Ka Whakaorangia e Īhu te Pararūtiki
1 Nā, ka eke ia ki te kaipuke, ka whiti ki tāwāhi, ka haere ki tōna pā. 2 Nā, ka kawea mai e rātou ki a ia tētahi pararūtiki, e takoto ana i runga i te moenga; nō te kitenga o Īhu i tō rātou whakapono ka mea ia ki te pararūtiki, "E tama, kia māia; ka oti ōu hara te muru."
3 Nā, ka mea ētahi o ngā karaipi ki a rātou anō, "E kohukohu ana tēnei tangata!"
4 Ā, ka kite a Īhu i ō rātou whakaaro, ka mea ia, "He aha i kino ai ngā whakaaro o roto o ō koutou ngākau? 5 Ko tēhea oti te mea takoto noa, ko te mea, ‘Ka oti ōu hara te muru,’ ko te mea rānei, ‘Whakatika, haere’? 6 Otirā, kia mātau ai koutou he mana muru hara tō te Tama a te tangata i runga i te whenua." Kātahi, ia ka mea ki te pararūtiki, "Whakatika, tangohia ake tōu moenga, ā, haere ki tōu whare."
7 Nā, whakatika ana ia, haere ana ki tōna whare. 8 Nō te kitenga ia o te hui, ka wehi, ka whakakorōria i te Atua, i hōmai ai tēnei mana ki ngā tāngata.
Ka Karangatia e Īhu a Matiu
9 Ā, i a Īhu e haere ana i reira, ka kite ia i tētahi tangata, ko Matiu te ingoa, e noho ana i te wāhi tango takoha; ā, ka mea ki a ia, "Arumia ahau."
Nā, whakatika ana ia, aru ana i a ia.
10 Ā, i a ia e noho ana ki te kai i roto i te whare, nā, he tokomaha ngā pupirikana me ngā tāngata hara i haere mai, i noho tahi ki a Īhu rātou ko āna ākonga. 11 Ā, nō te kitenga o ngā Parihi, ka mea ki āna ākonga, "He aha tō koutou Kaiwhakaako ka kai tahi ai me ngā pupirikana, me ngā tāngata hara?"
12 Otirā, ka rongo a Īhu, ka mea ki a rātou, "Kāhore he aha o ngā tāngata ora e meatia ai e te rata, engari, o te hunga e mate ana. 13 Nā, haere, ākona te tikanga o tēnei, ‘Ko tāku e pai ai ko te tohu tangata, hāunga te patunga tapu.’ Kīhai hoki ahau i haere mai ki te karanga i te hunga tika, engari i te hunga hara, kia rīpenetā."
Te Take e Pā ana ki te Nohopuku
14 Me i reira ka haere mai ki a ia ngā ākonga a Hoani, ka mea, "He aha i maha ai o mātou ko ngā Parihi nohoanga pukutanga, ā, kāhore āu ākonga e nohopuku?"
15 Nā, ka mea a Īhu ki a rātou, "E āhei rānei ngā tamariki o te whare mārena te tangi, i te mea kei a rātou te tāne mārena hou? Nā, tērā e tae mai ngā rā, e tangohia ai te tāne mārena hou i a rātou, ā, ko reira nohopuku ai rātou.
16 "E kore e meatia e te tangata tētahi wāhi o te kahu hou hei pāpaki mō te kahu tawhito, nō te mea ka riro tētahi wāhi o taua kākahu i te whakakapi, ā, ka nui rawa te pakaru. 17 E kore e ringihia te wāina hou ki ngā ipu tawhito; kei pakaru ngā ipu, ā, ka maringi te wāina, kore ake ngā ipu; erangi, e ringihia ana te wāina hou ki ngā ipu hou, ā, ka ora taua rua."
He Kōtiro Whakahemohemo me te Wahine Māuiui
18 I a ia e kōrero ana i ēnei mea ki a rātou, nā, ka haere mai tētahi rangatira, ka koropiko ki a ia, ka mea, "Tēnei kua marere tāku tamāhine; otirā, māu e haere ake, e whakapā tōu ringa ki a ia, ā, ka ora."
19 Nā, ka whakatika a Īhu rātou ko āna ākonga, ā, aru ana i a ia.
20 Nā, ko te haerenga ki muri i a ia o tētahi wahine, tekau mā rua ngā tau i mate ai i te pākaruhanga toto, ā, ka pā ki te tāniko o tōna kākahu; 21 i mea hoki i roto i a ia, "Kia pā kau oti ahau ki tōna kākahu, ka ora ahau."
22 Nā, ka tahuri a Īhu, ā, ka kite i a ia, ka mea, "Kia māia, e kō! Nā tōu whakapono koe i ora ai." Ā, ora ake te wahine i taua wā anō.
23 Nā, i te taenga o Īhu ki te whare o te rangatira, ka kite i ngā kaiwhakatangi pūtōrino, i te huihui hoki e ngangau ana, 24 ka mea ia ki a rātou, "Whakaatea! Kāhore hoki i mate te kōtiro, erangi e moe ana." Ā, kataina iho ia e rātou. 25 Heoi, ka oti te huihui te pei ki waho, ka tomo ia ki roto, ka mau ki tōna ringa, ā, ara ake ana te kōtiro. 26 Ā, pakū ana tēnei rongo puta noa i taua whenua.
Ka Whakaoratia e Īhu ngā Tāngata Tokorua, he Matapō
27 Ā, i a Īhu e haere atu ana i reira, tokorua ngā matapō i aru i a ia, ka karanga ake, ka mea, "E te Tama a Rāwiri, kia aroha ki a māua!"
28 Ā, ka tapoko ia ki te whare, ka haere atu ngā matapō ki a ia; nā, ka mea a Īhu ki a rāua, "E whakapono ana rānei kōrua e taea tēnei e ahau?"
Ka mea rāua ki a ia, "Āe, e te Ariki."
29 Me i reira ka pā ia ki ō rāua kanohi, ka mea, "Kia rite ki tō kōrua whakapono te meatanga ki a kōrua." 30 Nā, kua kite ō rāua kanohi; kātahi ka whakatūpato a Īhu i a rāua ka mea, "Kia mahara kei rangona e te tangata."
31 Ko rāua ia i puta atu ki waho, ā, kōrerotia nuitia ana ia puta noa i taua whenua.
Ka Whakaoratia e Īhu tētahi Tangata Wahangū
32 I a rāua e puta ana ki waho, ka kawea mai ki a ia tētahi tangata wahangū, he rēwera tōna. 33 Ā, ka oti te rēwera te pei, ka whai reo te wahangū; ā, mīharo ana te mano, ka mea, "Kāhore anō i kitea te pēnei i roto i a Īharaira."
34 Otirā, ka mea ngā Parihi, "Nā te rangatira o ngā rēwera tāna peinga rēwera."
Ka Aroha a Īhu ki ngā Tāngata
35 Nā, ka hāereerea e Īhu ngā pā katoa me ngā kāinga, ā, ka ako i roto i ō rātou whare karakia, ka kauwhau i te rongopai o te rangatiratanga, me te whakaora i te tini o ngā mate, i te tini o ngā tūrorotanga o te iwi. 36 Ā, nō tōna kitenga i ngā mano, ka toko ake tōna ngākau aroha ki a rātou, e māuiui ana hoki rātou, e marara kē ana, me he hipi hēparakore. 37 Kātahi, ia ka mea ki āna ākonga, "He nui te kotinga, ko ngā kaimahi ia he ruarua. 38 Nā, īnoi atu ki te Ariki nāna te kotinga, kia tonoa e ia he kaimahi ki tāna kotinga."
Gutaütött
1 És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába. 2 És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid. 3 És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól. 4 És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? 5 Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj? 6 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza. 7 És az felkelvén, haza méne. 8 A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.
Máté és Keresztelő János tanítványai
9 És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt. 10 És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz. 11 És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? 12 Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. 13 Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.
14 Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek? 15 És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a vőlegény? de eljőnek a napok, a mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak. 16 Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz. 17 Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.
Jairus leánya és a vérfolyásos asszony
18 Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik. 19 És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt. 20 És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét. 21 Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. 22 Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. 23 És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot, 24 Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt. 25 Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt. 26 És elterjede ez a hír abban az egész tartományban.
Két vak meg egy néma
27 És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia! 28 Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram. 29 Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint. 30 És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja! 31 Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban. 32 Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma embert hozának néki. 33 És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben! 34 A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
Jézus tanít és gyógyít, parancsolja, hogy kérjünk lelki aratókat
35 És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között. 36 Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. 37 Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. 38 Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.