Ngā Kaimahi i roto i tētahi Māra Wāina
1 "He rite hoki te rangatiratanga o te rangi ki tētahi rangatira whare, i haere i te atatū ki te kōrero kaimahi mō tāna māra wāina. 2 Ā, nō ka oti te whakarite ki ngā kaimahi kia kotahi rā he pene, tonoa ana rātou e ia ki tāna māra wāina.
3 "Ā, ka haere atu ia i te toru o ngā hāora, ka kite i ētahi atu e tū māngere ana i te kāinga hokohoko, 4 ka mea ki a rātou, ‘Haere hoki koutou ki te māra wāina, ā, ka hoatu e ahau ki a koutou te mea e tika ana.’ Nā, haere ana rātou.
5 "I haere anō ia i te ono, i te iwa o ngā hāora, ā, pērā ana anō. 6 I te tekau mā tahi o ngā hāora ka haere atu anō ia, ka kite i ētahi atu e tū ana, ka mea ki a rātou, ‘He aha tā koutou e tū māngere i konei i te rā roa nei?’ 7 Ka mea rātou ki a ia, ‘Nō te mea rā kāhore he tangata i kōrero ki a mātou ki te mahi.’ Ka mea ia ki a rātou, ‘Haere anō koutou ki te māra wāina.’
8 "Ā, nō te ahiahi ka mea te rangatira o te māra wāina ki tāna kaiwhakahauhau, ‘Karangatia ngā kaimahi, utua hoki rātou, hei ō muri tīmata ai puta noa ki ō mua.’
9 "Ā, nō te taenga mai o te hunga i kōrerotia i te tekau mā tahi o ngā hāora, kotahi te pene i riro i tētahi, i tētahi. 10 Ka tae anō ō mua, hua noa rātou tērā atu te mea e riro i a rātou; heoi, kotahi anō te pene i riro i a rātou. 11 Ā, nō ka riro i a rātou, ka amuamu ki taua rangatira whare, 12 ka mea, ‘Kotahi te hāora i mahi ai ēnei ō muri, ā, ka oti rātou te whakarite ki a mātou, ki te hunga i pēhia nei e te taimaha e te tīkākātanga o te rā.’
13 "Ā, ka whakahoki ia, ka mea ki tētahi o rātou, ‘E hoa, kāhore āku hē ki a koe; kīhai koe i whakarite ki ahau me pene? 14 Tangohia tāu, haere. E pai ana ahau kia rite ki tāu te mea e hoatu ki tēnei ō muri. 15 Ehara ianei i te tika kia meatia e ahau tāku e pai ai ki āku mea? He kino oti tōu kanohi nō te mea he pai ahau?’
16 "Heoi, ko ō muri e meinga ki mua, ko ō mua ki muri; he tokomaha hoki e karangatia, he ruarua ia e whiriwhiria."
Ngā Kōrerotanga a Īhu mō Tōna Matenga
17 Ā, i a Īhu e haere ana ki Hiruhārama, i a rātou i te ara, ka kawea e ia āna ākonga kotahi tekau mā rua ki tahaki, ā, ka mea ki a rātou, 18 "Nā, e haere ana tēnei tātou ki Hiruhārama; ā, ka tukua te Tama a te tangata ki ngā tohunga nui, ki ngā karaipi, ka kīia ia e rātou kia mate, 19 ka tukua ia ki ngā tauiwi kia tāwaia, kia whiua, kia rīpekatia; ā, i te toru o ngā rā ka whakaarahia ake."
He Īnoi a tētahi Whaea
20 Me i reira ka tae ki a ia te whaea o ngā tama a Heperi, rātou ko āna tama, ā, ka koropiko, ka īnoi ki tētahi mea i a ia.
21 Nā, ka mea ia ki a ia, "He hiahia aha tōu?"
Ka mea ia ki a ia, "Whakaaetia ēnei tama tokorua āku, kia noho, tētahi ki tōu matau, tētahi ki tōu mauī, i tōu rangatiratanga."
22 Otirā, ka whakahoki a Īhu, ka mea, "Kāhore kōrua e mōhio ki tā kōrua e īnoi nei. E āhei rānei kōrua te inu i te kapu meāke inumia e ahau, kia iriiria hoki ki te iriiringa ka iriiria nei ahau?"
Ka mea rāua ki a ia, "E āhei anō."
23 Ka mea ia ki a rāua, "E inu anō kōrua i tāku kapu, e iriiria ki te iriiringa e iriiria ai ahau; ko te noho ia ki tōku matau, ki tōku mauī, ehara i ahau māna e hoatu, engari, ka riro i te hunga i whakaritea nei e tōku Matua mō rātou."
24 Ā, nō ka rongo te tekau, ka riri ki aua hoa tokorua. 25 Otirā, ka karangatia rātou e Īhu, ā, ka mea ia, "E mātau ana koutou, ko ngā kāwana o ngā tauiwi hei whakatupu rangatira ki a rātou, ko ngā tāngata rarahi hei akiaki i a rātou. 26 E kore e pērā i roto i a koutou; engari, ki te mea tētahi kia tupu ia hei tangata nui i roto i a koutou, me whakatupu kaimahi ia mā koutou. 27 Ā, ki te mea tētahi kia tupu ko ia hei tino tangata i roto i a koutou, me whakatupu pononga ia mā koutou; 28 pērā i te Tama a te tangata, kīhai nei i haere mai kia mahia he mea māna, engari, kia mahi ia, ā, kia tuku i a ia kia mate hei whakautu mō ngā tāngata tokomaha."
Ka Whakaorangia e Īhu ētahi Tāngata Tokorua, he Matapō
29 Ā, i a rātou e haere atu ana i Heriko, he rahi te hui i aru i a ia. 30 Nā, tokorua ngā matapō e noho ana i te taha o te ara; ka rongo rāua ko Īhu tērā e haere atu ana, ka karanga ake, ka mea, "Kia aroha ki a māua, e te Ariki, e te Tama a Rāwiri."
31 Ā, i rīria rāua e te mano kia noho puku; heoi rahi ake tā rāua karanga, ka mea, "Kia aroha ki a māua, e te Ariki, e te Tama a Rāwiri."
32 Nā, ka tū a Īhu, ka karanga i a rāua, ka mea, "Kia ahatia kōrua e ahau?"
33 Ka mea rāua ki a ia, "E te Ariki, kia kite ō māua kanohi!"
34 Nā, ka aroha a Īhu, ka pā ki ō rāua kanohi; ā, titiro tonu ake ō rāua kanohi, ā, aru ana rāua i a ia.
Példázat a szőlőmunkásokról
1 Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. 2 Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe. 3 És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala. 4 És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek. 5 Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék. 6 Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván? 7 Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok. 8 Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. 9 És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek. 10 Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként. 11 A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen, 12 Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. 13 Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem? 14 Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked. 15 Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? 16 Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Jézus harmadszor jelenti szenvedéseit
17 És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik: 18 Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt, 19 És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
Zebedeus fiai; rangkérdés
20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit. 21 Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől. 22 Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg. 23 És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette. 24 És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre. 25 Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. 26 De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; 27 És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. 28 Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
Két vak
29 És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt. 30 És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! 31 A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! 32 És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? 33 Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink. 34 Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.