Mateus 27

Ka Ārahia a Īhu ki a Pirato

1 Ā, ka tākiri te ata, ka rūnanga ngā tohunga nui katoa me ngā kaumātua o te iwi mō Īhu kia whakamatea. 2 Ā, nō ka oti ia te here, ka ārahina atu, tukua ana ki a Pirato, ki te kāwana.

Te Matenga o Hūrā

3 Ā, nō te kitenga o Hūrā, o te kaituku i a ia, kua whakaaetia ia kia whakamatea, ka puta kē tōna whakaaro, whakahokia ana e ia ngā hiriwa e toru tekau ki ngā tohunga nui rātou ko ngā kaumātua, 4 ka mea, "Kua hara ahau i tāku tukunga i te toto harakore."

Ka mea rātou, "Hei aha mā mātou? Māu tēnā e titiro."

5 Nā, makā iho e ia ngā hiriwa ki te whare tapu, ā, puta ana ki waho, haere ana, tārona ana i a ia.

6 Nā, ka tango ngā tohunga nui i ngā hiriwa, ka mea, "E kore e tika kia pangā ēnei ki te takotoranga moni, he utu toto hoki." 7 Nō ka rūnanga rātou, ā, hokona ana ki aua mea te māra a te kaihanga rīhi, hei tanumanga mō ngā manene. 8 Nā reira hoki i huaina ai taua māra, "Ko te Māra o te Toto" ā mohoa noa nei.

9 Kātahi, ka rite tā Heremaia poropiti i kōrero ai, i mea ai: "Tangohia ana e rātou ngā hiriwa e toru tekau, te utu mō te tangata i whakaritea nei ōna utu, i whakaritea nei ngā utu e ētahi o ngā tama a Īharaira, 10 ā, hoatu ana mō te māra a te kaihanga rīhi; i pērā anō me tā te Ariki i whakarite ai ki ahau."

Ka Pātaitaitia a Īhu e Pirato

11 Nā, i te tū tērā a Īhu i te aroaro o te kāwana; ka ui te kāwana ki a ia, ka mea, "Ko koe rānei te Kīngi o ngā Hūrai?"

Ka mea a Īhu ki a ia, "Kua kōrerotia mai nā e koe." 12 Ā, i te whakapānga a ngā tohunga nui rātou ko ngā kaumātua i tētahi hē ki a ia, kīhai ia i whakahoki kupu atu.

13 Kātahi, ka mea a Pirato ki a ia, "Kāhore koe e rongo i te tini o ngā mea e kōrerotia nei e rātou mōu?"

14 Heoi, kāhore kia kotahi kupu i whakahokia e ia ki a ia; tino mīharo noa te kāwana.

Ka Tukua a Īhu kia Rīpekatia

15 Nā, ko tā te kāwana tikanga i taua hākari he tuku i tētahi herehere ki te iwi, i tā rātou e pai ai. 16 I reira anō i a rātou tētahi herehere ingoa nui, ko Parapa te ingoa. 17 Ā, nō rā ka mine rātou, ka mea a Pirato ki a rātou, "Ko wai tā koutou e pai ai kia tukua e ahau ki a koutou? Ko Parapa, ko Īhu rānei e huaina nei ko te Karaiti?" 18 I mahara hoki ia he hae nō rātou i tukua ai ia.

19 Nā, i a ia e noho ana i runga i te nohoanga whakawā, ka tono tangata mai tāna wahine ki a ia, ka mea, "Kei ahatia e koe taua tangata tika. He maha hoki ngā mea i pā moemoeā mai ki ahau ināianei, he mea mōna."

20 Otiia, i whakakīkītia e ngā tohunga nui rātou ko ngā kaumātua te mano, kia īnoia a Parapa, kia whakangaromia a Īhu. 21 Nā, ka whakahoki te kāwana ka mea ki a rātou, "Ko tēhea o te tokorua tā koutou e pai ai kia tukua e ahau ki a koutou?"

Ka mea rātou, "Ko Parapa!"

22 Ka mea a Pirato ki a rātou, "Me aha oti e ahau a Īhu, e huaina nei ko te Karaiti?"

Ka mea rātou katoa ki a ia, "Rīpekatia!"

23 Nā, ka mea te kāwana, "He aha koia tāna kino i mea ai?" Heoi, nui noa atu tā rātou hāmama, ka mea, "Rīpekatia ia!"

24 Ā, i te kitenga o Pirato kāhore ia i whai wāhi, engari, ka nui kē atu te ngangau, ka mau ia ki te wai, ka horoi i ōna ringa i te aroaro o te mano, ka mea, "Kāhore ahau e whai hara i te toto o tēnei tangata tika; mā koutou tēnā e titiro."

25 Nā, ka whakahoki te iwi katoa, ka mea, "Hei runga ōna toto i a mātou, i ā mātou tamariki."

26 Nā, ka tukua e ia a Parapa ki a rātou; ā, ka oti a Īhu te whiu, ka tukua kia rīpekatia.

Ka Whakatoitoi ngā Hōia ki a Īhu

27 Kātahi ka mauria a Īhu e ngā hōia a te kāwana ki te whare whakawā, ā, whakaminea ana ki a ia te rōpū katoa. 28 Nā, ka tangohia e rātou ōna kākahu, ā, whakakākahuria ana ia ki te kākahu whero. 29 Ā, nō ka oti tētahi karauna tātarāmoa te whiri, ka pōtaea ki tōna mātenga, me te kākaho ki tōna ringa matau; ā, ka tukua ngā turi ki a ia, ka taunu ki a ia, ka mea, "Tēnā koe, e te Kīngi o ngā Hūrai!" 30 Ā, ka tuwhaina ia e rātou, ā, ka mau rātou ki te kākaho, ka patua ki tōna mātenga. 31 Nā, ka mutu tā rātou tāwai ki a ia, ka tīhorea atu i runga i a ia te kākahu rā, whakakākahuria ana ōna ki a ia, ā, ārahina ana ia kia rīpekatia.

Ka Ripekatia a Īhu

32 Ā, i a rātou e haere ana ki waho, ka kitea e rātou he tangata nō Hairini, ko Haimona te ingoa; meinga ana ia e rātou kia haere tahi me rātou hei amo i tōna rīpeka. 33 Ā, i tō rātou taenga ki te wāhi e kīia nei ko Korokota, arā, ko "Te Wāhi Angaanga." 34 Ka hoatu e rātou he wāina ki a ia kia inumia, he mea whakananu ki te au; ā, nō tāna whakamātauranga atu, kīhai i pai ki te inu.

35 Ā, ka oti ia te rīpeka, ka wehewehea ōna kākahu, he mea maka ki te rota; i rite ai te kupu i kōrerotia e te poropiti, "I wehewehea ōku weruweru mō rātou, i maka rota hoki mō tōku kākahu." 36 Nā, noho ana rātou ki te tiaki i a ia i reira. 37 Ā, whakanohoia ana e rātou ki runga ake i tōna mātenga te mea i whakawākia ai ia, he mea tuhituhi, "KO ĪHU TĒNEI, KO TE KĪNGI O NGĀ HŪRAI." 38 Nā, tokorua ngā tāhae i rīpekatia ngātahitia me ia, kotahi ki matau, kotahi ki mauī.

39 Ā, ka kohukohu ki a ia te hunga e haere ana rā reira, me te oioi ō rātou mātenga, 40 ka mea, "Ko koe hei whakahoro i te whare tapu, hei hanga anō i ngā rā e toru, whakaorangia koe e koe anō! Ki te mea ko te Tama koe a te Atua, heke iho i te rīpeka."

41 I pēnā anō te tāwai a ngā tohunga nui, rātou ko ngā karaipi, ko ngā kaumātua, i mea, 42 "Ko ērā atu i whakaorangia e ia; tē taea e ia te whakaora i a ia anō. Ko ia te Kīngi o Īharaira, tēnā kia heke iho oti ia i te rīpeka, ka whakapono mātou ki a ia. 43 I whakawhirinaki ia ki te Atua; mā tērā ia e whakaora āianei, ki te pai ia ki a ia; nāna hoki te kī, ‘Ko te Tama ahau a te Atua.’ "

44 Me ngā tāhae hoki i rīpekatia tahitia rā me ia, i pērā anō tā rāua tāwai ki a ia.

Te Matenga o Īhu

45 Nā, ka pōuri a runga katoa o te whenua, nō te ono o ngā hāora ā taea noatia te iwa o ngā hāora. 46 Ā, ka tata ki te iwa o ngā hāora, ka karanga a Īhu, he nui te reo, ka mea, "Eri, Eri, rama hapakatani?" arā, "E tōku Atua, e tōku Atua, he aha koe i whakarere ai i ahau?"

47 I te rongonga o ētahi o te hunga e tū ana i reira, ka mea, "E karanga ana te tangata nei ki a Irāia." 48 Nā, kua rere tētahi o rātou, kua mau ki te hautai, whakakīia ana ki te winika, ā, whakanohoia ana ki runga ki te kākaho, whakainumia ana māna.

