Mateus 21

Te Tomokanga Manahau ki Hiruhārama

1 Ā, nō ka tata rātou ki Hiruhārama, ka tae ki Petapaki, ki Maunga Ōriwa, ka tonoa atu e Īhu ngā ākonga tokorua, 2 ka mea ia ki a rāua "Haere ki te kāinga e anga mai ana ki a kōrua; nā, ka kite tonu kōrua i tētahi kāihe e here ana me tāna kūao; wetekia, ka ārahi mai ki ahau. 3 Ā, ki te whai kupu tētahi tangata ki a kōrua, kī atu, ‘E mea ana te Ariki ki a rāua māna’; nā, ka tukua tonutia mai rāua e ia."

4 I meinga tēnei katoa hei whakarite mō te kupu a te poropiti, i mea ai:

5 "Mea atu ki te tamāhine o Hiona,

‘Nā, ko tōu kīngi e haere mai nā ki a koe,

he ngākau māhaki tōna, e noho ana i runga i te kāihe,

i te kūao hoki, i te tama a te kāihe.’ "

6 Nā, haere ana ngā ākonga, meatia ana tā Īhu i mea ai ki a rāua: 7 ārahina mai ana te kāihe me te kūao, whārikitia ana ki runga ō rāua kākahu, ā, noho ana ia ki runga. 8 Ā, he nui rawa te hui ki te whāriki i ō rātou kākahu ki te ara; ko ētahi i tapahi manga mai i ngā rākau, ā, whārikitia ana ki te ara. 9 Ko ngā mano i haere i mua, me te hunga i haere i muri, kei te karanga, kei te mea,

"Ohana ki te Tama a Rāwiri!

Ka whakapaingia tēnei e haere mai nei i runga i te ingoa o te Ariki!

Ohana i runga rawa!"

10 Ā, nō ka uru ia ki Hiruhārama, ka oho katoa te pā, ka mea, "Ko wai tēnei?"

11 Ka mea te mano, "Ko Īhu tēnei, ko te poropiti o Nahareta o Karirī."

Ka Haere a Īhu ki te Temepara

12 Ā, ka tomo a Īhu ki te temepara o te Atua, nā, peia katoatia ana e ia te hunga e hoko mai ana, e hoko atu ana i roto i te temepara, turakina ake ngā tēpu a ngā kaiwhakawhitiwhiti moni, me ngā nohoanga o te hunga hoko kūkupa. 13 Ā, ka mea ki a rātou, "Kua oti te tuhituhi, ‘Ka kīia tōku whare he whare īnoi’; heoi, kua oti nei te mea e koutou hei ana mō ngā kaipāhua."

14 Ā, i haere mai ki a ia ki roto ki te temepara ngā matapō me ngā kopa, ā, whakaorangia ake rātou e ia. 15 Nō te kitenga ia o ngā tohunga nui, o ngā karaipi i ngā mea whakamīharo i meatia e ia, i ngā tamariki hoki e karanga ana i te temepara, e mea ana, "Ohana ki te Tama a Rāwiri"; ka riri rātou. 16 Ka mea ki a ia, "E rongo ana koe ki tā ēnei e mea nei?"

Ka mea a Īhu ki a rātou, "Āe rā; kīanō koutou i kite noa, ‘Pūmau tonu i a koe te whakamoemiti a te waha o ngā kōhungahunga, o ngā mea ngote ū’?"

17 Ā, ka mahue rātou i a ia, haere ana ia ki waho o te pā, ki Petani, ā, moe ana i reira.

Ka Kanga a Īhu i tētahi Rākau Piki

18 Nā, i te ata, i a ia e hoki ana ki te pā, ka hiakai ia. 19 Ā, i tōna kitenga i tētahi piki i te taha o te ara, ka haere ia ki taua rākau, heoi, kīhai i kitea tētahi mea i runga, he rau anake. Ka mea ia ki te rākau, "Kei whai hua koe ā ake ake!" Ā, maroke tonu ake te piki.

20 Ā, nō te kitenga o ngā ākonga, ka mīharo, ka mea, "I pēheatia i hohoro ai te maroke o te piki nei?"

21 Nā, ka whakahoki a Īhu, ka mea ki a rātou, "He pono tāku e mea nei ki a koutou, me he whakapono tō koutou, kāhore i ruarua te whakaaro, e kore e meatia e koutou ko tēnei anake i meatia nei ki te piki, engari, ahakoa mea noa koutou ki tēnei maunga, ‘Kia rangā atu koe, kia whakatakā ki te moana’; ka meatia. 22 Ko ngā mea katoa hoki e tono ai koutou ina īnoi, ki te whakapono, ka riro i a koutou."

Te Take e Pā ana ki te Mana o Īhu

23 Ā, ka tae ia ki roto ki te temepara, ka haere mai ngā tohunga nui me ngā kaumātua o te iwi, i a ia anō e ako ana, ā, ka mea, "Tēnā koa te mana i meatia ai ēnei mea e koe? Nā wai hoatu tēnei mana ki a koe?"

24 Nā, ka whakahoki a Īhu, ka mea ki a rātou, "Māku e ui ki a koutou kia kotahi kupu, ki te kōrerotia e koutou ki ahau, māku hoki e kōrero ki a koutou te mana i mea ai ahau i ēnei mea. 25 Ko te iriiringa a Hoani, nō hea koia? Nō te rangi, nō ngā tāngata rānei?"

Ā, ka kōrerorero rātou ki a rātou anō, ka mea, "Ki te mea tātou, ‘Nō te rangi,’ e mea mai ia ki a tātou, ‘Ha, he aha koutou tē whakapono ai ki a ia?’ 26 Ā, ki te mea tātou, ‘Nō ngā tāngata’– ka wehi tātou i te mano; ki tā rātou katoa hoki he poropiti a Hoani."

27 Nā, ka whakahoki rātou ki a Īhu, ka mea, "Kāhore mātou e mōhio."

Nā, ko tāna meatanga ki a rātou, "E kore anō e kōrerotia e ahau ki a koutou te mana i mea ai ahau i ēnei mea."

Te Kupu Whakarite o ngā Tama Tokorua

28 "Nā, e pēhea ana tō koutou whakaaro? Tokorua ngā tama a tētahi tangata; ā, ka haere ia ki tō mua, ka mea, ‘E tama, haere ki te mahi āianei ki tāku māra wāina.’ 29 Nā, ka whakahoki ia, ka mea, ‘Kāhore ahau e pai’; otirā, i muri iho ka puta kē tōna whakaaro, ā, haere ana. 30 Ā, ka haere mai ia ki te tuarua, ka pērā anō tāna kupu. Nō, ka whakahoki tērā, ka mea, ‘E kara, ka haere ahau’; ā, kīhai i tae. 31 Ko wai o taua tokorua i mea i tā tōna matua i pai ai?"

Ka mea rātou ki a ia, "Ko tō mua."

Ka mea a Īhu ki a rātou, "He pono tāku e mea nei ki a koutou, ko ngā pupirikana me ngā wāhine kairau e tika ana i mua i a koutou ki te rangatiratanga o te Atua. 32 I haere hoki a Hoani ki a koutou rā te ara o te tika, ā, kīhai koutou i whakapono ki a ia; tēnā ko ngā pupirikana me ngā wāhine kairau i whakapono ki a ia; ko koutou ia, i tō koutou kitenga, kīhai i puta kē ō koutou whakaaro i muri, kīhai i whakapono ki a ia."

Te Kupu Whakarite mō ngā Kaimahi i roto i te Māra Wāina

33 "Whakarongo ki tētahi atu kupu whakarite. Tērā tētahi rangatira whare i whakatō i te māra wāina, ā, taiepatia ana, ā taka noa, keria ana e ia te takahanga wāina i roto, hangā ana tētahi whare tiketike, tukua ana e ia ki ngā kaimahi, ā, haere ana ia ki tawhiti. 34 Ā, nō ka tata te pō hua, ka tonoa e ia āna pononga ki ngā kaimahi, ki te tiki i ōna hua.

35 "Nā, ka mau ngā kaimahi ki āna pononga, whiua ana tētahi, whakamatea ana tētahi, ā, ākina ana tētahi ki te kōhatu. 36 Nā, ka tonoa anō e ia ētahi atu pononga, he tokomaha atu i ō mua; heoi, i pērātia anō rātou. 37 Nā, muri rawa iho, ka tono ia i tāna tama ki a rātou, i mea ia, ‘E hopohopo rātou ki tāku tama.’

38 "Nō te kitenga ia o ngā kaimahi i te tama, ka mea ki a rātou anō, ‘Ko te tangata tēnei mōna te kāinga; tēnā, tātou ka whakamate i a ia, ka tango i tōna kāinga.’ 39 Nā, ka mau rātou ki a ia, maka ana ki waho o te māra wāina, ā, whakamatea iho.

40 "Nā, ina tae te rangatira o te māra wāina, ka pēheatia e ia aua kaimahi?"

41 Ka mea rātou ki a ia, "Pōuriuri ana āianei tāna whakangaro i taua hunga whakarihariha; ā, ka tukua te māra wāina ki ētahi atu kaimahi, ki te hunga e tukua ai ki a ia ngā hua i ngā pō hua."

42 Ka mea a Īhu ki a rātou, "Kīanō koutou i kite noa i roto i ngā karaipiture?

‘Ko te kōhatu i kapea e ngā kaihanga,

kua meinga tēnei hei upoko mō te kokonga;

nā te Ariki tēnei,

he mea whakamīharo hoki ki ō tātou kanohi!’

43 "Koia, ahau ka mea nei ki a koutou, Ka tangohia te rangatiratanga o te Atua i a koutou, ā, ka hoatu ki tētahi iwi, e puta ai ngā hua o taua rangatiratanga. 44 Ko te tangata e hinga ki runga ki tēnei kōhatu, nā, mongamonga ana ia; ki te taka ia taua kōhatu ki runga ki tētahi, nā, ngotangota noa ia me he puehu."

45 Ā, ka rongo ngā tohunga nui me ngā Parihi ki āna kupu whakarite, ka mōhio mō rātou āna kōrero. 46 Nā, i a rātou e whai ana kia hopukia ia, ka wehi i te mano, ki tā rātou hoki he poropiti ia.

Krisztus bevonulása Jeruzsálembe

1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt, 2 És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. 3 És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket. 4 Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott: 5 Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. 6 A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik, 7 Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. 8 A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. 9 Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! 10 És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez? 11 A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

A templom megtisztítása

12 És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. 13 És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. 14 És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket. 15 A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének, 16 És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget? 17 És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.

Terméketlen fügefa

18 Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. 19 És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada. 20 És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen? 21 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen; 22 És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.

Jézus beszédei a templomban

23 És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat? 24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. 25 A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki? 26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják. 27 És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. 28 De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. 29 Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne. 30 A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el. 31 E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. 32 Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.

Példázat a szőlőművesekről

33 Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. 34 Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. 35 És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. 36 Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. 37 Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. 38 De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. 39 És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. 40 Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? 41 Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében. 42 Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. 43 Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét. 44 És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. 45 És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól. 46 És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát.