Filipenses 2

Te Ngākau Māhaki me te Whakahirahiratanga o Īhu

1 Nā, ki te mea he whakamārie kei roto i a te Karaiti, ki te mea he pēhi mamae tō te aroha, ki te mea he whiwhinga tahitanga ki te Wairua, ki te mea he ngākau aroha, he mahi tohu, 2 kia rite tōku hari i a koutou, kia kotahi te whakaaro, kia kotahi te aroha, huihuia ngā ngākau i runga i te whakaaro kotahi. 3 Kei meinga tētahi mea i runga i te wehewehe, i te whakapehapeha rānei, engari i runga i te ngākau pāpaku, me te whakanui a tētahi i tētahi ki runga ake i a ia. 4 Kaua tēnā o koutou nā, e titiro ki ōna mea anake, engari me titiro anō tēnā, tēnā o koutou ki ngā mea a ētahi atu.

5 Ko tēnei hei whakaaro mō koutou, ko tērā i a Karaiti Īhu:

6 Ahakoa hoki i a ia te āhua o te Atua,

kīhai i meinga e ia te rite ki te Atua

hei taonga kapo mai.

7 Engari i mea i a ia anō kia pōaha,

ka mau ki te āhua o te pononga,

ka meinga kia rite ki te tangata;

8 ā, ka kitea nei tōna āhua

e rite ana ki tō te tangata,

ka whakapāpaku ia i a ia,

ka meinga kia ngohengohe, ahakoa ki te mate,

āe rā, ki te mate o te rīpeka.

9 Nā konei whakateiteitia ake ana ia e te Atua,

ā, hoatu ana ki a ia te ingoa nui atu i ngā ingoa katoa;

10 kia tuku ai i runga i te ingoa o Īhu ngā turi katoa,

o ngā mea i te rangi, o ngā mea i te whenua,

o ngā mea i raro i te whenua;

11 ā, kia whakaae ngā arero katoa

ko Īhu Karaiti te Ariki,

hei whakakorōria i te Atua Matua.

E Tīaho ana he Māramatanga i roto i te Ao

12 Heoi, e ōku tēina aroha, he mea tonu ia nā koutou te ngohengohe ki ahau i ngā wā katoa, ehara i te mea i ōku wā anake i konā, engari rawa ia ināianei i ahau kāhore i konā, nā, whakaotia tō koutou whakaoranga i runga i te wehi, i te wiri; 13 ko te Atua hoki te kaimahi i roto i a koutou o te hiahia, o te mahi, hei mea i tāna i pai ai.

14 I ā koutou mahi katoa kaua te amuamu, te tautohetohe; 15 kia kore ai koutou e whaikupuria, kia tapatahi ai, he tamariki kohakore nā te Atua, i waenganui o te whakatupuranga tutū, parori kē, kei roto nei koutou i a rātou e tīaho ana hei rama i te ao; 16 kia mau pū ki te kupu o te ora; kia hari ai ahau ā te rā o te Karaiti, kīhai ahau i oma noa, kīhai i mahi noa.

17 Nā, ki te ringihia ahau ki runga ki te patunga tapu, ki ngā mahi a tō koutou whakapono, ka hari ahau, inā, ka hari tahi me koutou katoa. 18 Waihoki ko koutou, kia hari, hari tahi me ahau.

Ko Tīmoti rāua ko Epaporitu

19 Otiia, e mea ana ahau i roto i te Ariki, i a Īhu, ki te tono tata atu i a Tīmoti ki a koutou, kia ora ai hoki tōku ngākau, ina mōhio ahau ki tō koutou āhua. 20 Kāhore hoki ōku tāngata rite te ngākau ki tōna, hei mahara pono ki ā koutou mea. 21 Ko tā te katoa hoki e rapu nei, ko tā rātou ake, kāhore ngā mea a Īhu Karaiti. 22 Ko koutou ia e mātau ana ki ōna tohu, he pērā tāna me tā te tamaiti ki te matua, ko tōku hoa ia ki te kawe haere i te rongopai. 23 Ko ia tāku e mea nei kia tonoa wawetia atu, ina kite ahau i te tukunga iho ki ahau. 24 Otiia, e ū ana tōku whakaaro i roto te Ariki, ka hohoro tōku tae atu.

25 I mea anō ia ahau me tono atu ki a koutou a Epaporitu, tōku teina, tōku hoa mahi, tōku hoa hōia, nā koutou ia karere, he kaimahi anō hoki i ngā mea i matea e ahau. 26 Kōingo tonu hoki ia ki a koutou katoa, kōnohi rawa, nō te mea i rongo koutou he tūroro ia. 27 He tūroro rā hoki ia, tata pū ki te mate. Otirā, i tohungia ia e te Atua; ehara anō i te mea ko ia anake, ko ahau anō hoki, kei tāpiritia he pōuri ki tōku pōuri.

28 Koia i nui rawa ai tōku ngākau ki te tono atu i a ia, kia kite ai anō koutou i a ia, kia hari ai, kia tāharahara iho ai hoki tōku pōuri. 29 Kia nui te hari i runga i te Ariki, ina tae atu ia; whakahōnoretia anō hoki ngā pērā; 30 nō te mea nā te mahi ki a te Karaiti i tata ai ia ki te mate, te ihupuku ki te ora, kia rite ai i a ia ngā mahi ki ahau, kīhai nei i rite i a koutou.

Egyességre és alázatosságra int a Krisztus példájával, és arra, hogy kereszténységünket komolyan vegyük

1 Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, 2 Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; 3 Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. 4 Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. 5 Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, 6 A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, 7 Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; 8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. 9 Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; 10 Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. 11 És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. 12 Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; 13 Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. 14 Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; 15 Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. 16 Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába. 17 De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; 18 Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.

Timótheust és Epafróditust ajánlja

19 Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat. 20 Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat. 21 Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét. 22 Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében. 23 Őt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént; 24 Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni. 25 De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; 26 Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt. 27 Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra. 28 Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom. 29 Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek: 30 Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen.