Atos 2

Te Haerenga Mai o te Wairua Tapu

1 Ā, nō ka taka mai te rā o te Petekoha, e noho tahi ana rātou katoa i te wāhi kotahi. 2 Nā, puta whakarere mai ana he haruru nui nō te rangi, ānō he hau nui e keri ana, ā, kī katoa te whare i noho ai rātou. 3 Heoi, puta mai ana ki a rātou ētahi arero he mea manganga, ānō he ahi, ā, tau iho ana ki runga ki tēnei, ki tēnei o rātou. 4 Nā, kī katoa rātou i te Wairua Tapu, ā, ka tīmata te kōrero rerekē ana ngā reo, rite tonu ki tā te Wairua i hoatu ai ki a rātou kia kōrerotia.

5 I Hiruhārama anō e noho ana ētahi Hūrai, he hunga whakaaro, nō ngā iwi katoa i raro o te rangi. 6 Nā, i te wā i rangona ai taua haruru, ka whakarāpopoto te mano, ka pororaru, nō te mea ka rangona e tērā, e tērā, tōna reo e kōrerotia ana e rātou. 7 Nā, ka oho rātou katoa, ka mīharo, ka mea, "Nā, ehara ianei ēnei katoa e kōrero nei i te hunga nō Karirī? 8 He aha tātou ka rongo nei, ia tangata, ia tangata, i ō tātou reo o tō tātou whānautanga? 9 Ko te hunga o Patia, o Meria, o Erama, ko ngā mea e noho ana i Mehopotamia, i Hūria, i Kaparokia, i Ponoto, i Āhia, 10 i Perikia, i Pamapuria, i Īhipa, i ngā wāhi o Ripia e pātata ana ki Hairini, me ngā manuhiri o Rōma, ngā Hūrai, ngā porohiraiti, 11 ngā Kariti, ngā Ārapi, e rongo ana tātou i a rātou e whakapuaki ana i ngā mahi tohu a te Atua, nō tātou anō ngā reo." 12 Ā, mīharo katoa ana rātou, pōhēhē ana, ka mea tētahi ki tētahi, "He aha tēnei?"

13 Ko ētahi i tāwai, i mea, "E kī ana rātou i te wāina hou!"

Te Kupu a Pita

14 Otirā, ka whakatika a Pita me te tekau mā tahi, ka hikitia tōna reo, ka whai kupu ki a rātou, "E ngā tāngata o Hūria, me koutou katoa e noho nei i Hiruhārama, kia mōhio koutou ki tēnei, kia whai taringa mai ki āku kupu. 15 Kāhore hoki o ēnei haurangi me tā koutou e whakaaro nei, ko te toru noa hoki tēnei o ngā hāora o te rā. 16 Engari, ko te mea tēnei i kōrerotia e Hoera poropiti:

17 ‘Ā tēnei ake kei ngā rā whakamutunga, e ai tā te Atua,

ka ringihia e ahau tōku Wairua ki ngā kikokiko katoa;

ka poropiti hoki ā koutou tama, ā koutou tamāhine,

ka moemoeā hoki ō koutou kaumātua.

18 Āe, ka ringihia anō e ahau tōku Wairua i aua rā,

ki āku pononga tāne, ki āku pononga wāhine;

ā, ka poropiti rātou.

19 Ka whakakitea anō e ahau ngā mea whakamīharo i te rangi i runga,

me ngā tohu ki te whenua i raro;

he toto, he kāpura, he paowa pongere.

20 Ko te rā ka huri hei pōuri,

ko te marama hoki hei toto,

i mua o te putanga mai o te rā o te Ariki,

taua rā nui whakaharahara, rongonui.

21 Nā, ko reira ora ai te hunga katoa

e karanga ana ki te ingoa o te Ariki.’

22 "E ngā tāngata o Īharaira, kia rongo koutou ki ēnei kupu; Ko Īhu o Nahareta, he tangata i tino whaitohungia e te Atua ki a koutou i runga i ngā merekara, i ngā mea whakamīharo, i ngā tohu i mea ai te Atua kia mahia e ia i waenganui o koutou, e mōhio ana anō rā koutou. 23 Ko tēnei tangata i tukua atu, he mea i āta whakaaroa, ā, i mōhiotia noatia ake e te Atua, tangohia ana e koutou, whakamatea iho, he mea rīpeka nā te ringa o ngā tāngata kino. 24 Nā te Atua ia i whakaara ake, nāna i wewete ngā mamae o te mate; nō te mea e kore ia e taea te pupuri e taua mate. 25 Ko tā Rāwiri kōrero hoki tēnei mōna:

‘I kite ahau i te Ariki i mua i tōku aroaro i ngā rā katoa;

kei tōku ringa matau nei ia,

e kore ai ahau e whakakorikoria.

26 Koia i koa ai tōku ngākau,

i whakamanamana ai tōku arero;

i takoto tūmanako ai anō ōku kikokiko.

27 Nō te mea e kore e waiho e koe tōku wairua i te rēinga,

e kore anō e tukua tāu Mea Tapu kia kite i te pirau.

28 Kua whakakitea e koe ki ahau ngā huarahi o te ora;

ka meinga e koe kia kī tonu tōku koa i tōu aroaro.’

29 "E ōku tēina, e tika ana kia aronui he kupu ki a koutou mō te tupuna nei mō Rāwiri, arā kua mate ia, kua tanumia, kei a tātou anō tōna urupā, ā, taea noatia tēnei rā. 30 I te mea he poropiti ia, ā, i mōhio kua oati te Atua i te oati ki a ia, ka whakaputaina ake tētahi, he hua nō tōna hope, hei noho ki runga ki tōna torōna. 31 Ā, i tāna kite wawe i tēnei, kōrerotia ana e ia te aranga o te Karaiti, arā:

‘Kīhai tōna wairua i waiho i te rēinga,

kīhai anō tōna kikokiko i kite i te pirau.’

32 "Kua whakaarahia ake tēnei Īhu e te Atua: ko mātou katoa ngā kaiwhakaatu. 33 Ā, ka oti nei ia te whakanui e te ringa matau o te Atua, ā, ka hōmai nei ki a ia e te Matua te Wairua Tapu i kōrerotia rā i mua, nā, kua ringihia mai e ia tēnei, e kite nei, e rongo nei koutou. 34 Kāhore hoki a Rāwiri i kake ki te rangi; heoi, e mea ana ia:

‘I mea te Ariki ki tōku Ariki,

"Hei tōku matau koe noho ai,

35 kia meinga rā anō e ahau ōu hoariri hei tūranga waewae mōu." ’

36 "Nō reira rā, kia mātau pū te whare katoa o Īharaira, kua meinga e te Atua hei Ariki, hei Karaiti, taua Īhu i rīpekatia nā e koutou."

37 Nō rātou ka rongo, ka werowero i roto i ō rātou ngākau, ka mea ki a Pita rātou ko ērā atu āpōtoro, "E ngā tuākana, me aha mātou?"

38 Nā, ko te meatanga a Pita ki a rātou, "Rīpenetā, kia iriiria, tēnā tangata, tēnā tangata o koutou i runga i te ingoa o Īhu Karaiti, hei murunga hara; ā, ka riro i a koutou te mea hōmai, arā te Wairua Tapu. 39 Ki a koutou hoki, ki ā koutou tamariki, te kupu hōmai, ki te hunga katoa anō o tawhiti, ki ngā mea e karangatia e te Ariki, e tō tātou Atua, ki a ia."

40 He maha atu anō ngā kupu i kōrero ai, i kauwhau ai ia, i mea ai, "Me whakaora koutou i a koutou i tēnei whakatupuranga parori kē." 41 Nā, ko ngā mea tonu i tango i tāna kupu i iriiria, me te mea e toru mano ngā wairua i honoa mai ki a rātou i taua rā. 42 Ā, i ū tonu rātou ki te whakaakoranga a ngā āpōtoro, ki te kotahitanga, ki te whawhati taro, ā, ki te īnoi.

Te Ora i waenga o te Hunga Whakapono

43 Tau iho ana te wehi ki ngā wairua katoa; he maha hoki ngā mea whakamīharo me ngā tohu i meinga e ngā āpōtoro. 44 I noho tahi anō te hunga whakapono katoa, i huihuia anō hoki ā rātou mea katoa; 45 i hokona atu hoki ā rātou rawa me ngā taonga, tuwhaina ana mā te katoa, rite tonu, ki te mate o tēnei, o tēnei. 46 Haere tonu ana hoki rātou i tēnei rā, i tēnei rā ki te temepara, kotahi tonu anō te whakaaro; whawhati taro ana i ō rātou kāinga, kai ana i ā rātou kai i runga i te koa, i te ngākau tapatahi; 47 e whakamoemiti ana ki te Atua, e paingia ana hoki e te iwi katoa. Ā, honoa mai ana e te Ariki ki a rātou i tēnā rā, i tēnā rā, i tēnā rā, te hunga e whakaorangia ana.

A Szentlélek kitöltetése. Nyelvadományok

1 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. 2 És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. 3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. 4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. 5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. 6 Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. 7 Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? 8 Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? 9 Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, 10 Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, 11 Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. 12 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? 13 Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

Péter prédikácziója Jézusról, a Messiásról

14 Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! 15 Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; 16 Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: 17 És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. 18 És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. 19 És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. 20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. 21 És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik. 22 Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok. 23 Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: 24 Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia. 25 Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. 26 Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. 27 Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. 28 Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt. 29 Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. 30 Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe, 31 Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. 32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. 33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok. 34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől, 35 Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. 36 Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek. 37 Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? 38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. 39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. 40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! 41 A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.

Jeruzsálemi gyülekezet

42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. 43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. 44 Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; 45 És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala. 46 És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. 47 Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.