Juízes 11

Ko Iepeta

1 Nā, he tangata mārohirohi a Iepeta Kireari, he tama nā tētahi wahine kairau; ā, nā Kireara hoki a Iepeta. 2 Ā, i whānau ētahi tama mā Kireara rāua ko tāna wahine; ā, nō te kaumātuatanga ake o ngā tama a tāna wahine, ka peia e rātou a Iepeta; i mea ki a ia, "Kāhore he tukunga iho mōu i te whare o tō tātou pāpā; he tama hoki koe nā te wahine kē." 3 Nā, ka rere a Iepeta i ōna tēina, ā, noho ana i te whenua o Topo; nā, ka huihui ētahi tāngata wairangi ki a Iepeta, ā, haere tahi ana rātou.

4 Ā roa iho, nā, ka whawhai ngā tamariki a Āmona ki a Īharaira. 5 Ā, i te whawhaitanga a ngā tamariki a Āmona ki a Īharaira, nā, ka haere ngā kaumātua o Kireara ki te tiki i a Iepeta i te whenua o Topo. 6 Ā, ka mea ki a Iepeta, "Haere mai, ā, ko koe hei rangatira hōia mō mātou, kia whawhai ai tātou ki ngā tamariki a Āmona."

7 Nā, ka mea a Iepeta ki ngā kaumātua o Kireara, "Kāhore ianei koutou i kino ki ahau, i pei i ahau i roto i te whare o tōku pāpā? Ā, he aha koutou i haere mai ai ki ahau i a koutou ka hēmanawa nei?"

8 Nā, ka mea ngā kaumātua o Kireara ki a Iepeta, "Koia mātou ka tahuri atu nei ki a koe ināianei, kia haere ai koe i a mātou ki te whawhai ki ngā tamariki a Āmona, ā, ko koe hei upoko mō mātou, mō ngā tāngata katoa hoki o Kireara."

9 Nā, ka mea a Iepeta ki ngā kaumātua o Kireara, "Ki te whakahokia atu ahau e koutou ki te whawhai ki ngā tamariki a Āmona, ā, ka hōmai rātou e Ihowā ki ahau, tērā rānei ahau e waiho hei upoko mō koutou?"

10 Nā, ka mea ngā kaumātua o Kireara ki a Iepeta, "Ko Ihowā hei kaititiro i waenganui i a tātou; he pono e rite ki tāu kupu tā mātou e mea ai." 11 Nā, ka haere tahi a Iepeta rātou ko ngā kaumātua o Kireara, ā, ka meinga ia e te iwi hei upoko, hei rangatira mō rātou; ā, ka kōrerotia e Iepeta āna kupu katoa ki te aroaro o Ihowā ki Mihipa.

12 Kātahi ka tono tāngata atu a Iepeta ki te kīngi o ngā tamariki a Āmona, hei mea, "He aha tāu i haere mai ai koe ki ahau, ki tōku whenua whawhai ai?"

13 Nā, ka mea te kīngi o ngā tamariki a Āmona ki ngā tāngata a Iepeta, "Nā Īharaira hoki i tango tōku whenua i tōna haerenga ake i Īhipa, i Aranona atu ā tae noa ki Iapoko, ki Horano; nā, āta whakahokia mai aua wāhi."

14 Nā, ka tono tāngata anō a Iepeta ki te kīngi o ngā tamariki a Āmona; 15 hei mea ki a ia:

"Ko te kupu tēnei a Iepeta: Kīhai i tangohia e Īharaira te whenua o Moapa, te whenua rānei o ngā tamariki a Āmona. 16 Engari, i tō Īharaira haerenga ake i Īhipa, ā, ka hāereerea te koraha ā tae noa ki te Moana Whero, ā, ka tae ki Karehe. 17 Nā, ka tono tāngata a Īharaira ki te kīngi o Ēroma, hei mea, ‘Tukua ahau kia tika atu mā tōu whenua’; nā, kīhai te kīngi o Ēroma i rongo. I tono anō ia ki te kīngi o Moapa; ā, kīhai tērā i pai. Nā, ka noho a Īharaira ki Karehe.

18 "Kātahi rātou ka haere puta noa i te koraha; taiāwhiotia ana e rātou te whenua o Ēroma, me te whenua o Moapa, ā, ka tae mai ki te taha ki te rāwhiti o te whenua o Moapa, ka noho ki tērā taha o Aranona, kīhai hoki i haere ki roto ki te rohe o Moapa; ko Aranona hoki te rohe o Moapa.

19 "Nā, ka tono tāngata a Īharaira ki a Hihona kīngi o ngā Amori, kīngi o Hehepona; ā, ka mea a Īharaira ki a ia, ‘Tukua mātou kia tika atu mā tōu whenua ki tōku wāhi.’ 20 Heoi, kīhai a Hihona i tuku i a Īharaira kia tika mā tōna rohe; nā, huihuia ana e Hihona tōna iwi katoa, ā, noho ana ki Iahata; nā, ko tāna whawhaitanga ki a Īharaira.

