Atos 27

Ka Whakawhiti a Pāora ki Rōma

1 Ā, nō ka takoto te tikanga kia rere mātou ki Itari, ka tukua a Pāora me ērā atu herehere ki tētahi keneturio ko Huriu te ingoa, nō te hapū o Ākuhata. 2 Nā, eke ana mātou ki tētahi kaipuke o Ataramitiuma, e tika ana rā ngā kāinga o Āhia, rere ana mātou; ko Aritaku o Teharonika, he tangata nō Makeronia, tō mātou hoa.

3 Pō tahi ka ū mātou ki Hairona. Nā, ka ngāwari te mahi a Huriu ki a Pāora, tukua ana ia kia haere ki ōna hoa kia atawhaitia. 4 Rere atu ana i reira, ka miri haere mātou i te taha o Kaiperu, nō te mea i hē te hau. 5 Whiti ana mātou i te moana o Kirikia, o Pamapuria, ka ū ki Maira, he pā nō Raikia. 6 Nā, ka mau i te keneturio he kaipuke ki reira nō Arēhānaria, e rere ana ki Itari; ka utaina mātou e ia ki runga. 7 Ā, ka pō maha i pūhoi ai te rere, ka whiti whakauaua ki te ritenga atu o Hiniru, ā, tē tukua mātou e te hau, ka miri haere mātou i te taha o Kariti i te ritenga atu o Haramone; 8 ā, ka pahemo whakauaua a reira, ka ū mātou ki tētahi kāinga, ko Ngā Kokoru Ātaahua te ingoa; e tata ana a reira ki te pā o Rāhia.

9 Ā, ka maha ngā rā ka pahemo, nā, kua kino te rerenga, nō te mea kua pahemo kē te Pō Nohopuku, ā, ka whakatūpato a Pāora, 10 ka mea ki a rātou, "E mara mā, e kite ana ahau i te kino, i te nui o te mate e pā mai i tēnei rerenga, ehara i te mea ko te utanga anake me te kaipuke, engari, ko tātou anō." 11 Otirā, nui kē atu te aro o te keneturio ki te kāpene rāua ko te tangata nōna te kaipuke i tāna ki ngā mea i kōrero ai a Pāora. 12 Ā, i te mea kīhai i pai taua kokoru hei tūnga i te hōtoke, ka mea te tokomaha kia rere atu anō i reira, me kore e ū ki Pinike, ki reira tū ai i te hōtoke; he kokoru ia nō Kariti, e anga ana ki te uru mā tonga, ki te uru mā raki.

Te Marangai i te Moana

13 Ā, ka pā rekareka te tonga, ka mea rātou kua taea tā rātou i whakaaro ai, ka hūtia te punga; ā, miri haere ana i Kariti. 14 Nā, kīhai i roa ka puta he hau nui whakaharahara, ko Urokarairona te ingoa. 15 Ā, ka kāhakina te kaipuke, tē ngongo ki te hau, nā, ka tukua e mātou ki tāna, ā, ka pāea. 16 Nā, ka miri i te taha ruru o tētahi motu, tōna ingoa ko Karaura; ka riro whakauaua mai te poti i a mātou. 17 Ā, ka hūtia ake, ka hanga ki te whakaū, meatia he awhi mō te tangere o te puke; ā, nō ka mataku kei eke ki te tahuna, ki Hatihi, ka tukua te rā, ā, ka pāea haeretia. 18 Ā, nō ka tino ākina mātou e te tūpuhi, i te aonga ake ka ākiritia ngā utanga; 19 ā, i te toru o ngā rā ka makā atu e rātou ki ō rātou ringa ngā mea ake o te kaipuke. 20 Ā, he maha ngā rā i kore ai e puta te rā me ngā whetū, kīhai anō i iti te tūpuhi i ākina ai mātou, nā, ka mahue katoa tō mātou whakaaro ki te ora.

21 Heoi, ka roa te nohopuku, nā, ka tū a Pāora i waenganui o rātou, ka mea, "E mara mā, engari rā me i rongo koutou ki ahau, kia kaua e rere mai i Kariti, kei pā mai tēnei kino, tēnei mate. 22 Nā, ko tāku kupu tēnei ki a koutou, Kia mārama te ngākau; e kore hoki e mate tētahi o koutou, ko te kaipuke anake. 23 I tū hoki ki tōku taha i tēnei pō he anahera nā te Atua, nāna nei ahau, ko ia tāku e karakia atu nei, 24 i mea mai, ‘Aua e mataku, e Pāora; me tū koe ki te aroaro o Hīhā; nāna, kua hoatu ki a koe e te Atua te hunga katoa e rere tahi nā koutou.’ 25 Nā, kia mārama te ngākau, e mara mā; e whakapono ana hoki ahau ki te Atua, e rite anō ki tāna i kōrero mai ai ki ahau. 26 Otirā, kua takoto te tikanga kia eke tātou ki tētahi motu."

