2 Reis 3

Ko Iehorama kīngi o Īharaira

1 Nā, i tīmata a Iehorama tama a Āhapa hei kīngi mō Īharaira i Hamaria i te tekau mā waru o ngā tau o Iehohāpata kīngi o Hūrā, ā, kotahi tekau mā rua ngā tau i kīngi ai ia. 2 Ā, i mahi kino ia i te aroaro o Ihowā; otiia kīhai i rite ki tā tōna pāpā, ki tā tōna whaea; i whakakāhoretia hoki e ia te pou o Paara i hangā e tōna pāpā. 3 Heoi, i piri ia ki ngā hara o Ieropoama tama a Nēpata i hara ai a Īharaira; kīhai ērā i whakarērea e ia.

He Pakanga i waenganui a Īharaira me Moapa

4 Nā, he kaitiaki hipi a Meha kīngi o Moapa; ā, ko tāna takoha ki te kīngi o Īharaira, ko ngā huruhuru o ngā reme kotahi rau mano, o ngā hipi toa kotahi rau mano. 5 I te matenga ia o Āhapa, ka whakakeke te kīngi o Moapa ki te kīngi o Īharaira.

6 Nā, haere atu ana a Kīngi Iehorama i taua wā i Hamaria, ā, taua ana e ia a Īharaira katoa. 7 Nā, haere ana ia, ā, unga tāngata ana ki a Iehohāpata kīngi o Hūrā, hei kī atu: "Kua whakakeke te kīngi o Moapa ki ahau; tērā rānei koe e haere i ahau ki te whawhai ki a Moapa?"

Nā, ka mea tērā, "Ka haere ahau; he rite tonu ahau ki a koe, tōku iwi ki tōu iwi, āku hōiho ki āu hōiho."

8 I mea anō ia, "Mā tēhea ara tāua?"

Ā, ka mea tērā, "Mā te ara i te koraha o Ēroma."

9 Heoi, haere ana te kīngi o Īharaira, me te kīngi o Hūrā, me te kīngi o Ēroma; ā, i haere taiāwhio rātou, e whitu ngā rā. Nā, kāhore he wai mō te ope, mō ngā kararehe rānei e whai ana i a rātou.

10 Nā, ka mea te kīngi o Īharaira, "Auē, kua karangatia nei e Ihowā ēnei kīngi tokotoru kia hoatu ki te ringa o Moapa!"

11 Nā, ka mea a Iehohāpata, "Kāhore ianei i konei tētahi poropiti a Ihowā hei uinga mā tātou i tā Ihowā?"

Nā, ka whakahoki tētahi o ngā tāngata a te kīngi o Īharaira, ka mea, "Kei konei a Eriha tama a Hāpata, nāna rā i riringi te wai ki ngā ringa o Irāia."

12 Nā, ka mea a Iehohāpata, "Kei a ia te kupu a Ihowā." Nā, haere ana te kīngi o Īharaira rātou ko Iehohāpata, ko te kīngi o Ēroma ki a ia.

13 Nā, ka mea a Eriha ki te kīngi o Īharaira, "He aha tāku ki a koe? Haere ki ngā poropiti a tōu pāpā, ki ngā poropiti a tōu whaea."

Ā, ka mea te kīngi o Īharaira ki a ia, "Kāti rā; kua karangatia hoki ēnei kīngi e toru e Ihowā kia hoatu ki te ringa o Moapa."

14 Anō rā ko Eriha, "E ora ana a Ihowā o ngā mano e tū nei ahau ki tōna aroaro, inā, me i kāhore tōku whakaaro ki te mata o Iehohāpata kīngi o Hūrā, e kore ahau e titiro ki a koe, e kore anō e kite i a koe. 15 Otirā, tīkina atu ki ahau āianei tētahi kaiwhakatangi hāpa."

Ā, i te whakatangihanga a te kaiwhakatangi, nā, kua tae mai ki a ia te ringa o Ihowā. 16 Nā, ka mea ia, "Ko te kupu tēnei a Ihowā, ‘Meinga tēnei raorao kia kapi i te waikeri.’ 17 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā, ‘E kore koutou e kite i te hau, e kore e kite i te ua, otirā ka kī tēnei raorao i te wai; ā, ka inu koutou, ā, koutou kāhui, me ā koutou kararehe.’ 18 Nā, he mea iti noa tēnei ki tā Ihowā titiro; ka hōmai anō hoki e ia ngā Moapi ki tō koutou ringa. 19 Ā, ka patua e koutou ngā pā taiepa katoa, me ngā pā pai katoa, ka tuaina hoki ngā rākau pai katoa, ka tanumia ngā poka wai katoa, ā, ko ngā māra pai hoki ka takakinotia ki te kōhatu."

20 Nā, i te ata, i te tāpaenga o te whakahere totokore, he wai te puta ana i te ara o Ēroma, ā, kapi ana te whenua i te wai.

21 Ā, nō te rongonga o ngā Moapi katoa kua tae ake aua kīngi ki te whawhai ki a rātou, ka huihui rātou, ngā mea e āhei te whītiki, me te hunga i kaumātua ake, ā, tū ana i te rohe. 22 Ā, ka maranga wawe rātou i te ata ka whiti te rā ki runga ki te wai, ā, ka kite ngā Moapi i te wai i te ritenga atu ki a rātou, ura tonu me he toto. 23 Ā, ka mea rātou, "He toto tēnei; koia rawa anō kua tukitukia ngā kīngi kua patua rātou e rātou anō. Hoatu āianei, e Moapa, ki te muru taonga!"