21 "Nā, ka hōmai e Ihowā, e te Atua o Īharaira a Hihona me tōna iwi katoa ki te ringa o Īharaira; nā, patua iho rātou, ā, tangohia ana e Īharaira te whenua katoa o ngā Amori i noho ki taua whenua. 22 I tangohia hoki e rātou ngā rohe katoa o ngā Amori; i Aranona ki Iapoko, i te koraha ki Horano.

23 "Nā, kua peia nei e Ihowā, e te Atua o Īharaira ngā Amori i te aroaro o tāna iwi, o Īharaira, ā, me riro rānei i a koe? 24 E kore ianei koe e mau ki ngā wāhi i whakawhiwhia ki a koe e tōu atua, e Kemoho? Ā, ka riro mai hoki i a mātou tō te hunga e peia ana e Ihowā, e tō mātou Atua, i tō mātou aroaro.

25 "He nui ake rānei tōu pai i tō Pāraka tama a Tiporo kīngi o Moapa? I mea rānei ia ki te tohe ki a Īharaira, ki te whawhai rānei ki a rātou?

26 "I a Īharaira e noho ana i Hehepona, i ōna pā ririki, i Aroere hoki, i ōna pā ririki, i ngā pā katoa anō i ngā taha o Aranona, e toru rau ngā tau; he aha hoki tē tangohia ai e koutou i taua wā?

27 "Nā, kāhore ōku hara ki a koe; engari e hē ana tāu mahi ki ahau, tāu whawhai ki ahau; mā Ihowā, mā te kaiwhakawā e whakawā āianei ngā tamariki a Īharaira me ngā tamariki a Āmona."

28 Heoi, kīhai i rongo te kīngi o ngā tamariki a Āmona ki ngā kupu a Iepeta i tukua atu ai ki a ia.

Tā Iepeta Oati

29 Nā, ka tau te Wairua o Ihowā ki runga ki a Iepeta, ā, ka haere ia puta noa i Kireara, i Mānahi, i haere hoki puta noa i Mihipe o Kireara, ā, haere ana i Mihipe o Kireara ki ngā tamariki a Āmona. 30 Nā, ka oatitia he oati e Iepeta ki a Ihowā; i mea ia: "Ki te tino hōmai e koe ngā tama a Āmona ki tōku ringa, 31 nā, ko te mea e puta mai ana i ngā tatau o tōku whare ki te whakatau i ahau, ina hoki ora mai ahau i ngā tama a Āmona, mā Ihowā tēnā, ka whakaekea anō e ahau hei tahunga tinana."

32 Nā, ka haere a Iepeta ki ngā tamariki a Āmona ki te whawhai ki a rātou; ā, ka hōmai rātou e Ihowā ki tōna ringa. 33 Nā, tukitukia ana rātou e ia, i Aroere atu ā tae noa koe ki Miniti, e rua tekau ngā pā, ki te mānia anō i ngā māra wāina; he nui rawa te patunga. Nā, kua hinga ngā tamariki a Āmona i ngā tamariki a Īharaira.

Te Tamāhine a Iepeta

34 Nā, ka haere a Iepeta ki tōna whare ki Mihipa, nā, ko te putanga mai o tāna tamāhine ki te whakatau i a ia, me te timipera, me te kanikani. Ko tāna huatahi ia; kāhore atu hoki āna tama, tamāhine rānei, ko ia anake. 35 Ā, nō tōna kitenga i a ia, nā, ka haea ōna kākahu, ka mea, "Auē, e tāku tamāhine! Kua pēhia rawatia ahau e koe ki raro, kei roto hoki koe i te hunga e raru ai ahau; kua puaki hoki tōku māngai ki a Ihowā, e kore anō e taea te hoki."

36 Nā, ka mea tērā ki a ia, "E tōku pāpā, kua puaki nei tōu māngai ki a Ihowā, meatia ki ahau ngā mea i puta mai i tōu māngai, mō tā Ihowā tohenga i te utu mōu i ōu hoariri, i ngā tamariki a Āmona." 37 I mea anō ia ki tōna pāpā, "Kia meatia tēnei mea ki ahau, waiho noa iho ahau, kia rua ngā marama, ā, ka piki ahau, ka heke i ngā maunga tangi ai ki tōku wāhinatanga, mātou ko ōku hoa."

38 Anō rā ko ia, "Haere." Nā, ka ungā atu ia e ia, kia rua ngā marama; heoi haere ana ia, rātou ko ōna hoa, ā, tangihia ana e ia tōna wāhinatanga i runga i ngā maunga. 39 Ā, nō te takanga o ngā marama e rua, nā, ka hoki ia ki tōna pāpā, ā, meatia ana e ia ki a ia tāna i oati ai; kīhai hoki taua kōtiro i mōhio ki te tāne.

Nā, ka waiho hei tikanga i roto i a Īharaira, 40 kia haere ngā tamāhine a Īharaira i ia tau, i ia tau, ki te tangi i te kōtiro a Iepeta Kireari; e whā ngā rā i roto i te tau.

Jefte bírósága

1 A Gileádból való Jefte pedig nagy hős volt, és egy parázna asszonynak volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette. 2 De mikor Gileádnak a felesége is szült néki fiakat, és megnőttek az ő feleségének fiai: akkor elűzték Jeftét és azt mondták néki: Nem fogsz örökösödni atyánknak házában, mert más asszonynak vagy a fia. 3 És elfutott Jefte az ő atyjafiai elől, és Tób földén telepedett meg, és henyélő emberek gyűltek össze Jefte körül, és együtt portyáztak. 4 És történt napok mulva, hogy az Ammon fiai harczba keveredtek Izráellel. 5 És lőn, hogy a mint harczolni kezdtek az Ammon fiai Izráellel, Gileád vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét a Tób földéről. 6 És mondának Jeftének: Jer el, és légy nékünk fejedelmünk, és harczoljunk az Ammon fiai ellen. 7 Jefte pedig monda Gileád véneinek: Avagy nem ti vagytok-é, a kik engem meggyűlöltetek, és kiűztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most hozzám a ti nyomorúságtoknak idején? 8 És mondának Gileád vénei Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jőjj el velünk, és hadakozzál az Ammon fiai ellen, és légy mi nékünk fejünk, és Gileád minden lakosinak. 9 És monda Jefte Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam az Ammon fiai ellen, és kezembe adja őket az Úr: igazán fejetekké leszek? 10 Akkor mondának Gileád vénei Jeftének: Az Úr a tanúnk, ha a te beszéded szerint nem cselekeszünk! 11 És elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé tette őt. És megmondá Jefte minden beszédit az Úr előtt Mispában. 12 És követeket küldött Jefte az Ammon fiainak királyához, ezt izenvén: Mi dolgom van nékem veled, hogy hozzám jöttél, hogy hadakozzál az én földem ellen? 13 És monda az Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel az én földemet, mikor Égyiptomból feljött, az Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most te add azokat vissza békességgel. 14 Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához; 15 És monda néki: Ezt izeni Jefte: Nem vette el Izráel sem a Moáb földét, sem az Ammon fiainak földét; 16 Mert mikor kijött Égyiptomból, a pusztában bolyongott Izráel egész a Veres tengerig, és mikor Kádesbe ért, 17 Követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg. Majd Moáb királyához is küldött; de ez sem engedé, és így Izráel ott maradt Kádesben. 18 És mikor tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moáb földét, és napkelet felől érkezett a Moáb földéhez, és ott táborozott túl az Arnonon; de Moáb határába nem ment be, mert az Arnon Moáb határa. 19 Ekkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az Emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda néki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon az én helyemre. 20 De Szihon nem hitt Izráelnek, hogy átvonul az ő határán, hanem összegyűjtötte Szihon az ő egész népét, és táborba szállott Jahásban, és harczolt az Izráel ellen. 21 Az Úr, az Izráel Istene pedig Szihont és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték őket, és elfoglalta Izráel az Emoreusoknak, ama föld lakóinak, egész országát. 22 És birtokába vette az Emoreusok egész határát, az Arnontól fogva Jabbókig, és a pusztától a Jordánig. 23 És mikor az Úr, az Izráel Istene maga űzte ki az Emoreusokat az ő népe, az Izráel elől, most te akarnád ezt elfoglalni? 24 Hát nem úgy van-é, hogy a mit bírnod adott néked Kámos, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, a kiket az Úr, a mi Istenünk űzött ki mi előlünk. 25 És most vajjon mennyivel vagy te különb Báláknál, Czippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-é ez az Izráellel, és hadakozott-é valaha ellenük? 26 Míg Izráel Hesbonban és annak mezővárosaiban, Aroerben és ennek mezővárosaiban és az Arnon mellett való összes városokban háromszáz esztendőn át lakott: miért nem foglaltátok el abban az időben? 27 Én nem vétettem te ellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy harczolsz ellenem. Az Úr, a biró, tegyen ma ítéletet az Izráel és az Ammon fiai között. 28 De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, a melyeket izent néki.

Jefte győzelme és fogadása

29 Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen. 30 És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait: 31 Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul. 32 És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe adá néki azokat az Úr. 33 És veré őket Aroertől fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai megaláztattak az Izráel fiai előtt. 34 Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje, mert nem volt néki kivülötte sem fia, sem leánya. 35 És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza. 36 Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, a mint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon fiain való bosszút. 37 És monda az ő atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem; ereszsz el engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szűzességemen leánybarátaimmal. 38 És ő monda: Menj el. És elbocsátá őt két hónapra. Az pedig elment és az ő leánybarátai, és siratta az ő szűzességét a hegyeken. 39 És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett, és ő soha nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben, 40 Hogy esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.