2 Reis 6

Te Merekara o te Toki

1 Nā, ka mea ngā tama a ngā poropiti ki a Eriha, "Nanā, ko te wāhi e noho nei mātou i tōu aroaro he kūiti rawa mō tātou. 2 Tēnā, tukua mātou kia haere ki Horano, ki te tango kurupae mai i reira, tēnei, tēnei o mātou, ka hanga ai i tētahi wāhi i reira hei nohoanga mō tātou."

Ā, ka whakahokia e ia, "Haere koutou."

3 Nā, ka mea tētahi, "Tēnā, whakaae mai kia haere koe i āu pononga."

Anō rā ko ia, "Ka haere anō ahau." 4 Heoi, haere ana ia i a rātou.

I tō rātou taenga ki Horano, kei te topetope rākau. 5 Otiia i tētahi e tua ana i te rākau, ka marere te pane o te toki ki te wai; nā, ka karanga ia, ka mea, "Auē, e tōku ariki! He toki nā te tangata."

6 Nā, ka mea te tangata a te Atua, "Tēnā koa te wāhi i marere ai?" Ā, ka whakaaturia e ia ki a ia te wāhi. Nā, tapahia ana e ia tētahi rākau, ā, makā ana ki reira, nā, kua mānu taua rino.

7 Nā, ka mea ia, "Tangohia ki a koe." Nā, ka totoro tōna ringa, ā tangohia ana e ia.

Ka Tāwhitia e Eriha ngā Hīriani

8 Nā, ka whawhai te kīngi o Hīria ki a Īharaira; ā, ka whakatakoto whakaaro ia ki āna tāngata, ka mea, "Ko te wāhi hei puni mōku, kei mea."

9 Nā, ka tono tāngata te tangata a te Atua ki te kīngi o Īharaira ki te kī atu: "Kia tūpato kei tika koe nā taua wāhi; kei te haere hoki ngā Hīriani ki raro, ki reira." 10 Nā, ka unga tāngata te kīngi o Īharaira ki te wāhi i kīia rā e te tangata a te Atua ki a ia, i whakatūpato ai ia i a ia; ā, ka hōnea ia i reira, ehara anō i te tuatahi, i te tuarua rānei.

11 Nā, pōhewa noa iho te ngākau o te kīngi o Hīria i tēnei mea; ā, ka karangatia e ia āna tāngata, ka mea ki a rātou, "E kore ianei koutou e whakaatu ki ahau, ko wai o tātou kei te kīngi o Īharaira?"

12 Ka mea tētahi o āna tāngata, "Kāhore, e tōku ariki, e te kīngi. Engari ko Eriha, ko te poropiti kei roto i a Īharaira, kei te whakaatu ki te kīngi o Īharaira i ngā kupu e kōrero ai koe i tōu whare moenga."

13 Nā, ka mea ia, "Tīkina, tirohia, kei hea ia, kia ungā ai e ahau he tāngata ki te tiki i a ia." Ā, ka kōrerotia ki a ia: "Nanā, kei Rōtana." 14 Nā, tonoa ana e ia ki reira he hōiho, he hāriata, me tētahi ope nui; ā, haere pō ana rātou, karapotia ana te pā.

15 Nā, i te marangatanga o te kaimahi a te tangata a te Atua i te atatū, i te putanga ki waho, nā, he taua e karapoti ana i te pā, me ngā hōiho, me ngā hāriata. Nā, ka mea tāna tangata ki a ia, "Auē, e tōku ariki, me aha tātou?"

16 Anō rā ko ia, "Kaua e wehi; hira ake hoki ō tātou hoa i ō rātou hoa." 17 Nā, ka īnoi a Eriha, ā, ka mea, "E Ihowā, kia titiro ōna kanohi, kia kite ai ia." Nā, whakatirohia ana ngā kanohi o taua taitamariki; ā, ka kite ia. Nā, kapi tonu te maunga i te hōiho i te hāriata ahi i ngā taha katoa o Eriha.

18 Nā, i tō rātou haerenga ki raro ki a ia, ka īnoi a Eriha ki a Ihowā, ka mea, "Tēnā rā, patua tēnei iwi kia matapō." Nā, patua ana rātou e ia kia matapō, pērā tonu ia me tā Eriha i kī ai.

19 Nā, ka mea a Eriha ki a rātou, "Ehara tēnei i te huarahi, ehara hoki tēnei i te pā; whai mai i ahau, ā, māku koutou e ārahi ki tā koutou tangata e rapu nei." Ā, ārahina ana rātou e ia ki Hamaria.

20 Ā, nō te taenga ki Hamaria, ka mea a Eriha, "E Ihowā, whakatirohia ngā kanohi o ēnei, kia kite ai rātou." Nā, whakatirohia ana e Ihowā ō rātou kanohi, ā, ka kite rātou; nā, i waenganui pū rātou o Hamaria.

21 Nā, ka mea te kīngi o Īharaira ki a Eriha, i tōna kitenga i a rātou, "Kia patua e ahau, e tōku pāpā? Kia patua e ahau?"

22 Anō rā ko ia, "Kaua e patua e koe. E patua rānei e koe āu i hopu ai ki tāu hoari, ki tāu kōpere? Whakatakotoria he taro, he wai ki ō rātou aroaro, kia kai rātou, kia inu, kia hoki ki tō rātou ariki."

23 Nā, takā ana e ia he kai mā rātou, he nui; ā, ka kai rātou, ka inu, ka tonoa atu rātou e ia, ā, haere ana rātou ki tō rātou ariki.

Nā, heoi anō haerenga mai o ngā taua a ngā Hīriani ki te whenua o Īharaira.

Te Whakapaeanga o Hamaria

24 Nā, muri iho i tēnei, ka huihuia e Pēneharara kīngi o Hīria tāna ope katoa, ā, haere ana, whakapaea ana a Hamaria. 25 Nā, nui atu te matekai o Hamaria; nā, whakapaea ana a reira e rātou, nāwai ā ka hokona te upoko kāihe mō ngā pīhi hiriwa e waru tekau, te wāhi whā hoki o te kapa paru kūkupa mō ngā pīhi hiriwa e rima.

26 Nā, i te kīngi o Īharaira e haere ana nā runga i te taiepa, ka karanga tētahi wahine ki a ia, ka mea, "Whakaorangia, e te ariki, e te kīngi."

27 Anō rā ko ia, "Ka kore nei a Ihowā e whakaora i a koe, kei hea he mea māku hei whakaora i a koe? Kei te patunga wīti rānei? Kei te poka wāina rānei?" 28 Ā, ka mea te kīngi ki a ia, "He aha tāu?"

Anō rā ko ia, "I mea mai te wahine nei ki ahau, ‘Hōmai tāu tama hei kai mā tāua āianei, ā, hei āpōpō ka kai tāua i tāku tama.’ 29 Heoi, kōhuatia ana e māua tāku tama, kainga ana e māua. Nā, i te aonga ake ka mea atu ahau ki a ia, ‘Hōmai tāu tama kia kainga e tāua,’ nā, kua hunā e ia tāna tama."

30 Nā, i te rongonga o te kīngi i ngā kupu a taua wahine, ka haea e ia ōna kākahu – i runga hoki ia i te taiepa e haere ana; ā, ka titiro te iwi, nā, he kākahu taratara tēnā kei roto, kei tōna kiri – 31 kātahi ia ka mea, "Kia meatia mai tēnei ki ahau e te Atua, me tētahi atu mea, ki te ū te mātenga o Eriha tama a Hāpata ki runga ki a ia āianei!"

32 Otiia i noho a Eriha i roto i tōna whare, ā, i noho tahi rātou ko ngā kaumātua; nā, ka unga tangata te kīngi i tōna aroaro. Otiia kīanō te karere i tae noa ki a ia, ka mea ia ki ngā kaumātua, "Kia kite koutou kua unga tangata mai tēnei tama a te kaikōhuru ki te tango i tōku upoko? Kia mōhio, ina tae mai te karere, tūtakina te tatau, kia ū hoki te pupuri atu i te tatau ki a ia. He teka ianei kei muri i a ia te tapuwae o ngā waewae o tōna ariki?"

33 I a ia anō e kōrero ana ki a rātou, nā, ko te karere kua tae iho ki a ia; ā, ka mea ia, "Nanā, nā Ihowā tēnei kino; ko te aha tāku e tatari atu ai anō i a Ihowā?"

