Mateus 16

He Tono mō tētahi Tohu

1 Nā, ka haere mai ngā Parihi me ngā Haruki, ka whakamātautau ka tono kia whakakitea e ia ki a rātou tētahi tohu i te rangi. 2 Nā, ka whakahoki ia, ka mea ki a rātou:

"Ka ahiahi, ka mea koutou, ‘He paki; inā he whero te rangi.’ 3 Ā, i te ata, ‘He āwhā āianei; he whero nei te rangi, e tukupū ana.’ E te hunga tinihanga, e mātau ana koutou ki te titiro ki te mata o te rangi; tē taea e koutou ngā tohu o ngā tāima. 4 E rapu tohu ana te whakatupuranga kino, pūremu; ā, heoi anō tohu e hoatu ki a rātou ko te tohu o Hona poropiti."

Nā, whakarērea ana rātou e ia, ā, haere ana.

Te Rēwena a ngā Parihi, a ngā Haruki

5 Ā, ka ū ngā ākonga ki tērā taha kua wareware ki te mau taro atu. 6 Nā, ka mea a Īhu ki a rātou, "Kia mahara kia tūpato i te rēwena a ngā Parihi, a ngā Haruki."

7 Ā, ka kōrerorero rātou ki a rātou anō, ka mea, "Nō te mea kāhore tātou i mau taro mai."

8 Ā, ka mōhio a Īhu, ka mea ki a rātou: "He aha koutou ka kōrerorero ai ki a koutou, e te hunga whakapono iti, nō te mea kīhai i maua mai he taro e koutou? 9 Kīanō koutou i mātau noa, kīanō koutou i mahara ki ngā taro e rima a ngā mano e rima, ki te maha hoki o ngā kete i riro i a koutou?

10 "Ki ngā taro hoki e whitu a ngā mano e whā, ki te maha anō o ngā kete i riro i a koutou? 11 He aha koutou tē mātau ai, ehara i te mea mō te taro tāku i mea ai ki a koutou, kia tūpato i te rēwena a ngā Parihi, a ngā Haruki?"

12 Kātahi rātou ka mātau kīhai ia i mea kia tūpato i te rēwena o te taro, engari i te ako a ngā Parihi, a ngā Haruki.

Te Pānuitanga a Pita mō Īhu

13 Ka tae a Īhu ki ngā wāhi o Hiharia Piripai, ka ui ia ki āna ākonga, ka mea, "Ko wai rā ahau te Tama a te tangata, ki tā ngā tāngata kī?"

14 Nā, ka mea rātou, "Ki tā ētahi ko Hoani Kaiiriiri; ki tā ētahi ko Irāia; ki tā ētahi ko Heremaia, ko tētahi rānei o ngā poropiti."

15 Ka mea ia ki a rātou, "Ā, ki tā koutou ko wai ahau?"

16 Nā, ka whakahoki a Haimona Pita, ka mea, "Ko te Karaiti koe, ko te Tama a te Atua ora."

17 Nā, ka whakahoki a Īhu, ka mea ki a ia:

"Ka koa koe, e Haimona Parahona; ehara hoki i te kikokiko, i te toto, nāna tēnei i whakakite ki a koe, engari, nā tōku Matua i te rangi. 18 Nā, ko tāku kupu anō tēnei ki a koe, Ko Pita koe, ā, ka hangā e ahau tāku hāhi ki runga ki tēnei kāmaka; e kore anō e taea taua hāhi e ngā kūwaha o te rēinga. 19 Ka hoatu anō e ahau ki a koe ngā kī o te rangatiratanga o te rangi; ā, ko āu e here ai i te whenua e herea anō i te rangi; ko āu hoki e wewete ai i te whenua e wetekia anō i te rangi."

20 Me i reira ka whakatūpato ia i āna ākonga, kia kaua e kōrerotia e rātou ki te tangata ko te Karaiti ia.

Ka Kōrero a Īhu mō Tōna Mamaetanga me Tōna Matenga

21 Nō reira mai anō, i tīmata ai a Īhu te whakaatu ki āna ākonga, kua takoto te tikanga kia haere ia ki Hiruhārama, ā, he maha ngā mamae e mamae ai ia i ngā kaumātua, i ngā tohunga nui, i ngā karaipi, ā, ka whakamatea ia, ā, hei te toru o ngā rā ka ara.

22 Nā, ka mau a Pita ki a ia, ka anga, ka whakahē ki tāna, ka mea, "Auē! Kauaka, e te Ariki! Kauaka rā tēnei e pā ki a koe."

23 Nā, ka tahuri ia, ka mea ki a Pita, "Haere ki muri i ahau, e Hātana, he tūtukitanga waewae koe ki ahau; kāhore hoki ōu ngākau ki ngā mea a te Atua, engari, ki a te tangata."

24 Kātahi a Īhu ka mea ki āna ākonga: "Ki te mea tētahi kia haere mai ki te whai i ahau, me whakakāhore ia e ia anō, me amo tōna rīpeka, ka aru ai i ahau. 25 Ki te whai hoki tētahi kia ora, ka mate anō ia; ki te mate tētahi, mōna i whakaaro ki ahau, ka kite anō ia i te ora. 26 He aha hoki te pai ki te tangata, ki te riro i a ia te ao katoa, ā, ka kore he ora mōna? He aha hoki tā te tangata e hoatu ai hei utu mōna kia ora?

27 "Tēnei ake hoki ka haere mai te Tama a te tangata, rātou ko āna anahera, i runga i te korōria o tōna Matua; ā, ko reira hoatu ai e ia ki tēnei, ki tēnei, te utu o tāna mahi. 28 He pono tāku e mea nei ki a koutou, Tēnei anō ētahi e tū nei e kore e pāngia e te mate, kia kite rā anō i te Tama a te tangata e haere mai ana i runga i tōna rangatiratanga."

A farizeusok jelkívánása és kovásza

1 És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt. 2 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. 3 Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? 4 E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne. 5 És az ő tanítványai a tulsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. 6 Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától. 7 Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. 8 Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?! 9 Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? 10 Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? 11 Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!? 12 Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek.

Péter vallástétele és a kulcsok

13 Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? 14 Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. 15 Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? 16 Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. 17 És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. 18 De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. 19 És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen. 20 Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.

Jézus először jelenti szenvedéseit. Krisztus követése

21 Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni. 22 És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled. 23 Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. 24 Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. 25 Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. 26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? 27 Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint. 28 Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában.