Te Hui i Hiruhārama
1 Nā, ka tae iho ētahi tāngata i Hūria ka whakaako i ngā tēina, "Ki te kore koutou e kotia, kia rite ki tā Mohi, e kore koutou e taea te whakaora." 2 Nā, kīhai i iti te whawhai, te uiui a Pāora rāua ko Pānapa ki a rātou, ka whakaritea ko Pāora, ko Pānapa, ko ētahi atu hoki o rātou, e haere ki ngā āpōtoro, ki ngā kaumātua ki Hiruhārama, mō tēnei pūtake.
3 Heoi, ārahina ana rātou e te hāhi haere ana rā Pinikia, rā Hamaria kōrero ana i te tahuritanga o ngā tauiwi, ā, hoatu ana e rāua he hari nui ki ngā tēina katoa. 4 Ā, nō tō rāua taenga ki Hiruhārama ka whakamanuhiritia rāua e te hāhi, e ngā āpōtoro hoki rātou ko ngā kaumātua, ka kōrerotia ngā mea i mahi tahi ai te Atua me rāua.
5 Nā, ko te whakatikanga o ētahi tāngata whakapono nō te tītorehanga ki ngā Parihi, ka mea, "Me kokoti rātou, me ako hoki kia whakaritea te ture a Mohi."
6 Nā, ka huihui ngā āpōtoro rātou ko ngā kaumātua ki te whakaaro ki tēnei mea. 7 Ā, ka nui te tautohetohe, ka whakatika a Pita, ka mea ki a rātou, "E ngā tuākana, e mātau ana koutou ki te whiriwhiringa a te Atua i mua rawa i roto i a koutou, ko tōku māngai e rongo ai ngā tauiwi i te kupu o te rongopai, e whakapono ai hoki. 8 I whakaae hoki ki a rātou te Atua e mātau nei ki ngā ngākau, i a ia i hoatu ai i te Wairua Tapu ki a rātou, rite tahi ki tāna ki a tātou; 9 kāhore hoki i puta kē tōna whakaaro ki a tātou, ki a rātou, i ō rātou ngākau kua mā i a ia i runga i te whakapono. 10 Ko tēnei, he aha koutou ka whakamātautau ai i te Atua, ka whakatakoto ioka ai ki te kakī o ngā ākonga, he mea kīhai nei i taea te mau e ō tātou mātua, e tātou rānei? 11 Heoi, ka whakapono nei tātou, tērā tātou e ora i runga i te aroha noa o te Ariki, o Īhu Karaiti, ka pērā tahi hoki me rātou."
12 Nā, noho puku ana te mano katoa, whakarongo ana ki a Pānapa rāua ko Pāora e kōrero ana i ngā tohu, i ngā mea whakamīharo i mea ai te Atua kia mahia e rāua i roto i ngā tauiwi. 13 Ā, ka mutu tā rāua ka whakahoki a Hēmi, ka mea: "E ngā tuākana, whakarongo ki ahau! 14 Kua kōrerotia e Himiona tā te Atua tirohanga mai i mua, tāna tangohanga i tētahi iwi i roto i ngā tauiwi mō tōna ingoa. 15 E rite ana anō ki tēnei ngā kōrero a ngā poropiti; i tuhituhia rā:
16 ‘I muri o ēnei mea ka hoki mai ahau,
ka hangā anō e ahau te Tapenākara o Rāwiri,
kua hinga nei;
ka hangā anō e ahau ōna wāhi kua horoa,
ā, ka whakaarahia e ahau.
17 Kia rapu ai ngā toenga o ngā tāngata ki te Ariki,
me ngā tauiwi katoa hoki
i karangatia nei tōku ingoa ki runga ki a rātou,
e ai tā te Ariki, e mahi nei i ēnei mea katoa.
18 Nāna nei i mea kia mōhiotia ēnei mea katoa
nō te tīmatanga rā anō o te ao.’
19 "Nā, ko tōku whakaaro tēnei; kia kaua e whakararua te hunga e tahuri ana mai ki te Atua i roto i ngā tauiwi; 20 engari, kia tuhi atu tātou ki a rātou, kia mawehe atu rātou i ngā poke o ngā whakapakoko, i te moe tāhae, i te mea kua nōtia te kakī, i te toto. 21 Nō ngā whakatupuranga hoki ō mua ngā kaikauwhau i a Mohi i tēnei pā, i tēnei pā, he mea kōrero i roto i ngā whare karakia i ngā hāpati katoa."
Te Pukapuka ki ngā Tauiwi Whakapono
22 Kātahi, ka pai ngā āpōtoro rātou ko ngā kaumātua me te hāhi katoa, kia whiriwhiria ētahi tāngata i roto i a rātou kia tonoa hei hoa mō Pāora rāua ko Pānapa ki Anatioka; a Hūrā, i huaina nei ko Pāhapa, rāua ko Hira, he hunga ingoa nui i roto i ngā tēina; 23 ka tuhia hoki ēnei mea hei mauranga:
Nā ngā āpōtoro rātou ko ngā kaumātua, ko ngā tuākana, ki ngā tēina o roto i ngā tauiwi, i Anatioka, i Hīria, i Kirikia.
Tēnā koutou.
24 Nā, ka rongo nei mātou, tērā ētahi i haere atu nei i a mātou, i whakararu i a koutou ki ngā kōrero, i whakapōhēhē i ō koutou ngākau, kāhore nei ā mātou kupu ki a rātou. 25 Kotahi tonu tō mātou whakaaro he pai kia whiriwhiria ētahi tāngata, kia tonoa atu ki a koutou, hei hoa mō ā mātou tāngata e aroha nei, mō Pānapa rāua ko Pāora; 26 he hunga i tuku nei i a rāua ki te mate hei mea mō te ingoa o tō tātou Ariki, o Īhu Karaiti. 27 Nā, kua tonoa atu nei e mātou a Hūrā rāua ko Hira, mā rāua hoki e kōrero a kupu atu aua mea anō. 28 I pai hoki ki te Wairua Tapu, ki a mātou hoki, kia kaua e utaina ki a koutou tētahi atu whakataimaha, ko ēnei mea tika anake; 29 kia mawehe koutou i ngā mea e patua ana mā ngā whakapakoko, i te toto, i te mea kua nōtia te kakī, i te moe tāhae. Ka tiaki koutou i a koutou i ēnei mea, ka pai tā koutou mahi.
Kia ora koutou.
30 Ā, nō tō rātou tukunga atu, ka haere ki Anatioka. Nā, ka huihuia te mano, ka hoatu te pukapuka. 31 Ā, ka oti te kōrero, ka koa rātou mō te kupu whakahauora. 32 Nā, he maha ngā kupu a Hūrā rāua ko Hira i whakahau ai, i whakaū ai i ngā tēina; he poropiti hoki rāua. 33 Ā, ka roa iho rāua ki reira, ka tukua rāua e ngā tēina i runga i te rangimārie ki te hunga nāna rāua i tono atu. 34 Heoi, i pai a Hira kia noho ki reira.
35 Ko Pāora ia rāua ko Pānapa i noho i Anatioka, i whakaako, i kauwhau i te kupu a te Ariki, rātou tahi ko tērā hunga tokomaha.
Ka Wehe a Pāora rāua ko Pānapa
36 Nā, muri iho i ētahi rā ka kī atu a Pāora ki a Pānapa, "Tāua ka hoki, ka tirotiro i ngā tēina i ngā pā katoa i kauwhautia ai e tāua te kupu a te Ariki, i tō rātou pēheatanga." 37 Ā, ka mea a Pānapa kia mauria hei hoa a Hoani, e huaina nei ko Māka. 38 Otiia, kīhai a Pāora i pai kia haere i tō rāua tira te tangata i whakarere rā i a rāua i Pamapuria, kīhai hoki i haere tahi me rāua ki te mahi. 39 Heoi, nui atu tō rāua ngangare, mawehe ai rāua i a rāua; ā, mauria ana e Pānapa a Māka, rere ana ki Kaiperu. 40 Nā, tango ana a Pāora i a Hira, haere ana, he mea tuku ki te aroha noa o te Atua e ngā tēina. 41 Ā, haere ana ia rā Hīria, rā Kirikia, whakaū ana i ngā hāhi.
Apostolok gyűlése és végzése, hogy a pogányokból lett hívőkre a törvény jármát ne tegyék
1 Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek. 2 Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében. 3 Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak. 4 Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök. 5 Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák. 6 Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek. 7 És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek. 8 És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is; 9 És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. 10 Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? 11 Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is. 12 Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között. 13 Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! 14 Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének, 15 És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva: 16 Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt: 17 Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi. 18 Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit. 19 Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; 20 Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. 21 Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák. 22 Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának. 23 Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket! 24 Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: 25 Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, 26 Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. 27 Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket. 28 Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, 29 Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben! 30 Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet. 31 És mikor elolvasták, örvendezének az intésen. 32 Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték. 33 Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz. 34 De Silásnak tetszék ott maradni. 35 Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét.
Pál második téritői útja
36 Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak. 37 És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik. 38 Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt. 39 Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba; 40 Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól. 41 És eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket.