Atos 28

Kei Merita

1 Ā, ka ora mātou, kātahi ka mōhio ko Merita te ingoa o te motu. 2 Nā, kīhai i nohinohi te atawhai a ngā tāngata māori ki a mātou. Ka tahuna he kāpura, whakamanuhiritia ana mātou katoa, nō te mea e ua ana te ua, nō te mātao hoki. 3 Nā, ka kohikohia e Pāora he pūpū wahie, ā, makā ana e ia ki te kāpura; heoi puta mai ana he neke i te wera, ka mau ki tōna ringa. 4 Ā, i te kitenga o ngā tāngata māori i te ngārara e werewere ana ki tōna ringa, ka mea rātou tētahi ki tētahi, "Koia, he tangata kōhuru tēnei, ka ora nei ia i te moana, nā, kīhai i tukua e te tika kia ora." 5 Otiia, i ruia atu e ia te ngārara ki te kāpura, ā, kīhai ia i mate, kīhai i aha. 6 Nā, whanga noa rātou kia tetere ia, kia hinga whakarere rānei, kia mate; heoi, ka roa noa tō rātou whanganga, ā, i te kitenga kāhore he aha i pā ki a ia, ka puta kē ō rātou whakaaro, ka mea, he atua ia.

7 I taua wāhi te kāinga o te tino rangatira o te motu, ko Pupiriu te ingoa. He manuhiri mātou nāna; e toru ngā rā i atawhaitia ai mātou e ia. 8 Nā, i te takoto te papa o Pupiriu e mate ana i te kirikā, i te kōripi. Heoi, ka tomo a Pāora ki a ia, ka īnoi, ka whakapā i ōna ringa ki a ia, ā, ora ake ia. 9 Ā, i te meatanga o tēnei, nā, ka haere mai anō ērā atu o te motu he mate o rātou, ā, whakaorangia ana. 10 Nui atu anō te hōnore i whakahōnoretia ai mātou e rātou; ā, i tō mātou rerenga ka utaina ngā mea e rite ana mā mātou.

Mai i Merita ki Rōma

11 Ā muri iho i ngā marama e toru, ka rere mātou i runga i tētahi kaipuke o Arēhānaria, i tū nei ki taua motu i te hōtoke, ko Katoro rāua ko Poruku te tohu. 12 Nā, ka ū ki Hairakuha, ā, e toru ō mātou rā i noho ai ki reira. 13 Nā, ka āwhio ake mātou i reira, ka ū ki Rekiuma. Ka pō tahi ka pā te tonga, ā, i te rua o ngā rā ka ū ki Puteori. 14 Ā, nō ka kitea ngā tuākana i reira, ka tohea mātou kia noho i a rātou, kia whitu ngā rā. Heoi, haere ana mātou ki Rōma. 15 Ā, ka rongo ngā tuākana o reira ki a mātou, ka haere ake ki te whakatau i a mātou ki Te Mākete o Apiu, ki Wharetoru. Ā, i te kitenga o Pāora i a rātou, ka whakawhetai ki te Atua, ka ora te ngākau.

Kei Rōma

16 Nā, ka tae mātou ki Rōma, ka hoatu ngā herehere e te keneturio ki te rangatira hōia. Ko Pāora ia i tukua kia noho motu kē rāua ko tētahi hōia hei tiaki i a ia.

17 Ā, i muri i ngā rā e toru, ka huihuia e Pāora ngā tino tāngata o ngā Hūrai; ā, nō tō rātou minenga mai, ka mea ia ki a rātou, "E ōku tuākana, ko ahau kāhore ōku hara ki te iwi, ki ngā ritenga rānei a ngā mātua, i tukua ai ahau i Hiruhārama hei herehere ki ngā ringa o ngā tāngata o Rōma. 18 Ā, i mea rātou, i tā rātou whakawākanga i ahau kia tukua ahau, nō te mea kāhore he take e mate ai ahau. 19 Heoi, ka whakahē tonu ngā Hūrai; e taea hoki te aha? Karanga ana ahau ki a Hīhā; kāhore ia āku mea e whakawā ai ahau i tōku iwi. 20 Koia ahau i karanga ai i a koutou kia kite, kia kōrero ki ahau. Nō te mea hoki ko tā Īharaira e tūmanako nei te mea i herea ai ahau ki tēnei mekameka."

21 Nā, ko tā rātou meatanga ki a ia, "Kāhore he pukapuka mōu i tae mai ki a mātou i Hūria, kāhore anō tētahi o ngā tuākana i haere mai nei i kawe kupu mai, i kōrero mai rānei i tētahi kino mōu. 22 Otirā, e mea ana mātou kia rongo ki a koe ki ōu whakaaro. E mōhio ana hoki mātou ki tēnei wehenga, e kōrerotia kinotia ana i ngā wāhi katoa."

23 Ā, ka oti te whakarite he rā ki a ia, he tokomaha i haere mai ki a ia ki tōna whare; ā, whakakitea ana e ia ki a rātou, whakaaturia ana te rangatiratanga o te Atua, ā, ka kukume i a rātou ki ngā mea o Īhu, tiki atu ai i tā te ture a Mohi, i tā ngā poropiti, nō te ata ā ahiahi noa. 24 Ko ētahi i whakapono ki ngā mea i kōrerotia, ko ētahi kīhai i whakapono. 25 Ā, te rite ā rātou kōrero, ka puta atu rātou, i muri i te kōrerotanga a Pāora i tētahi kupu, "Tika tonu te kōrero a te Wairua Tapu i a Ihāia poropiti ki ō koutou mātua, 26 i mea nei,

‘Haere ki tēnei iwi, mea atu,

Rongo noa koutou, e kore e mātau;

titiro noa koutou, e kore e kite.

27 Kua mātotoru hoki te ngākau o tēnei iwi,

he pūhoi ngā taringa ki te whakarongo,

ō rātou kanohi kua whakamoea e rātou;

kei kite ngā kanohi, kei rongo ngā taringa,

kei mātau te ngākau,

ā, ka tahuri rātou, ka ora i ahau.’

28 "Nā, kia mōhio koutou, ka tukua tēnei whakaoranga a te Atua ki ngā tauiwi, ā ka rongo rātou. 29 Ā, ka mutu ēnei kōrero āna, ka haere ngā Hūrai, he nui hoki tā rātou tautohetohe ki a rātou anō."

30 Ā, e rua tino tau i noho ai a Pāora ki tōna whare i utua e ia, ā, manaakitia ana e ia te hunga katoa e tomo ana ki a ia; 31 ā, māia tonu ia ki te kauwhau i te rangatiratanga o te Atua, ki te whakaako i ngā mea o te Ariki, o Īhu Karaiti, kīhai anō i rīria.

Barátságos fogadtatás Melitán (most Málta)

1 És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudák, hogy Melitának neveztetik az a sziget. 2 A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mi velünk: mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájónkat a rajtunk való záporért és a hidegért. 3 Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada. 4 Mikor pedig látták a barbárok az ő kezéről függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult. 5 De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn. 6 Azok pedig azt várják vala, hogy ő meg fog dagadni, vagy nagyhirtelenséggel halva rogyik le. Mikor azonban sok ideig várták, és látták, hogy semmi baja nem lesz, megváltoztatva értelmöket, istennek mondják vala őt.

Pál csodatétele

7 Annak a helynek környékén valának pedig a sziget főemberének, névszerint Publiusnak mezei jószágai, ki befogadván minket, három napig nagy emberségesen vendégül látott. 8 Lőn pedig, hogy a Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküvék. Kihez Pál beméne, és minekutána könyörgött, kezeit reá vetve meggyógyítá őt. 9 Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, kik betegek valának a szigeten, ő hozzá jövének és meggyógyulának. 10 Kik nékünk nagy tisztességet is tőnek, és mikor elindulánk, a szükséges dolgokkal ellátának.

Pál megérkezése és prédikálása Rómában

11 Három hónap mulva tudniillik egy Alexandriába való hajón elindulánk, mely a szigeten telelt, melynek czímere Kásztor és Pollux vala. 12 És Szirakúzába eljutván, ott maradánk három napig. 13 Onnét körülkerülvén, eljutánk Régiumba, és egy nap mulva déli szél támadván, másnap megérkezénk Puteóliba. 14 Hol mikor atyafiakat találtunk, kérének minket, hogy nálok maradjunk hét napig; és úgy menénk Rómába. 15 Onnét is az atyafiak, mikor a mi dolgainkat meghallották, nékünk előnkbe jövének Appii Forumig és Tres Tabernaeig. És mikor Pál meglátta őket, hálákat adván az Istennek, bátorságot vőn. 16 Mikor pedig Rómába jutottunk, a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel. 17 Lőn pedig, hogy három nap mulva magához hívatá Pál a zsidók között való főembereket. Mikor pedig egybegyűltek, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, én jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen, vagy az ősi szokások ellen, mindazáltal foglyul adattam át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe. 18 Kik miután kihallgattak, el akarának engem bocsátani, mivelhogy én bennem semmi halálra méltó vétek nincsen. 19 De mivel a zsidók ellene mondtak, kényszeríttettem a császárra appellálni, nem mintha az én népem ellen volna valami vádam. 20 Ennekokáért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket és szóljak veletek; mert az Izráelnek reménységéért vétettem körül e lánczczal. 21 Azok pedig mondának néki: Mi te felőled sem levelet nem vettünk Júdeából, sem pedig az atyafiak közül ide jőve valaki, nem jelentett, vagy szólott te felőled valami rosszat. 22 Akarnók azért tőled hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezet felől tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak. 23 Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen; kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ő velök a Jézus felől való dolgokat, úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, reggeltől fogva mind estvéig. 24 És némelyek hivének az ő beszédének, mások nem hivének. 25 Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: 26 Eredj el a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok! 27 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 28 Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése, és ők meg is hallgatják. 29 És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, magok között sokat vetekedve. 30 Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik ő hozzá menének. 31 Prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül.