2 Pedro 1

He Mihi

1 Nā Haimona Pita, he pononga, ā, he āpōtoro nā Īhu Karaiti,

Ki te hunga kua whiwhi tahi nei tātou ki te whakapono utu nui, i runga o te tika o tō tātou Atua, o Īhu Karaiti, o te Kaiwhakaora:

2 Kia whakanuia te aroha noa me te rangimārie ki a koutou, i runga i te mātauranga ki te Atua, ki a Īhu hoki, ki tō tātou Ariki.

Te Karangatanga, te Whiriwhiringa a te Atua

3 Kua hōmai nā hoki e tōna kaha Atua ki a tātou ngā mea katoa mō te ora, mō te karakia pai, i te mea ka mātau nei ki te Kaikaranga i a tātou i runga i te korōria, i te pai. 4 Nā ēnei hoki i riro mai ai i a tātou ngā kupu whakaari, he mea nui whakaharahara, he mea utu nui; mā ēnei hoki koutou ka whiwhi ai ki te āhua Atua, i a koutou ka mawhiti nei i te pirau i te ao, arā i tō te hiahia.

5 Mā reira nei hoki, me whakapau rawa tō koutou uaua, honoa iho anō te pai ki runga ki tō koutou whakapono; ki runga hoki ki te pai ko te mātauranga; 6 ki runga ki te mātauranga ko te pēhi o te hiahia; ki runga ki te pēhi o te hiahia ko te manawanui; ki runga ki te manawanui ko te karakia pai; 7 ki runga ki te karakia pai ko te atawhai ki ngā tēina; ki runga ki te atawhai ki ngā tēina ko te aroha. 8 Ki te mea hoki kei a koutou ēnei mea, ki te nui haere hoki, ka meinga koutou kia kaua e māngere, kia kaua e huakore i runga i te mātauranga ki tō tātou Ariki, ki a Īhu Karaiti. 9 Ko te tangata hoki kāhore nei i a ia ēnei mea, he matapō, he atarua, kua wareware ki te horoinga o ōna hara ō mua.

10 Mō konei, e ōku tēina, kia puta tō koutou uaua ki te whakapūmau i tō koutou karangatanga, i tō koutou whiriwhiringa. Ki te pēnei hoki tā koutou mahi e kore rawa koutou e tapepa. 11 Pēnei hoki ka whiwhi nui koutou ki te huarahi tomo atu ki te rangatiratanga mutungakore o tō tātou Ariki, arā o te Kaiwhakaora, o Īhu Karaiti.

12 Mō reira anō e kore ahau e māngere ki te whakamahara tonu i a koutou ki ēnei mea, e mātau ana rāia koutou, kua oti anō te whakaū ki runga ki te mea pono, kei a koutou nā. 13 Ki tōku whakaaro hoki, i ahau e noho ana i tēnei tapenākara, he mea tika anō kia whakaoho ahau i a koutou, kia whakamahara; 14 e mōhio ana hoki ahau e kore e wheau ka mahue tēnei tapenākara ōku, ka pērā anō me tā tō tātou Ariki, me tā Īhu Karaiti, i whakakite mai ai ki ahau. 15 Ka puta anō hoki tōku uaua kia mau tonu tō koutou mahara ki ēnei mea i muri i tōku matenga.

He Kaititiro i te Nui o Īhu Karaiti

16 Ehara hoki i te mea he whai tā mātou i ngā kupu i titoa e te whakaaro tinihanga, i te whakapuakanga o te kaha, o te haerenga mai o tō tātou Ariki, o Īhu Karaiti ki a koutou; engari he kaititiro anō mātou ki tōna nui. 17 I riro hoki i a ia he hōnore, he korōria nā te Atua Matua, i te putanga mai o taua reo ki a ia i roto i te korōria nui rawa, "Ko tāku Tama tēnei i aroha ai, ko tāku i āhuareka ai." 18 I rongo anō mātou ki tēnei reo e puta mai ana i te rangi, i a mātou i tōna taha i runga i te maunga tapu.

19 Kātahi ka ū rawa te kupu poropiti ki a tātou ināianei; pai tonu ki te anga tō koutou whakaaro ki reira, he rama hoki e tīaho ana i te wāhi pōuri, kia pūao rā anō te rā, kia ara rā anō te whetū o te ata i roto i ō koutou ngākau. 20 Kia mōhio hoki i te tuatahi, kāhore he poropititanga o te karaipiture nōna ake ōna tikanga. 21 Ehara hoki i te mea nā te whakaaro o te tangata i puta mai ai te poropititanga i mua, engari he mea whakamahara nā te Wairua Tapu i kōrero ai ngā tāngata tapu a te Atua.

A halálhoz közelgő apostol intése a kereszténységben való igyekezetre

1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában: 2 Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. 3 Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; 4 A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon. 5 Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, 6 A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, 7 A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. 8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. 9 Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról. 10 Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. 11 Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.

Krisztus megdicsőüléséről és a próféczia szilárdságáról

12 Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban. 13 Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket; 14 Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem. 15 De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről. 16 Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának. 17 Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm: 18 Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen. 19 És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; 20 Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. 21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.