27 Nā, i te tekau mā whā o ngā pō, i a mātou e kāhakihakina ana i te moana o Aria, i waenganui pō, ka mea ngā hēramana kei te whakatata rātou ki tētahi whenua. 28 Nā, ka whakatātūtū rātou, ka kite e rua tekau mārō, ā, ka neke tata atu, ka whakatātūtū anō, ka kite kotahi tekau mā rima mārō. 29 Nā, ka mataku kei pāea mātou ki ngā toka, ka tukua ngā punga e whā i te kei, ka hiahia ki te awatea. 30 Ā, i ngā hēramana e mea ana kia oma atu i te kaipuke, e tuku ana hoki i te poti ki te moana, he whakaware, kia kīia ai e tukua ana ētahi punga i te ihu. 31 Ka mea a Pāora ki te keneturio rātou ko ngā hōia, "Ki te kore ēnei e noho ki te kaipuke, e kore koutou e taea te whakaora." 32 Kātahi, ka tapahia ngā whakaheke o te poti e ngā hōia, ā, tukua ana kia taka atu.

33 Ā, i te mea meāke pūao te rā, ka tohe a Pāora ki a rātou katoa kia kai, ka mea, "Ko te tekau mā whā tēnei o ngā rā e tatari nei koutou, e nohopuku nei, tē ō te kai. 34 Koia ahau ka tohe nei kia kai; ko tētahi mea hoki tēnei e ora ai koutou. E kore hoki e ngahoro tētahi huruhuru o te upoko o tētahi o koutou."

35 Ā, nō tāna kōrerotanga i ēnei kupu, ka mau ki te taro, ka whakawhetai ki te Atua i te aroaro o te katoa; ā, ka whawhati, ka tīmata te kai. 36 Nā, ka mārama ngā ngākau o rātou katoa, ka kai anō rātou. 37 Nā, e rua rau e whitu tekau mā ono mātou katoa i te kaipuke. 38 Ā, nō ka mākona i te kai, ka whakamāmā rātou i te kaipuke, ka ākiritia te wīti ki te moana.

Te Pākarutanga o te Kaipuke

39 Ā, ka ao te rā kīhai rātou i mōhio ki tērā whenua; engari, i kite rātou i tētahi kokoru he one tō reira, ā, ka mea rātou me kore e āhei te āki atu i te kaipuke ki roto. 40 Nā, tapahia ana e rātou ngā punga, tukua ana ki te moana, i whakakorokoroa anō ngā here o te urungi, ka hūtia anō te rā nui ki te hau, ka tika atu ki te one. 41 Ā, ka puta atu ki tētahi wāhi, he tai papakirua, ka whakaekea te kaipuke; ā, titi tonu te ihu, mau tonu, ko te kei i pakaru i te kaha o te ngaru.

42 Ā, ki tā ngā hōia whakaaro, me whakamate ngā herehere, kei kau tētahi ki uta, kei oma. 43 Ko te keneturio ia i mea kia whakaorangia a Pāora, kīhai hoki i tukua ki tā rātou i whakaaro ai; nā, ka mea ia, kia mātua peke atu te hunga e mātau ana ki te kau, kia kau ki uta; 44 ko ērā atu, ko ētahi i runga i ngā papa, ko ētahi i runga i ētahi o ngā mea o te kaipuke. Heoi, tae ora katoa ana rātou ki uta.

