Mateus 25

Te Kupu Whakarite o ngā Wāhina Tekau

1 "Nā, ka rite te rangatiratanga o te rangi ki ngā wāhina kotahi tekau, i mau i ā rātou rama, ā, haere ana ki te whakatau i te tāne mārena hou. 2 Tokorima o rātou he maharakore, tokorima he mahara. 3 Ko ngā mea maharakore i mau i ā rātou rama, kīhai ia i mau hinu. 4 Ko te hunga mahara i mau hinu atu i roto i ā rātou ipu me ā rātou rama. 5 Ka whakaroa te tāne mārena hou, ka tunewha rātou katoa, ka moe. 6 Nā, i waenganui pō, ka pā te karanga, ‘Ē, ko te tāne mārena hou! Puta mai koutou ki te whakatau i a ia.’

7 "Kātahi ka ara katoa aua wāhina, ka whakapai i ā rātou rama. 8 Nā, ka mea te hunga maharakore ki te hunga mahara, ‘Hōmai ki a mātou tētahi wāhi o tā koutou hinu; ka pirau hoki ā mātou rama.’ 9 Nā, ka whakahoki te hunga mahara, ka mea, ‘Kāhore! Kei kore e ranea mā mātou, mā koutou; engari, me haere koutou ki ngā kaihoko, hoko ai i tētahi mā koutou.’

10 "Ā, nō tō rātou haerenga atu ki te hoko, ka tae mai te tāne mārena hou; ā, tomo tahi ana me ia ki te mārena te hunga kua āta rite; ā, tūtakina ana te tatau. 11 Muri iho ka tae ērā wāhina, ka mea, ‘E te ariki, e te ariki, uakina ki a mātou.’ 12 Nā, ka whakahoki ia, ka mea, ‘He pono tāku e mea nei ki a koutou, kāhore ahau e mōhio ki a koutou.’

13 "Kia mataara rāpea koutou, e kore hoki koutou e mōhio ki te rā, ki te hāora, e puta mai ai te Tama a te tangata."

Te Kupu Whakarite o ngā Pononga Tokotoru

14 "Ka rite hoki ki te tangata e haere ana ki tawhiti, karangatia ana e ia āna pononga ake, ā, hoatu ana ki a rātou āna taonga. 15 Ki tētahi i hoatu e ia e rima taranata, ki tētahi e rua, ki tētahi kotahi; ki ia tangata, ki ia tangata, he mea whakarite ki tō rātou uaua; ā, haere ana ia. 16 Nā, ko te haerenga o te tangata i a ia nei ngā taranata e rima, hokohokona ana aua mea e ia, ā, riro ana i a ia e rima atu ngā taranata. 17 Pērā anō hoki te tangata i ngā mea e rua; e rua atu i riro i a ia. 18 Ko te tangata ia i te mea kotahi, haere ana, kei te keri ki te whenua, ā, hunā ana e ia te moni a tōna ariki.

19 "Ā, roa rawa iho, ka puta te ariki o aua pononga, ka mea kia kōrerotia āna moni e rātou ki a ia. 20 Ā, ko te haerenga o te tangata i a ia nei ngā taranata e rima, ka mauria mai e ia e rima atu ngā taranata, ā, ka mea, ‘E te ariki, e rima āu taranata i hōmai ai ki ahau; nā, e rima atu ngā taranata kua riro mai i ahau hei tāpiri mō ērā.’ 21 Ka mea tōna ariki ki a ia, ‘Pai rawa, e te pononga pai, e te pononga pono; pono tāu mahi ki ngā mea ruarua māku koe e mea hei rangatira mō ngā mea maha; uru mai koe ki te hari o tōu ariki.’

22 "Me tērā hoki i a ia nei ngā taranata e rua, ka haere mai, ka mea, ‘E te ariki, e rua āu taranata i hōmai ai ki ahau; nā, e rua atu ngā taranata kua riro mai i ahau hei tāpiri mō ērā.’ 23 Ka mea tōna ariki ki a ia, ‘Pai rawa, e te pononga pai, e te pononga pono; pono tonu tāu mahi ki ngā mea ruarua, māku koe e mea hei rangatira mō ngā mea maha; uru mai koe ki te hari o tōu ariki.’

24 "Ā, ko te haerenga mai hoki o te tangata i a ia nei te taranata kotahi, ka mea, ‘E te ariki, i mātau ahau ki a koe he tangata pakeke koe, e kokoti ana i te wāhi kīhai i ruia e koe, e kohikohi ana i te wāhi kīhai i whakatītaria e koe. 25 Nā, ka wehi ahau, ā, haere ana, hunā ana i tāu taranata ki te whenua; nā, tāu nā.’

26 "Nā, ka whakahoki tōna ariki, ka mea ki a ia, ‘Pononga kino, pononga māngere, i mātau koe e kokoti ana ahau i te wāhi kīhai i ruia e ahau, e kohikohi ana i te wāhi kīhai i whakatītaria e ahau. 27 Ko te mea tika hoki kia kawea e koe tāku moni ki ngā rangatira pēke moni, ā, ka tae mai ahau, ka riro mai tāku me ōna hua anō. 28 Ko tēnei, tangohia te taranata i a ia, hoatu ki tērā i ngā taranata kotahi tekau. 29 Ki te whai mea hoki tētahi, ka hoatu anō ki a ia, ā, ka maha atu āna; ā, ki te kāhore he mea a tētahi, ko āna mea ake ka tangohia i a ia. 30 Nā, makā te pononga huakore ki te pōuri i waho; ko te wāhi tērā o te tangi, o te tetēā o ngā niho.’ "

Te Whakawā Whakamutunga

31 "Nā, hei te taenga mai o te Tama a te tangata me tōna korōria, rātou tahi ko ngā anahera, ko reira ia noho ai ki runga ki te torōna o tōna korōria. 32 Ā, ka whakaminea ki tōna aroaro ngā iwi katoa; ka wehea rātou e ia ētahi i ētahi, ka pērātia me te hēpara e wehe nei i ngā hipi, i ngā koati. 33 Ka whakatūria e ia ngā hipi ki tōna matau, ko ngā koati ki mauī.

34 "Kātahi, te Kīngi ka mea ki te hunga i tōna matau, ‘Haere mai, e te hunga whakapai a tōku Matua, nohoia te rangatiratanga kua rite noa ake mō koutou nō te orokohanganga rā anō o te ao. 35 I hiakai hoki ahau, ā, whāngainga ana e koutou. I matewai ahau, ā, whakainumia ana e koutou; he manene ahau, ā, whakamanuhiritia ana e koutou. 36 I tū tahanga, ā, whakakākahuria ana e koutou; he tūroro, ā, tirotirohia ana ahau e koutou; i te whare herehere ahau, ā, haere mai ana koutou ki ahau.’

37 "Nā, ka whakahoki te hunga tika ki a ia, ka mea, ‘E te Ariki, nōnahea mātou i kite ai i a koe e hiakai ana, ā, whāngai ana i a koe? E mate ana rānei i te wai, ā, whakainu ana i a koe? 38 Nōnahea mātou i kite ai i a koe e manene ana, ā, whakamanuhiri ana i a koe? E tū tahanga ana rānei, ā, whakakākahu ana i a koe? 39 Nōnahea hoki mātou i kite ai i a koe e tūroro ana, i te whare herehere rānei, ā, haere ana ki a koe?’ 40 Ko reira whakahoki ai te Kīngi, mea ai ki a rātou, ‘He pono tāku e mea nei ki a koutou, ko tā koutou i mea ai ki tētahi o āku tēina, ahakoa ki te iti rawa, he meatanga tēnā ki ahau.’

41 "Ko reira ia kī atu ai ki te hunga i te taha ki mauī, ‘Mawehe atu i ahau, e te hunga ka oti nei te kanga, ki te ahi kā tonu, kua kā noa ake mō te rēwera rātou ko āna anahera. 42 I hiakai hoki ahau, ā, kīhai i whāngainga e koutou; i mate i te wai, ā, kīhai i whakainumia e koutou. 43 He manene ahau, ā, kīhai i whakamanuhiritia e koutou. I tū tahanga, ā, kīhai i whakakākahuria e koutou; he tūroro ahau, i te whare herehere, ā, kīhai koutou i tirotiro i ahau.’

44 "Ko reira anō rātou whakahoki ai ki a ia, mea ai, ‘E te Ariki, nōnahea mātou i kite ai i a koe e hiakai ana, e matewai ana, e manene ana, e tū tahanga ana, e tūroro ana, i te whare herehere rānei, ā, kīhai i mahi mea māu?’ 45 Ko reira whakahoki ai ia ki a rātou, mea ai, ‘He pono tāku e mea nei ki a koutou, I te mea kīhai nei i meatia e koutou ki tētahi o ngā nonohi rawa nei, inā, kīhai i meatia ki ahau.’ 46 Nā, ko ēnei e haere ki te whiu utu hara kāhore nei ōna mutunga; ko te hunga tika ia ki te ora tonu."

Példázat tíz szüzről

1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. 2 Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. 3 A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; 4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. 5 Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. 6 Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! 7 Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. 8 A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. 9 Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. 10 Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. 11 Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. 12 Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. 13 Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.

Példázat a tálentumokról

14 Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. 15 És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. 16 Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. 17 Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. 18 A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. 19 Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. 20 És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. 21 Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. 22 Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. 23 Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. 24 Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; 25 Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. 26 Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; 27 El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. 28 Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. 29 Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. 30 És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Az utolsó itéletről

31 Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. 32 És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. 34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. 35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; 36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. 37 Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? 38 És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? 39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? 40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. 41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. 42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; 43 Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. 44 Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? 45 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. 46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.