Te Akoranga a Ngā Tūpuna
1 Nā, ka haere ki a Īhu ētahi karaipi me ētahi Parihi nō Hiruhārama, ka mea, 2 "He aha āu ākonga ka takahi ai i te whakarerenga iho a ngā kaumātua? Kāhore hoki rātou e horoi i ō rātou ringa ina kai taro."
3 Nā, ka whakahoki ia, ka mea ki a rātou, "He aha hoki i waiho ai e koutou tā koutou whakarerenga iho hei takahi mō tā te Atua kupu ako? 4 I mea hoki te Atua, ‘Whakahōnoretia tōu pāpā me tōu whaea,’ ā, ‘Ki te kohukohu hoki tētahi i tōna pāpā, i tōna whaea rānei kia mate ia, mate rawa.’ 5 Ko koutou ia hei mea, Ki te mea tētahi ki tōna pāpā, ki tōna whaea rānei, ‘Ko tāku mea hei atawhainga mōu kua tāpaea atu ki te Atua.’ 6 Nā, kaua ia e whakahōnore i tōna pāpā. Heoi, waiho ana e koutou tā koutou whakarerenga iho hei whakakāhore i te kupu a te Atua. 7 E te hunga tinihanga, tika rawa tā Ihāia i poropiti ai mō koutou, i mea ai:
8 " ‘Te iwi nei ko ō rātou ngutu hei whakahōnore mōku;
matara noa atu ia i ahau ō rātou ngākau.
9 Maumau karakia noa rātou ki ahau,
ko tā rātou nei hoki e whakaako ai ko ngā whakahau a te tangata.’ "
Ngā Mea e Poke ana i te Tangata
10 Ā, karangatia ana e ia te mano ki a ia, ka mea ki a rātou, "Kia rongo, kia mātau: 11 E kore te tangata e poke i te mea e tapoko ana ki te māngai; engari, te mea e puta mai ana i roto i te māngai, mā tēnā e poke ai te tangata."
12 Me i reira ka haere āna ākonga, ka mea ki a ia, "E mōhio ana rānei koe i hē ngā Parihi i tō rātou rongonga i taua kupu?"
13 Nā, ka whakahoki ia ka mea, "Ka hūtia ngā māhuri katoa kīhai i whakatōkia e tōku Matua i te rangi. 14 Waiho atu rātou; he matapō rātou e ārahi ana i te matapō. Ki te ārahina te matapō e te matapō, ka taka tahi rāua ki te waikeri."
15 Ka whakahoki a Pita, ka mea ki a ia, "Whakaaturia ki a mātou tēnei kupu whakarite."
16 Ka mea a Īhu, "Kei te kūware tonu anō koutou? 17 Kīanō koutou i mātau noa, ko ngā mea katoa e tapoko atu ana ki te māngai ka riro ki roto ki te kōpū, ā, e ākiritia ana ki te poka? 18 Tēnā ko ngā mea e puta mai ana i te māngai e haere ake ana i te ngākau; mā ēnā e poke ai te tangata. 19 Nō roto hoki nō te ngākau te putanga ake o ngā whakaaro kino, o ngā kōhuru, o ngā pūremu, o ngā moepuku, o ngā tāhae, o ngā whakapae teka, o ngā kohukohu. 20 Ko ngā mea ēnei e noa ai te tangata; tēnā ko te kai me ngā ringa kīhai i horoia, e kore te tangata e noa i tēnā."
Te Whakapono o tētahi Wahine
21 Ā, ka haere atu a Īhu i reira, ka anga ki ngā wāhi o Tāira, o Hairona. 22 Nā, ko te haerenga mai i aua wāhi o tētahi wahine, he Kanaani, ka karanga ki a ia, ka mea, "E te Ariki e te Tama a Rāwiri, kia aroha ki ahau; ko tāku tamāhine e ngaua kinotia ana e te rēwera."
23 Ā, kāhore āna kupu i whakahoki ai ki a ia. Nā, ka haere mai āna ākonga, ka tohe ki a ia, ka mea, "Tonoa kia haere; e karanga ana hoki i muri i a tātou."
24 Otirā, ka whakahoki ia, ka mea, "Heoi, ngā mea i tonoa mai ai ahau, ko ngā hipi ngaro o te whare o Īharaira."
25 Ka haere tonu mai tērā, ka koropiko ki a ia, ka mea, "E te Ariki, kia puta tōu whakaaro ki ahau."
26 Nā, ka whakahoki ia, ka mea, "Ehara i te tika kia tangohia te taro a ngā tamariki, kia makā mā ngā kurī."
27 Ka mea tērā, "Āe rā, e te Ariki, e kai ana anō ngā kurī i ngā kongakonga e ngahoro iho ana i te tēpu a ō rātou rangatira."
28 Kātahi ka whakahoki a Īhu, ka mea ki a ia, "E tai, nui atu tōu whakapono; waiho i tāu i pai ai." Ā, ora ake tāna tamāhine i taua wā pū anō.
Ka Whakaoratia e Īhu te Tini Tāngata
29 Nā, ka whakatika a Īhu i reira, ka haere ki te taha o te moana o Karirī, ā, kake ana ki te maunga, noho ana i reira. 30 He rahi hoki te hui i haere ki a ia, i a rātou anō ngā kopa, ngā matapō, ngā wahangū, ngā mutu, me te tini kē atu, ā, tukua iho e rātou ki ngā waewae o Īhu; ā, whakaorangia ana rātou e ia. 31 Mīharo noa te mano i tō rātou kitenga i ngā wahangū e kōrero ana, i ngā mutu e ora ana, i ngā kopa e haere ana, i ngā matapō e titiro ana; ā, whakakorōriatia ana e rātou te Atua o Īharaira.
Ka Whāngaia e Īhu te Whā Mano mā
32 Nā, ka karangatia e Īhu āna ākonga, ka mea, "E aroha ana ahau ki te huihui nei, ka toru nei hoki ō rātou rā e noho ana ki ahau, kāhore hoki ā rātou kai; e kore ahau e pai kia tonoa pukutia, kei hemo ki te ara."
33 Nā, ko te meatanga a āna ākonga ki a ia, "Nō hea ā tātou taro i te koraha, e mākona ai tēnei ope nui?"
34 Nā, ka mea a Īhu ki a rātou, "E hia ā koutou taro?"
Ka mea rātou, "E whitu, me ngā ika nonohi, torutoru nei."
35 Nā, ka mea ia ki te mano kia noho ki te whenua; 36 ā, ka mau ia ki ngā taro e whitu ki ngā ika; ka whakawhetai, ka whawhati, ā, hoatu ana e ia ki ngā ākonga, ā, nā ngā ākonga ki te mano.
37 Ā, kai ana rātou katoa, ā, ka mākona; e whitu hoki ngā kete i kohia e rātou, kī tonu i ngā whatiwhatinga i toe. 38 Ā, ko te hunga i kai, e whā mano ngā tāne, hāunga ngā wāhine, ngā tamariki. 39 Ā, ka oti te mano te tono atu e ia, ka eke ia ki te kaipuke; nā, kua ū ki ngā wāhi o Makarana.
Emberi rendelések elvetése
1 Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: 2 Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. 3 Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? 4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. 5 Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. 6 És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. 7 Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: 8 Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. 9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. 10 És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg: 11 Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. 12 Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? 13 Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. 14 Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek. 15 Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot. 16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még? 17 Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? 18 A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. 19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. 20 Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.
A kananeus asszony meghallgattatik
21 És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére. 22 És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik. 23 Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. 24 Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. 25 Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! 26 Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. 27 Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak. 28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.
Betegek gyógyulása
29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle. 30 És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket, 31 Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét.
Négyezer férfi jóltartása
32 Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton. 33 És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot? 34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk. 35 És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön. 36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak. 37 És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral. 38 A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. 39 És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.