Mateus 18

Ko Wai te Nui Rawa?

1 I taua wā, ka haere mai ngā ākonga ki a Īhu, ka mea, "Ko wai te nui rawa i te rangatiratanga o te rangi?"

2 Nā, ka karangatia e Īhu tētahi tamaiti nohinohi, ka whakatūria e ia ki waenganui i a rātou, 3 ka mea, "He pono tāku e mea nei ki a koutou, ki te kore koutou e tahuri, ā, e pēnei me ngā tamariki nonohi, e kore koutou e tomo ki te rangatiratanga o te rangi. 4 Nā, ki te whakaiti tētahi i a ia, ā, ka rite ki tēnei tamaiti nohinohi, ko ia te nui rawa i te rangatiratanga o te rangi. 5 Ā, ki te manako tētahi ki tētahi tamaiti nohinohi pēnei, he whakaaro hoki ki tōku ingoa, e manako ana ki ahau."

He Whakamātauranga ki te Hara

6 "Tēnā ko tēnei, ka hē i tētahi tangata tētahi o ēnei mea nonohi e whakapono nei ki ahau, nui kē te pai ki a ia me i whakawerewerea ki tōna kakī te kōhatu mira kāihe, me i pungaia ia ki te rire o te moana. 7 Auē te mate mō te ao i ngā take hē! Kua tino takoto rawa hoki he putanga mō ngā take hē; otiia, auē te mate mō tērā tangata e puta ai te take hē!

8 "Ki te hē koe i tōu ringa, i tōu waewae rānei, pōutoa, makā atu; pai kē hoki mōu te tomo ki te ora he kopa, he ringa mutu, i te makā ki te ahi kā tonu, he ringa rua, he waewae rua. 9 Ki te hē hoki koe i tōu kanohi, tīkarohia, makā atu; pai kē hoki mōu te tomo kanohi tahi ki te ora, i te makā kanohi rua ki te kāpura o Kehena."

Te Kupu Whakarite mō te Hipi Kotiti Kē

10 "Kia mahara kei whakahāwea ki tētahi o ēnei mea nonohi; ko tāku kupu hoki tēnei ki a koutou, E titiro tonu ana ō rātou anahera i te rangi ki te kanohi o tōku Matua i te rangi. 11 I haere mai hoki te Tama a te tangata ki te whakaora i te mea i ngaro.

12 "Pēhea tō koutou whakaaro? Ki te mea he rau ngā hipi a tētahi tangata, ā, ka kotiti kē tētahi, e kore ianei e waiho e ia ngā iwa tekau mā iwa, ka haere i runga i ngā maunga, rapu ai i te mea i kotiti kē? 13 Ā, ki te kitea, he pono tāku e mea nei ki a koutou, tērā atu tōna hari ki taua hipi, i te hari ki ngā iwa tekau mā iwa kīhai i kotiti kē. 14 Waihoki kāhore he ngākau o tō koutou Matua i te rangi kia ngaro tētahi o ēnei mea nonohi."

Ka Hara tētahi Tangata

15 "Ā, ki te hara tōu teina ki a koe, haere, kōrerotia tōna hara ki a ia, kōrua anake; ki te whakarongo ia ki a koe, ka riro i a koe tōu teina. 16 Ā, ki te kore ia e whakarongo, kawea atu hei hoa mōu kia kotahi, kia tokorua rānei, kia mau ai ngā kupu katoa i ngā māngai o ngā kaiwhakarongo tokorua, tokotoru rānei. 17 Ā, ki te pake ia ki a rāua, kōrerotia ki te hāhi; ā, ki te pake anō ia ki te hāhi, me waiho e koe hei tautangata, hei pupirikana."

Ngā Herenga me ngā Wewete

18 "He pono tāku e mea nei ki a koutou, Ko ā koutou e here ai i te whenua e herea anō ki te rangi; ko ā koutou e wewete ai i te whenua e wetekia anō ki te rangi.

19 "Tēnei anō tāku kupu ki a koutou, Ki te mea ka tokorua o koutou e rite tahi ana ngā whakaaro i te whenua mō tētahi mea e īnoi ai rāua, e meinga anō mō rāua e tōku Matua i te rangi. 20 Nā, ko te wāhi e whakaminea ai te hunga tokorua, tokotoru rānei, he whakaaro ki tōku ingoa, kei reira ahau kei waenganui i a rātou."

Te Kupu Whakarite mō te Pononga Murukore

21 Kātahi, ka haere a Pita ki a ia, ka mea, "E te Ariki, kia hia ngā haranga o tōku teina ki ahau, me tāku whakarere noa iho i tōna hara? Kia whitu?"

22 Ka mea a Īhu ki a ia, "E kore ahau e mea ki a koe, Kia whitu, engari, kia whitu tekau whitu."

23 "Koia, ka rite ai te rangatiratanga o te rangi ki tētahi kīngi, i mea kia kōrerotia ki a ia āna moni e āna pononga. 24 Ā, ka tīmata ia te ui, ka kawea ki a ia he tangata, tekau mano ngā taranata i a ia. 25 Ā, tē whai rawa ia hei utu, ka mea tōna ariki kia hokona ia, tāna wahine me āna tamariki, me āna taonga katoa, hei whakautu.

26 "Nā, ka tāpapa iho taua pononga, ka koropiko ki a ia, ka mea, ‘E te Ariki, kia āta hanga ki ahau, ā, ka utua katoatia e ahau ki a koe.’ 27 Nā, ka oho i te aroha te ariki o taua pononga, tuku ana i a ia, ā, whakarērea noatia iho e ia āna moni tārewa.

28 "Heoi, te putanga o taua pononga ki waho, ka kite i tētahi o ōna hoa pononga, kotahi rau āna pene i a ia; nā, hopukia ana e ia, nōtia iho te kakī, me te kī anō, ‘Utua tāku nama.’

29 "Heoi, tāpapa ana tōna hoa pononga ki ōna waewae, ka īnoi ki a ia, ka mea, ‘Kia āta hanga ki ahau, ā, ka utua katoatia e ahau ki a koe.’ 30 Ā, kīhai ia i pai; heoi haere ana, maka ana i a ia ki te whare herehere, kia utua katoatia rā anō te nama.

31 "Heoi, nō te kitenga o ōna hoa pononga i taua meatanga, nui atu tō rātou pōuri, ā, haere ana, whakaaturia ana ki tō rātou ariki ngā mea katoa i meatia. 32 Kātahi, ka karanga tōna ariki i a ia, ka mea ki a ia, ‘Pononga kino, i whakarērea noatia e ahau taua moni tārewa katoa i a koe, nāu hoki i īnoi ki ahau. 33 Ehara oti i te tika kia tohungia e koe tōu hoa pononga, me ahau hoki i tohu i a koe?’ 34 Nā, ka riri tōna ariki, ā, tukua ana ia ki ngā kaiwhakamamae, kia utua katoatia rā anō tāna nama. 35 Tērā anō, e pērā tōku Matua i te rangi ki a koutou, ki te kore e whakarērea noatia i roto i ō koutou ngākau ngā hē o te teina o tēnei, o tēnei, o koutou."

A gyermekies lelkületről. Botránkozásról

1 Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában? 2 És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt, 3 És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába. 4 A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. 5 És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. 6 A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. 7 Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik. 8 Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre. 9 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére. 10 Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját. 11 Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.

12 Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett? 13 És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett. 14 Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül.

A kulcsok hatalma

15 Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; 16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. 17 Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. 18 Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. 19 Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. 20 Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

Békülékenység. Példázat az adós szolgáról

21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? 22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is. 23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival. 24 Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós. 25 Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek. 26 Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. 27 Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. 28 Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol. 29 Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. 30 De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik. 31 Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala. 32 Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: 33 Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad? 34 És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik. 35 Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.