztetik. 40 Mert félő, hogy lázadással vádoltatunk a mai napért, mivelhogy semmi ok sincs, a melylyel számot tudnánk adni ezért a csődületért. És ezeket mondván, feloszlatá a gyűlést.