Atos 22

1 "E ōku tuākana, e ōku mātua, whakarongo ki tēnei kōrero āku ki a koutou." 2 Ā, ka rongo rātou ko te reo Hiperu tāna i kōrero ai ki a rātou, kātahi ka mutu rawa te kīkī.

Ā, ka mea ia: 3 "He Hūrai ahau, i whānau ki Tarahu o Kirikia, i whakatupuria i roto i tēnei pā ki ngā waewae o Kamariere, i āta whakaakona ki te tino tikanga o te ture o ngā mātua, i uaua anō ahau mō te Atua, i pēnā me koutou katoa ināianei. 4 Ā, whakatoia ana e ahau ngā tāngata o tēnei Tikanga, tae ana ki te mate; herea ana e ahau ngā tāne me ngā wāhine, ā, tukua ana ki ngā whare herehere. 5 Mā te tohunga, nui tēnei kōrero āku e whakatika, mā te huihui hoki o ngā kaumātua katoa. I riro mai hoki i ahau ā rātou pukapuka ki ngā tēina, ā, haere ana ahau ki Ramahiku, kia herea, kia ārahina mai hoki te hunga o reira ki Hiruhārama kia whakamamaetia."

Ka Kōrero a Pāora mō tōna Huringa ki te Whakapono

6 "Nā, i ahau e haere ana, e whakatata ana ki Ramahiku, i te poutūmārōtanga, ka whiti whakarere mai ki ahau he mārama nui nō te rangi. 7 Ā, hinga ana ahau ki te whenua, ka rangona he reo e mea ana ki ahau, ‘E Haora, e Haora, he aha tāu e whakatoi nei i ahau?’ 8 Nā, ka whakahokia e ahau, ‘Ko wai koe, e te Ariki?’ Ka mea ia ki ahau, ‘Ko Īhu ahau o Nahareta, e whakatoia nei e koe.’ 9 I kite anō ōku hoa i te mārama, otirā kīhai i rongo i te reo ōna i kōrero ki ahau. 10 Ka mea ahau, ‘Me aha ahau, e te Ariki?’ Ka mea te Ariki ki ahau, ‘Whakatika, haere ki Ramahiku; ā, ka kōrerotia ki a koe i reira ngā mea katoa kua whakaritea kia meinga e koe.’ 11 Heoi, i te mea kāhore ahau i kite, nā te korōria hoki o taua mārama, ka ārahina-ā-ringatia ahau e ōku hoa haere, ka tae ki Ramahiku.

12 "Nā, ko tētahi tangata, ko Anania, he tangata karakia, i rite tonu nei ki tā te ture āna mahi, ā, e kōrerotia paitia ana e ngā Hūrai katoa e noho ana i reira, 13 haere mai ana ia ki ahau, ā tū ana i tōku taha, ka mea mai ki ahau, ‘E tōku teina, e Haora, titiro ake!’ Ā, i taua hāora anō ka titiro ahau ki a ia. 14 I mea anō ia, ‘Nā te Atua o ō tātou mātua koe i whiriwhiri, kia mātau ki tāna e pai ai, kia kite i a te Tika, kia rongo hoki i te reo o tōna māngai. 15 Nō te mea ko koe hei kaiwhakaatu māna ki ngā tāngata katoa, mō ngā mea i kite ai, i rongo ai koe. 16 Nā, he aha tāu e whakaroa nei? Whakatika, kia iriiria koe, kia horoia ōu hara, me te karanga anō ki te ingoa o te Ariki.’ "

Te Karangatanga a Pāora kia Kauwhau ki ngā Tauiwi

17 "Ā, nō tōku hokinga mai ki Hiruhārama, i ahau e īnoi ana i roto i te temepara, ka puta te ngākau matakite ki ahau; 18 ā, ka kite ahau i a ia e mea ana mai ki ahau, ‘E āhua, kia hohoro te haere atu i Hiruhārama; e kore hoki rātou e tango i tāu kōrero mōku.’ 19 Nā, ko tāku meatanga, ‘E te Ariki, e mātau ana rātou, he kaiherehere ahau, he kaiwhiu i roto i ngā whare karakia, i te hunga i whakapono ki a koe. 20 Ā, i te whakahekenga o ngā toto o tōu kaiwhakaatu, o Tepene, i reira ahau e tū ana, e whakaae ana, e tiaki ana hoki i ngā kākahu o ōna kaiwhakamate.’ 21 Nā, ko tāna meatanga ki ahau, ‘Haere. Ka ungā hoki koe e ahau ki tawhiti ki ngā tauiwi.’ "

22 Ā, whakarongo ana rātou ki a ia taea noatia tēnei kupu, nā, ka hāmama rātou, ka mea, "Whakamatea atu te korokē nei i runga i te whenua! E kore hoki e pai kia ora ia."

23 Heoi, i a rātou e karanga ana, e rukeruke ana i ō rātou kākahu, e ākiri ana i te puehu ki te rangi. 24 Ka whakahau te rangatira kia kawea ia ki te pā, ka mea kia whiua, kia uia; kia mātau ai ia ki te mea i pēnei ai rātou te karanga ki a ia. 25 Ā, ka oti ia te here e rātou ki ngā here, ka mea a Pāora ki te keneturio e tū ana i reira, "He mea tika rānei kia whiua e koutou te tangata, he tangata nō Rōma, i te mea kāhore anō i mau noa tōna hē?"

26 Ā, nō te rongonga o te keneturio, ka haere, ka kōrero ki te rangatira mano, ka mea, "He aha tāu e mea ai? Nō Rōma hoki te tangata nei."

27 Nā, ka haere mai te rangatira mano, ka mea ki a ia, "Kōrero mai ki ahau, nō Rōma koe?"

Ka mea ia, "Āe."

28 Nā, ka whakahoki te rangatira mano, "Nā te moni nui i whiwhi ai ahau ki tēnei taonga, hei tangata whenua nō Rōma."

Ka mea a Pāora, "Ko ahau i whānau tonu nō Rōma."

29 Nā whakarērea tonutia iho ia e te hunga e mea ana ki te ui ki a ia; i mataku hoki te rangatira mano, tōna rongonga nō Rōma ia, mōna hoki i here i a ia.

Ko Pāora kei mua o te Rūnanga

30 Nā, i te aonga ake ka mea ia kia mātau ki te tikanga, ki te mea i whakawākia ai ia e ngā Hūrai, ka wewete i ōna here, ka whakahau kia haere mai ngā tohunga nui, me tō rātou rūnanga katoa, ā, ārahina iho ana a Pāora, whakatūria ana ki tō rātou aroaro.

Pál elmondja a zsidóknak megtérése történetét

1 Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat előttetek mentem. 2 Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda: 3 Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma: 4 És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. 5 Miképen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek. 6 Lőn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem. 7 És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem? 8 Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz. 9 A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották. 10 Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed. 11 Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba. 12 Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek, 13 Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem. 14 Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából. 15 Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál. 16 Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét. 17 Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben, 18 És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem. 19 És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, a kik hisznek vala te benned: 20 És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, a kik őt megölték. 21 És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé. 22 Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni. 23 Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe, 24 Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá. 25 A mint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni? 26 Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római. 27 Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Ő pedig monda: Az. 28 És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem. 29 Mindjárt eltávozának azért ő tőle, a kik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette. 30 Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.