Te Waiata a Tepora rāua ko Paraka
1 Nā, ka waiata a Tepora rāua ko Paraka tama a Apīnoama i taua rā, ka mea:
2 "Whakapaingia a Ihowā mō te takitakinga
a ngā kaitakitaki o Īharaira,
mō te hihikotanga mai o te iwi.
3 "Whakarongo, e ngā kīngi, kia whai taringa, e ngā rangatira;
māku, āe rā, māku e waiata ki a Ihowā,
ka hīmene ahau ki a Ihowā, ki te Atua o Īharaira.
4 "E Ihowā, i tōu putanga atu i Heira,
i tōu haerenga atu i te pārae i Ēroma,
i wiri te whenua,
i māturuturu iho anō ngā rangi;
i māturuturu iho anō hoki ngā wai o ngā kapua.
5 I rere ā-wai ngā maunga i te aroaro o Ihowā, ko taua Hinai anō hoki,
i te aroaro o Ihowā, o te Atua o Īharaira.
6 "I ngā rā o Hamakara tama a Anata,
i ngā rā o Taere, i takoto kau ngā huarahi,
i haere hoki ngā tira haere i ngā ara i tahaki.
7 I mutu rawa ngā rangatira o Īharaira,
i kāhore rawa,
ā, whakatika noa ake ahau, a Tepora,
whakatika ake ahau, he whaea nō Īharaira.
8 I whiriwhiria e rātou he atua hou;
kātahi ka puta he whawhai ki ngā kūwaha.
I kitea rānei he pukupuku, he tao rānei,
i roto i ngā mano e whā tekau o Īharaira?
9 Kei ngā kaiwhakatakoto tikanga o Īharaira tōku ngākau;
i hihiko rātou ki te tuku i a rātou i roto i te iwi.
Whakapaingia a Ihowā.
10 "Kōrerotia, e ngā kaieke kāihe mā,
e te hunga e noho ana i runga i ngā whāriki utu nui,
e te hunga e haere ana i te ara.
11 Mamao noa mai i te reo o ngā kaikōpere,
i ngā wāhi utuhanga wai,
ka kōrerotia e rātou i reira ngā mahi tika a Ihowā,
ngā mahi tika o tāna whakahaere tikanga i roto i a Īharaira.
"Kātahi te iwi o Ihowā
ka heke ki raro ki ngā kūwaha.
12 Maranga, maranga, e Tepora!
Maranga, maranga, whakahuatia he waiata!
Whakatika, e Paraka, ārahina tāu whakaraunga ki te whakarau,
e te tama a Apīnoama.
13 "Kātahi ka haere mai ki raro te mōrehu o ngā rangatira, me te iwi;
i haere mai hoki a Ihowā ki raro mōku ki te whawhai ki te mea nui.
14 I puta mai i a Ēparaima te hunga ko tō rātou pakiaka nei kei a Amareke;
kei muri i a koe, e Pineamine, i roto i ōu iwi;
i haere mai ngā kaiwhakatakoto tikanga i roto i a Makiri;
nō roto i a Hepurona ngā kaihāpai i te tokotoko a te kaiwhakahaere;
15 i a Tepora hoki ngā rangatira o Ihākara;
he pērā a Ihākara; he pērā hoki a Paraka;
huaki atu ana rātou i raro i ōna waewae ki te raorao.
I ngā manga wai o Reupena,
tērā ngā whakaaroaronga nunui o te ngākau.
16 He aha koe i noho ai ki ngā taiepa hipi,
whakarongo ai ki ngā whakatangi mō ngā kāhui?
I ngā manga wai o Reupena,
tērā ngā rapurapunga nunui o te ngākau.
17 I noho a Kireara ki tērā taha o Horano;
nā, ko Rāna, he aha ia i noho ai i runga i ngā kaipuke?
Ko Āhera, whakakeke tonu mai i te takutai moana,
ā, noho ana ia i te taha o ōna manga wai.
18 Ko Hepurona he iwi i whakahāwea ō rātou tinana ki te mate;
rāua ko Napatari i ngā wāhi teitei o te pārae.
19 "I haere mai ngā kīngi, i whawhai,
nā, ka whawhai ngā kīngi o Kanaana
ki Tānaka, ki te taha o ngā wai o Mekiro;
kīhai tētahi moni i riro hei taonga mō i rātou.
20 I whawhai iho rātou i te rangi;
i whawhai ngā whetū i ō rātou huarahi ki a Hihera.
21 I kāhakina atu rātou e te awa, e Kihona,
e taua awa tawhito, e te awa, e Kihona.
E tōku wairua, haere tonu i runga i te kaha.
22 Takatakahi ana i reira ngā pāua o ngā hōiho,
nā ngā pekenga, nā ngā tūpeketanga a ō rātou mārohirohi.
23 ‘Kangā a Meroho,’ e ai tā te anahera a Ihowā;
‘kangā kinotia ngā tāngata o reira;
mō rātou kīhai i haere mai hei āwhina mō Ihowā,
hei āwhina mō Ihowā ki te whawhai ki te hunga nunui.’
24 "Kia manaakitia i roto i ngā wāhine a Taere
wahine a Hēpere Keni;
kia manaakitia i roto i ngā wāhine o te tēneti.
25 I tonoa e tuahangata he wai mōna, he waiū tāna i hoatu ai,
kawea ana e ia he pata i roto i te peihana rangatira.
26 Totoro atu ana tōna ringa ki te titi
tōna matau ki te hama a ngā kaimahi;
hama iho e ia a Hihera,
ākina iho tōna pane;
titia iho hoki e ia tōna rahirahinga ā puta rawa.
27 Kūpapa ana ia ki ōna waewae,
hinga ana, takoto ana;
i kūpapa ia, i hinga, ki ōna waewae;
ko te wāhi i kūpapa ai ia,
hinga ana ia i reira, mate rawa.
28 "I titiro mai te whaea o Hihera i te matapihi,
i karanga hoki i te wini whakakahokaho,
‘Nā te aha i roa ai te haere mai o tana hāriata?
Nā te aha i pūhoi ai ngā wīra o ana hāriata?’
29 Ka utua e ngā mea mōhio o āna wāhine rangatira;
āe, ko ia anō hei whakahoki ake i te kupu ki a ia anō,
30 ‘Kāhore rānei rātou i tūpono atu, i wehewehe i ngā taonga?
He kōtiro, tokorua ngā kōtiro ki tērā, ki tērā;
he taonga kōtingotingo tō Hihera,
he taonga kōtingotingo, he mea whatu ki te ngira,
he mea kōtingotingo, he mea whatu ki te ngira i tētahi taha, i tētahi taha,
mō ngā kakī o te hunga i te taonga parakete?’
31 "Kia pēnā te whakangaromanga o ōu hoariri katoa, e Ihowā.
Kia rite ia te hunga e aroha ana ki a ia ki te rā
i tōna putanga kaha mai."
Nā, e whā tekau ngā tau i okioki ai te whenua.
Debora és Bárák diadaléneke
1 Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
2 Hogy a vezérek vezettek Izráelben,
Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!
3 Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!
Én, én az Úrnak éneket mondok,
Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.
4 Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről:
Megrendült a föld, csepegett az ég,
A föllegek is víztől áradának.
5 A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt,
Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt.
6 Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,
Jáhel idejében pihentek az utak,
És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
7 Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen,
Mígnem én Debora felkelék,
Felkelék Izráel anyjaként.
8 Új isteneket ha választott a nép,
Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt;
De paizs, és dárda avagy láttatott-é
A negyvenezereknél az Izráel között?
9 Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben,
Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
10 Kik ültök fehér szamarakon,
Kik ültök a szőnyegeken
És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek!
11 Az íjászok szavával a vízmerítők között,
Ott beszéljék az Úrnak igazságát,
Az ő faluihoz való igazságit Izráelben.
Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe!
12 Kelj fel, kelj fel Debora!
Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!
Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
13 Akkor lejött a hősök maradéka;
Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
14 Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,
Utánad Benjámin, a te néped közé;
Mákirból jöttek le vezérek,
És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.
15 És Issakhár fejedelmei Deborával,
És mint Issakhár, úgy Bárák
A völgybe rohan követőivel.
Csak a Rúben patakjainál
Vannak nagy elhatározások.
16 Miért maradtál ülve a hodályban?
Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!
Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
17 Gileád a Jordánon túl pihen.
Hát Dán miért időzik hajóinál?
Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
18 De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép,
És Nafthali, a mezőség magaslatain!
19 Királyok jöttek, harczoltanak;
Akkor harczoltak a Kanaán királyai
Taanaknál, Megiddó vizénél;
De egy darab ezüstöt sem vettenek.
20 Az égből harczoltak,
A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!
21 A Kison patakja seprette el őket;
Az ős patak, a Kison patakja!
Végy erőt én lelkem!
22 Akkor csattogtak a lovak körmei
A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
23 Átkozzátok Mérozt – mond az Úr követje, –
Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,
Az Úrnak segélyére vitézei közé.
24 De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,
A Keneus Héber felesége,
A sátorban lakó nők felett legyen áldott!
25 Az vizet kért, ő tejet adott,
Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
26 Balját a szegre,
Jobbját pedig a munkások pőrölyére nyújtotta,
És ütötte Siserát, szétzúzta fejét,
És összetörte, általfúrta halántékát,
27 Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,
Lábai között leroskadt, elesett;
A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
28 Kinézett az ablakon, és jajgatott
Siserának anyja a rostélyzat mögül:
„Miért késik megjőni szekere?
Hol késlekednek kocsijának gördülései?"
29 Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;
Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:
30 „Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?
Egy-két leányt minden férfiúnak;
A festett kelmék zsákmányát Siserának;
Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,
Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."
31 Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!
De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében!
És megnyugovék a föld negyven esztendeig.