Mateus 22

Te Kupu Whakarite o te Hākari Mārena

1 Ā, ka oho ake a Īhu, ka kōrero kupu whakarite anō ki a rātou, ka mea, 2 "Ka rite te rangatiratanga o te rangi ki tētahi kīngi, i whakatakoto mārena mō tāna tama. 3 Ā, tonoa ana āna pononga, hei karanga i te hunga i kōrerotia ki te mārena; heoi, kīhai rātou i pai ki te haere.

4 "Ka tono anō ia i ērā atu pononga, ka mea, ‘Mea atu ki te hunga i kōrerotia: "Nā, kua rite tāku hākari, kua oti āku pūru, āku mea mōmona te patu, ā, kua rite katoa ngā mea; haere mai ki te mārena." ’

5 "Otirā, i paopaongia e rātou, haere ana ko tētahi ki tāna māra, ko tētahi ki tāna hokohoko. 6 Nā, hopukina ana āna pononga e ngā mea i mahue, tūkinotia ana rātou, ā, whakamatea iho. 7 Otiia, i riri te kīngi; ā, tonoa atu ana āna taua, whakangaromia ana taua hunga kōhuru, tahuna iho tō rātou pā.

8 "Kātahi, ia ka mea ki āna pononga, ‘E rite ana te mārena, ko te hunga ia i karangatia kīhai i pai. 9 Nā, haere koutou ki ngā pekanga o ngā ara, ā, tonoa mai ki te mārena te hunga katoa e kite ai koutou.’ 10 Nā, ka haere aua pononga ki ngā ara, ā, huihuia katoatia ana te hunga i kitea e rātou, āna pai, āna kino; nā, kikī ana te mārena i ngā manuhiri.

11 "Otiia, nō te tapokoranga o te kīngi kia kite i ngā manuhiri, ka kitea e ia i reira he tangata kāhore nei ōna kākahu mārena; 12 ā, ka mea ki a ia, ‘E hoa, he aha koe i tomo mai ai ki konei kāhore nei ōu kahu mārena?’ Heoi, kīhai ia i kuihi.

13 "Nā, ka mea te kīngi ki ngā kaimahi, ‘Herea ōna ringa, ōna waewae, kawea atu, makā ki te pōuri i waho rawa; ko te wāhi tērā o te tangi, o te tetēā o ngā niho.’

14 "He tokomaha hoki e karangatia, he ruarua ia e whiriwhiria."

Te Take e Pā ana ki te Hoatu Takoha

15 Me i reira ka haere ngā Parihi, ka rūnanga ki te pēhea e mau ai tētahi kupu āna. 16 Ā, ka tonoa ki a ia ā rātou ākonga me ngā tāngata piri ki a Herora, hei mea, "E te Kaiwhakaako, e mātau ana mātou he pono koe, e whakaako ana koe i te ara a te Atua i runga i te pono, e kore anō tā te tangata, e whakaaroa e koe; e kore nei hoki koe e titiro ki te kanohi tangata. 17 Tēnā, kōrerotia ki a mātou, e pēhea ana tōu whakaaro? He mea tika rānei te hoatu takoha ki a Hīhā, kāhore rānei?"

18 Otiia, i mōhio a Īhu ki tō rātou whakaaro kino, ā, ka mea, "He aha tā koutou e whakamātautau nā i ahau, e te hunga tinihanga? 19 Tēnā koa, kia kite ahau i te moni i takoha." Ā, mauria mai ana e rātou ki a ia he pene. 20 Nā, ka mea ia ki a rātou, "Nō wai tēnei āhua me te tuhituhinga?"

21 Ka mea rātou ki a ia, "Nō Hīhā."

Kātahi ia ka mea ki a rātou, "Hoatu ki a Hīhā, ngā mea a Hīhā, ki te Atua anō ngā mea a te Atua."

22 Ka rongo rātou, ka mīharo; ā, mahue ake ia i a rātou, ā, haere ana rātou.

Te Ui mō te Aranga ake i te Mate

23 I taua rā ka haere mai ki a ia ngā Haruki, e mea nei kāhore he aranga, ka ui ki a ia, 24 ka mea, "E te Kaiwhakaako, i mea a Mohi, ki te mate te tangata, ā, kāhore āna tamariki, mā tōna teina e mārena tāna wahine, e whakatupu ake he uri mō tōna tuakana. 25 Nā, tokowhitu tētahi whānau i a mātou, he tuākana, he tēina; te mārenatanga o te tuatahi, ka mate, ā, hore ōna uri, waiho iho tāna wahine mā tōna teina. 26 Me te tuarua anō, me te tuatoru, puta noa i te tuawhitu. 27 Ā muri iho i a rātou katoa, ka mate te wahine. 28 Nā, i te aranga, mā wai o te tokowhitu te wahine? I a rātou katoa nei hoki ia."

29 Nā, ka whakahoki a Īhu, ka mea ki a rātou, "E hē ana koutou, tē mōhio ki ngā karaipiture, ki te kaha anō o te Atua. 30 I te aranga hoki e kore rātou e mārena, e kore anō e hoatu kia mārenatia, engari, ka rite ki ngā anahera a te Atua i te rangi. 31 Nā, ko te aranga o te hunga mate, kāhore anō koutou i kite i tā te Atua i kōrero ai ki a koutou, i mea ai, 32 ‘Ko ahau te Atua o Āperahama, te Atua o Īhaka, te Atua o Hākopa’? Ehara te Atua i te Atua nō te hunga mate, engari, nō te hunga ora."

33 Ā, nō ka rongo te mano, ka mīharo ki tāna ako.

Te Tino Ture Nui

34 Nō te rongonga ia o ngā Parihi, kua kopi i a ia te māngai o ngā Haruki, ka whakamine tahi rātou. 35 Nā, ka ui tētahi o rātou, he kaiako i te ture, ka whakamātautau i a ia, ka mea, 36 "E te Kaiwhakaako, ko tēhea te kupu nui o te ture?"

37 Ka mea a Īhu ki a ia, " ‘Kia whakapaua tōu ngākau, tōu wairua, tōu hinengaro, ki te aroha ki te Ariki, ki tōu Atua.’ 38 Ko te tuatahi tēnei, ko te kupu nui. 39 He rite anō te tuarua ki tēnei, ‘Kia aroha koe ki tōu hoa tata, ānō ko koe.’ 40 Kei runga i ēnei kupu e rua e iri ana te ture me ngā poropiti."

Te Ui mō te Karaiti

41 Ā, i ngā Parihi e noho huihui ana, ka ui a Īhu ki a rātou, 42 ka mea, "He pēhea ō koutou whakaaro ki a te Karaiti? Nā wai ia tama?"

Ka mea rātou ki a ia, "Nā Rāwiri."

43 Ka mea ia ki a rātou, "He aha rā a Rāwiri, i a ia e nohoia ana e te Wairua, i karanga ai i a ia he Ariki? I mea hoki ia,

44 ‘I mea te Ariki ki tōku Ariki:

"Hei tōku matau koe noho ai,

kia meinga rā anō e ahau ōu hoariri

hei tūranga waewae mōu." ’

45 Nā, ka kīia nei ia e Rāwiri he Ariki, he pēhea i tama ai ki a ia?"

46 Ā, hore he tangata i āhei te whakahoki kupu ki a ia, kīhai rawa anō tētahi i māia ki te ui ki a ia i taua rā iho anō.

Példázat a királyi mennyegzőről

1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze. 3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. 4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. 5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; 6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. 7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. 8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. 9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. 10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. 11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája. 12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. 13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. 14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Az adópénz

15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. 16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. 17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? 18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? 19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. 20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? 21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. 22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

Feltámadás

23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt, 24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének. 25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá; 26 Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen. 27 Legutoljára pedig az asszony is meghala. 28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala. 29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. 30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. 31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván: 32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. 33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

A nagy parancsolat

34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének; 35 És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: 36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38 Ez az első és nagy parancsolat. 39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Krisztus Dávidnak fia és ura

41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus, 42 Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé. 43 Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván: 44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. 45 Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia? 46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.