49 Ka mea ehinu, "Kāti, kia kite tātou e haere mai rānei a Irāia ki te whakaora i a ia."

50 Nā, ka karanga anō a Īhu, he nui te reo, ā, tuku atu ana i tōna wairua.

51 Nā, ka wāhia te ārai o te whare tapu i waenganui pū, mai i runga, ā, ki raro. Ka rū te whenua, pakaru ana ngā kāmaka. 52 Ko ngā urupā tuwhera kau; ā, he maha ngā tinana o te hunga tapu kua moe i ara mai. 53 Ko te putanga ake i ngā urupā i muri iho o tōna aranga mai, haere ana ki roto ki te pā tapu, ā, he tokomaha te hunga i kite i a rātou.

54 Nā, i te kitenga o te keneturio rātou ko ōna hoa tiaki i a Īhu i te rū, i ngā mea anō i meatia, nui atu tō rātou wehi, ka mea, "He pono ko te Tama tēnei a te Atua."

55 Ā, he tokomaha ngā wāhine i reira e mātakitaki ana mai i tawhiti, ngā mea i aru mai i a Īhu i Karirī, i mahi mea māna. 56 I roto i a rātou a Meri Makarini, a Meri whaea o Hēmi rāua ko Hohi, me te whaea hoki o ngā tama a Heperi.

Te Tanumanga o Īhu

57 Nā, ka ahiahi, ka haere mai tētahi tangata taonga nui o Arimatia, ko Hōhepa te ingoa, he ākonga anō ia nā Īhu. 58 I haere taua tangata ki a Pirato, ā, tonoa ana e ia te tinana o Īhu. Nā, ka mea a Pirato kia hoatu te tinana. 59 Nā, ka tango a Hōhepa i te tinana, ā, takaia ana e ia ki te rīnena mā, 60 whakatakotoria ana ki tāna urupā hou, i hāua e ia ki roto ki te kāmaka. Nā, whakatakā atu ana e ia tētahi kōhatu nui ki te kūwaha o te urupā, ā, haere ana. 61 I reira anō a Meri Makarini, me tērā Meri, e noho ana i te ritenga atu o te tanumanga.

Te Kaitiaki i te Urupā

62 Nā, i te aonga ake, i te rā i muri i te Takanga hākari, ka haere ngā tohunga nui me ngā Parihi ki a Pirato, 63 ka mea, "E mara, kei te mahara mātou ki te kōrero a tērā tangata tinihanga i a ia anō e ora ana, ‘Kia taka ngā rā e toru ka ara ahau.’ 64 Nā reira, whakahaua atu kia tiakina te tanumanga, ā tae noa ki te toru o ngā rā, kei haere āna ākonga i te pō, ka tāhae i a ia, ka mea ki te iwi, ‘Kua ara ia i te hunga mate,’ pēnei kino atu i tō mua tō muri hē."

65 Ka mea a Pirato ki a rātou, "He kaitiaki anō a koutou; haere, kia puta ō koutou whakaaro kei taea atu ia."

66 Nā, haere ana rātou, hīritia ana te kōhatu, me te whakanoho anō i ngā kaitiaki, kei taea atu te tanumanga.

Jézus Pilátus előtt. Az áruló Júdás vége

1 Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. 2 És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak. 3 Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, 4 Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. 5 Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. 6 A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. 7 Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. 8 Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig. 9 Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek, 10 És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.

11 Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. 12 És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele. 13 Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? 14 És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.

Jézus és Barabbás

15 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának. 16 Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak. 17 Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak? 18 Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. 19 A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. 20 A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 21 Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. 22 Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! 23 A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg! 24 Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! 25 És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. 26 Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.

Jézus megostorozása, csúfolása, felfeszítése és halála

27 Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. 28 És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá. 29 És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! 30 És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.

31 És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. 32 Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. 33 És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek, 34 Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. 35 Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. 36 És leülvén, ott őrzik vala őt. 37 És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya. 38 Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. 39 Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. 40 És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! 41 Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: 42 Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. 43 Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. 44 A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. 45 Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig. 46 Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? 47 Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. 48 És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. 49 A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt? 50 Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. 51 És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; 52 És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. 53 És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. 54 A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! 55 Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki; 56 Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.

Jézus temetése

57 Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak; 58 Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet. 59 És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, 60 És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. 61 Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala. 62 Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, 63 Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok. 64 Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. 65 Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok. 66 Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.