Atos 26

Tā Pāora Tohe i te Aroaro o Akaripa

1 Nā, ko te meatanga a Akaripa ki a Pāora, "E āhei ana koe kia kōrero i āu kōrero." Kātahi, ka totoro te ringa o Pāora, ā, ka kōrero ia: 2 "He koa ngā ngākau tēnei ki ahau, e Kīngi Akaripa, kia kōrerotia e ahau ki a koe āianei ngā mea katoa e whakawākia nei ahau e ngā Hūrai; 3 he mōhio rawa hoki koe ki ngā ritenga katoa, ki ngā tautohe hoki anō a ngā Hūrai; nā reira, kia pai koe ki te whakarongo mārie ki ahau.

4 "Ko tāku whakahaere mai o tōku tamarikitanga, nō te tīmatanga mai rā anō i roto i tōku iwi, i Hiruhārama hoki, e mōhio ana ngā Hūrai katoa. 5 Mōhio tonu rātou ki ahau ō mua iho, me i pai rātou ki te whakaatu; ko tāku mahi, i whai i tā te tītorehanga pakeke rawa o tō tātou karakia, i tā te Parihi. 6 Tēnei ahau te tū nei i konei, te whakawākia nei mō te tūmanako ki te mea i kōrerotia e te Atua i mua ki ō tātou mātua. 7 E tūmanako nei ō tātou iwi kotahi tekau mā rua kia uru ki tēnei, i a rātou e mahi tonu nei ki te Atua i te ao, i te pō. Ko tēnei e tūmanakohia atu nei e te kīngi, te mea e whakawākia nei ahau e ngā Hūrai. 8 He aha rawa kia kore e whakaponohia e koutou, ki te mea ka whakaara ake te Atua i te hunga mate?

9 "Ko ahau nei, i whakaaro ahau kia maha tonu ngā mea e mahia e ahau hei pēhi mō te ingoa o Īhu o Nahareta. 10 Āe, i meinga anō tēnei e ahau ki Hiruhārama; he tokomaha anō te hunga tapu i uakina e ahau ki ngā whare herehere, he mea tuku mai hoki ngā tikanga nā ngā tohunga nui ki ahau; ā, i te whakamatenga i a rātou, i whakaae ahau kia pērātia rātou. 11 He maha anō āku whiunga i a rātou i roto i ngā whare karakia katoa, i meinga anō rātou e ahau kia kohukohu; heoi, haurangi noa iho ahau ki a rātou, whāia ana e ahau, ā taea noatia ngā pā o tawhiti."

Ka Kōrero a Pāora mō tōna Huringa ki te Whakapono

12 "Nāwai ā, i ahau e haere ana ki Ramahiku, me ngā tikanga, me te kupu whakaae a ngā tohunga nui, 13 i te poutūmārōtanga, e te kīngi, ka kitea e ahau i te ara he mārama i te rangi e tīaho ana ki ahau, ki ōku hoa haere anō, tērā atu i te mārama o te rā. 14 Heoi, hinga ana mātou katoa ki te whenua, ka rongo ahau i te reo e kōrero ana ki ahau, nō ngā Hiperu anō hoki te reo, e mea ana, ‘E Haora, e Haora, he aha tāu e whakatoi nei i ahau? Ehara tāu te whana ki ngā koikoi.’ 15 Anō rā ko ahau, ‘Ko wai koe, e te Ariki?’ Ka mea ia, ‘Ko Īhu ahau e whakatoia nei e koe. 16 Otirā, whakatika, e tū ōu waewae ki runga. Ko te mea tēnei i puta ai ahau ki a koe, kia meinga koe hei kaimahi, hei kaiwhakaatu mō ngā mea i kite nei koe, mō ngā mea anō e kitea ai ahau e koe. 17 Ka whakaorangia koe i te iwi, i ngā tauiwi, ka tonoa nei koe e ahau ki a rātou, 18 hei whakatitiro i ō rātou kanohi, hei whakatahuri i a rātou i te pōuri ki te mārama, i te kaha o Hātana ki te Atua, kia whiwhi ai rātou ki te murunga hara, ki tētahi wāhi anō i roto i te hunga ka oti te whakatapu i runga i te whakapono ki ahau.’ "

Ka Kōrero a Pāora mō āna Mahi

19 "Nō reira, kīhai ahau i whakatuturi, e Kīngi Akaripa, ki tō te rangi kitenga. 20 Heoi, i kōrero ahau ki te hunga i Ramahiku i te tuatahi, ā, i Hiruhārama, ki te whenua katoa anō o Hūria, ki ngā tauiwi hoki, kia rīpenetā, kia tahuri ki te Atua, me te mahi anō i ngā mahi tika o te rīpenetā. 21 Nō reira ngā Hūrai i hopu ai i ahau i te temepara, i whai ai ki te whakamate i ahau. 22 Heoi, ka āwhinatia mai ahau e te Atua, ka tū tonu nei ahau, ā, mohoa noa nei, me te kōrero ki te iti, ki te rahi, kāhore āku kupu kē ake i tā ngā poropiti rātou ko Mohi i mea ai meāke puta: 23 arā ko te Karaiti kia mate, ko ia te mātāmua o te aranga o te hunga mate, māna anō e whakapuaki te mārama ki te iwi, ki ngā tauiwi."

24 I a ia e kōrero ana i ēnei mea, nui atu te reo o Petuha ki te karanga, "E Pāora, he haurangi koe; nā te nui o tāu kōrero pukapuka i haurangi ai koe!"

25 Anō rā ko ia, "Kāhore ōku haurangi, e Petuha, e te tangata pai rawa; engari he pono, he whai whakaaro, āku kupu e whakapuaki nei. 26 E mātau ana hoki te kīngi ki ēnei mea, i māia ai ahau ki te kōrero ki a ia. E mea ana hoki ahau, kāhore tētahi o ēnei mea i ngaro i a ia; kīhai hoki tēnei mea i mahia i te kokonga. 27 E whakapono ana rānei koe ki ngā poropiti, e Kīngi Akaripa? E mea ana ahau, tēnei koe te whakapono nei."

28 Anō rā ko Akaripa ki a Pāora, "Wāhi iti kua riro atu ahau ki tāu, ki tā te Karaiti tikanga."

29 Nā, ko te meatanga a Pāora, "Pai tonu kia īnoi ahau ki te Atua kia kaua e iti, engari kia tino nui, kia kaua anō e waiho i tōu kotahi, engari, kia tino rite ki ahau te hunga katoa e whakarongo nei ki ahau ināianei; ko ēnei mekameka ia kia kore."

30 Nā, ka whakatika te kīngi, me te kāwana, me Pereniki, me te hunga i noho tahi rātou. 31 Nā, i a rātou ka wehe kē, ka kōrerorero ki a rātou anō, ka mea, "Kāhore he hanga a tēnei tangata e tika ai te mate, te here rānei."

32 Kātahi, ka mea a Akaripa ki a Petuha, "Ka tukua tēnei tangata kia haere, me i kaua ia te karanga ki a Hīhā."

Pál igazolja magát Festus előtt és Agrippa király előtt. Mindketten beismerik ártatlanságát.

1 Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott: 2 Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, a mikkel a zsidóktól vádoltatom, te előtted fogok védekezni e mai napon; 3 Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen! 4 Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan. 5 Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. 6 Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért állok itt ítélet alatt: 7 Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól. 8 Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel? 9 Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. 10 Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. 11 És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen városokig is. 12 E dologban épen útban lévén Damaskus felé a főpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel, 13 Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala. 14 Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. 15 Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz. 16 De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni ; 17 Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, 18 Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. 19 Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt; 20 Hanem először a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén. 21 Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban. 22 De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni: 23 Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak. 24 Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz. 25 Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok. 26 Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez. 27 Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. 28 Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek. 29 Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva. 30 És mikor ő ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek; 31 És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember. 32 Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.