A fejsze úszik

1 És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk; 2 Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el! 3 És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek. 4 És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak. 5 És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem! 6 És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére. 7 És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.

A siriaiak vaksággal veretnek meg

8 Siria királya pedig hadat indított Izráel ellen, és tanácsot tartván az ő szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én táborom. 9 És elkülde az Isten embere az Izráel királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a siriaiak betörni. 10 És elkülde az Izráel királya arra a helyre, a melyről néki az Isten embere szólott, és őt megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer. 11 És felháborodott ezen a siriai király szíve, és összegyűjtvén az ő szolgáit, monda nékik: Miért nem mondjátok meg nékem, ki tart közülünk az Izráel királyával?! 12 Akkor monda egy az ő szolgái közül: Nem úgy, uram király, hanem Elizeus próféta, a ki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, a melyeket te a te titkos házadban beszélsz. 13 És monda: Menjetek el és nézzétek meg, hol van, hogy utána küldjek és elhozassam őt. És megjelenték néki, mondván: Ímé Dótánban van. 14 Akkor lovakat, szekereket és nagy sereget külde oda, a kik elmenének éjjel, és körülvevék a várost. 15 Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk? 16 Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök. 17 És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül. 18 És mikor azok hozzá lementek, könyörgött Elizeus az Úrnak, mondván: Verd meg ezt a népet vaksággal! És megveré őket vaksággal az Elizeus kivánsága szerint. 19 És monda nékik Elizeus: Nem ez az út, sem ez a város; jertek el én utánam, és ahhoz a férfiúhoz vezetlek titeket, a kit kerestek. És elvezeté őket Samariába. 20 És mikor bementek Samariába, monda Elizeus: Óh Uram, nyisd meg ezek szemeit, hogy lássanak. És megnyitá az Úr az ő szemeiket és látának, és ímé Samaria közepében voltak. 21 Az Izráel királya pedig mikor látta őket, monda Elizeusnak: Vágván vágassam-é őket, atyám? 22 És monda: Ne vágasd. Le szoktad-é vágatni azokat, a kiket karddal vagy kézívvel fogsz el? Adj nékik kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és elmenjenek az ő urokhoz. 23 És nagy lakomát szerzett nékik; és miután ettek és ittak, elbocsátá őket. Ők pedig elmenének az ő urokhoz; és ettől fogva többé nem jöttek a siriai portyázó csapatok az Izráel földjére.

Éhinség Samariában

24 És lőn ezek után, hogy Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és felment és megszállotta Samariát. 25 És igen nagy inség lett Samariában, mert addig tartották megszállva a várost, míg egy szamárfej nyolczvan ezüst, és egy véka galambganéj öt ezüst lett. 26 És mikor az Izráel királya a kőfalon széjjeljára, egy asszony kiálta ő hozzá, mondván: Légy segítséggel, uram király! 27 A király monda: Ha nem segít meg téged az Isten, hogyan segítselek én meg? A szérűről vagy a sajtóról? 28 És monda néki a király: Mit akarsz? Monda az: Ez az asszony azt mondta nékem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg őt ma, az én fiamat pedig holnap eszszük meg. 29 És megfőztük az én fiamat, és megettük őt. Mikor azután másnap azt mondtam néki: Add ide a te fiadat, hogy azt is együk meg, ő elrejté az ő fiát. 30 Mikor pedig hallotta a király az asszonynak beszédét, megszaggatá az ő ruháit, a mint a kőfalon járt, és meglátta a nép, hogy ímé alól zsákruha van az ő testén. 31 És monda: Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha Elizeusnak, a Sáfát fiának feje ma rajta marad! 32 Elizeus pedig ott ült az ő házában, és együtt ültek vele a vének. És elküldött a király egy férfiat maga előtt. Mielőtt azonban hozzá jutott volna a követ, monda Elizeus a véneknek: Látjátok-é, hogy az a gyilkos hogyan küld ide, hogy a fejemet vétesse? Vigyázzatok, hogy mikor ide ér a követ, zárjátok be az ajtót és szorítsátok meg őt az ajtóban: Ímé az ő ura lábainak dobogása követi őt. 33 És mikor még így beszélne velök, már a követ leérkezett hozzá és nyomában a király, és monda: Ímé ilyen veszedelem származott az Úrtól; várjak-é még tovább az Úrra?