Pált fogolyként Rómába viszik. Hajótörés és menekülés. Megérkezés Melitára

1 Midőn pedig elvégeztetett, hogy mi Itáliába hajózzunk, átadák mind Pált, mind némely egyéb foglyokat egy Július nevű századosnak a császári seregből. 2 Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindulánk, velünk lévén a maczedóniai Aristárkhus, ki Thessalonikából való. 3 És másnap megérkezénk Sidonba. És Július emberséggel bánván Pállal, megengedé, hogy barátaihoz elmenve gondoskodásukban részesüljön. 4 És onnan elindulván, Ciprus alatt evezénk el, mivelhogy a szelek ellenkezők valának. 5 És a Cziliczia és Pámfilia mellett levő tengeren átevezvén, eljutánk a licziai Mirába. 6 És mivel ott a százados egy Itáliába menő alexandriai hajót talált, abba szállított be minket. 7 Több napon át azonban lassan hajózván és nehezen érkezvén Knidushoz, mivel nem enged vala bennünket odajutni a szél, elhajózánk Kréta alatt, Salmóné mellett, 8 És nagy ügygyel-bajjal elhajózván mellette, jutánk egy helyre, melyet Szépkikötőknek neveznek, melyhez közel vala Lásea városa. 9 Mivel pedig sok idő mult el, és a hajózás más veszedelmes vala, mivelhogy a bőjt is elmult immár, inti vala Pál őket, 10 Ezt mondván nékik: Férfiak, látom, hogy nemcsak a teréhnek és a hajónak, hanem a mi életünknek is bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás. 11 De a százados inkább hisz vala a kormányosmesternek és a hajótulajdonosnak, hogynem annak, a mit Pál mond vala. 12 Mivel pedig az a kikötő telelésre nem volt alkalmas, a többség azt határozá, hogy hajózzanak el onnan is, ha valami módon eljutva Fénixbe, Kréta kikötőjébe, mely délnyugot és északnyugot felé néz, kitelelhetnének. 13 Mivel pedig déli szél kezdett lassan fúni, azt gondolván, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, elindulván, közelebb hajóztak el Kréta mellett. 14 Nemsokára azonban viharos szélvész csapott le oda, mely Észak-keleti szélnek neveztetik. 15 Mikor pedig a hajó elragadtatott, és nem bírt a széllel szembe menni, nekieresztvén azt, vitetünk vala tova. 16 Mikor pedig egy kis sziget alá futottunk, mely Klaudának hívattatik, csak alig bírtuk hatalmunkba keríteni a csolnakot. 17 Melyet miután felvontak, védőeszközöket alkalmaznak vala, alól megövedzvén a hajót; és mivel félnek vala, hogy zátonyra bukkannak, lebocsátván a vitorlát, úgy vitetnek vala. 18 Mikor pedig a szélvésztől nagyon hányattatánk, másnap a hajóterhet kihányák; 19 És harmadnap tulajdon kezeinkkel hányók ki a hajó felszerelését. 20 Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felől. 21 Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván ő közöttük, monda: Jóllehet szükséges lett volna, óh férfiak, hogy engedelmeskedve nékem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt: 22 Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. 23 Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, a kié vagyok, a kinek szolgálok is, 24 Ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak. 25 Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istnnek, hogy úgy lesz, a mint nékem megmondatott. 26 Egy szigetre kell pedig nékünk kivetődnünk. 27 Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött, a mint ide s tova hányatánk az Ádrián, éjféltájban észrevevék a hajósok hogy valami szárazföld közelget hozzájok. 28 És lebocsátván a vízmérő ónt, húsz ölnyinek találák, majd egy kevéssé tovább menvén és ismét lebocsátván a vízmérő ónt, találák tizenöt ölnyinek. 29 És mivel féltek, hogy szirtes helyekre vetődhetnek, a hajónak hátulsó részéből négy vasmacskát vetvén ki, kívánják vala, hogy nappal legyen. 30 A hajósok pedig mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csolnakot lebocsáták a tengerre, annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni, 31 Monda Pál a századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok. 32 Akkor a vitézek elvágák a csolnak köteleit, és ki hagyák esni azt. 33 Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájokat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz. 34 Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről. 35 Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájok előtt, és megtörvén, kezde enni. 36 Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot. 37 Valánk pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan. 38 Miután pedig megelégedtek eledellel, a hajót könnyebbítik vala, a gabonát kihányván a tengerbe. 39 Mikor pedig megvirradt, a szárazföldet nem ismerik vala fel; hanem egy tengeröblöt sajdítanak vala, melynek síma partja van, melyre végezék, hogy kihajtják a hajót, ha bírják. 40 A vasmacskákat azért körös-körül elvagdalván, a tengerben hagyák, egyszersmind eloldván a kormányrudak köteleit és felvonván a nagy vitorlát a szélfúvásnak, igyekeznek vala a part felé haladni. 41 De mikor egy zátonyos helyre találtak, ráhajtották a hajót. És az első része ugyan megakadván, mozdíthatatlanul marad vala, a hátulsó része azonban szakadoz vala a haboknak ereje miatt. 42 A vitézeknek pedig az lőn tanácsa, hogy a foglyokat vágják le, hogy senki el ne szaladhasson, minekutána kiúszott. 43 De a százados meg akarván tartani Pált, eltiltá őket e szándéktól, és megparancsolá, hogy a kik úszni tudnak, először azok szökdössenek a tengerbe és meneküljenek ki a szárazföldre. 44 A többiek pedig ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. És így lőn, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.