24 Nā, i tō rātou taenga ki te puni o Īharaira, ko te whakatikanga o Īharaira, patua iho ngā Moapi, ā, rere ana rātou i tō rātou aroaro. Nā, haere tonu rātou ki roto ki te whenua me te patu haere i ngā Moapi. 25 Nā, tukitukia ana e rātou ngā pā; makā ana e rātou tāna kōhatu, tāna kōhatu, ki ngā wāhi pai katoa ā kapi noa. Tanumia ana ngā puna wai katoa; tuaina ana hoki ngā rākau pai katoa; kei Kiriharehete rawa anake ka waiho e rātou ō reira kōhatu; otiia, i taiāwhiotia tērā e ngā kaipiu kōhatu, patua iho.

26 Ā, nō te kitenga o te kīngi o Moapa, kua pakeke rawa te whawhai māna, ka mau ia ki ētahi tāngata e whitu rau, he hunga unu hoari, hei hoa mōna, hei wāhi atu ki te kīngi o Ēroma. Otiia, kīhai i taea. 27 Kātahi ia ka mau ki tāna mātāmua, ko ia nei hei kīngi i muri i a ia, ā, tāpaea ana hei whakahere ki runga ki te taiepa. Ā, nui atu te mōrikarika ki a Īharaira; nā, ka mahue ia i a rātou, ā, hoki ana ki tō rātou whenua.

Izráel országa. Jórám országlása és Josafát a júdabeli királylyal együtt a moábiták ellen vívott háborúja

1 Jórám pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában Josafátnak, a Júda királyának tizennyolczadik esztendejében, és uralkodék tizenkét esztendeig. 2 És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, de nem annyira, mint az ő atyja és anyja; mert elrontá a Baál képét, a melyet az ő atyja készíttetett volt. 3 De mindazáltal követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit, a ki vétekbe ejtette volt az Izráelt, és el nem távozék azoktól. 4 És Mésának, a Moáb királyának nagyon sok juha volt, és az Izráel királyának adóban százezer bárány és százezer kos gyapját fizette. 5 De mikor meghalt Akháb, a Moáb királya elszakadt az Izráel királyától. 6 Kiméne azért Jórám király azon a napon Samariából, és megszámlálá az egész Izráelt; 7 És elméne, és külde követeket Josafáthoz, Júda királyához, ezt izenvén néki: A Moáb királya elszakadt tőlem; eljösz-é velem a Moáb ellen a hadba? Felele: Felmegyek, úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovam, mint a te lovaid. 8 És monda: Mely úton menjünk fel? Felele: Az Edom pusztájának útján. 9 És elméne az Izráel királya és Júda királya és az Edom királya; és mikor hét napig bolyongtak az úton, nem volt vize sem a tábornak, sem a velök volt barmoknak. 10 Akkor monda az Izráel királya: Jaj, jaj; az Úr azért hívta egybe e három királyt, hogy a Moáb kezébe adja őket! 11 És monda Josafát: Nincs itt az Úr prófétái közül egy sem, hogy általa tanácsot kérhetnénk az Úrtól? És felele egy az Izráel királyának szolgái közül, és monda: Itt van Elizeus, a Sáfát fia, a ki Illésnek kezeire vizet tölt vala. 12 És monda Josafát: Nála van az Úrnak beszéde. És alámenének hozzá az Izráel királya és Josafát és az Edom királya. 13 És monda Elizeus az Izráel királyának: Mi közöm van hozzád? Menj a te atyádnak és anyádnak prófétáihoz! És monda néki az Izráel királya: Ne utasíts el; mert az Úr gyűjtötte össze ezt a három királyt, hogy a Moáb kezébe adja őket. 14 És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, a ki előtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda királyának személyét, bizony téged nem néznélek, és rád sem tekintenék; 15 Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt előtte az éneklő, az Úrnak keze lőn ő rajta. 16 És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat; 17 Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esőt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok. 18 Kevés pedig még ez az Úr szemei előtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja. 19 És megvesztek minden kulcsos várost és minden szép várost, és minden jótermő fát kivagdaltok, és minden kútfőt betöltötök, és minden jó szántóföldet behánytok kövekkel. 20 És lőn reggel, a mikor áldozatot szoktak tenni, ímé vizek jőnek vala Edom útjáról, és megtelék a föld vízzel. 21 Mikor pedig meghallotta az egész Moáb, hogy feljöttek a királyok ő ellenök harczolni, egybegyűlének mindnyájan, a kik fegyvert foghattak, és megállottak az ő tartományuk határán. 22 És mikor felkeltek reggel, és a nap feljött a vizekre, úgy láták a Moábiták, mintha ő ellenökbe az a víz vereslenék, mint a vér. 23 És mondának: Vér ez! Megvívtak a királyok egymással, és megölte egyik a másikát. Prédára most, Moáb! 24 De mikor az Izráel táborához jutottak, felkeltek az Izráeliták, és megverték a Moábitákat, és azok megfutamodtak előttök; betörtek hozzájok és leverték Moábot. 25 És városaikat lerontották, és a jó szántóföldekre kiki követ hányt, és elborították azt kövekkel, és minden kútfőt behánytak, és minden jótermő fát kivágtak, úgy hogy csak Kir-Haréset kőfalait hagyták fenn; de körülvevék azt is a parittyások, és lerontották. 26 Látván pedig a Moáb királya, hogy legyőzettetik a viadalban, maga mellé vett hétszáz fegyverfogó férfiút, hogy keresztül törjenek az Edom királyához; de nem bírtak. 27 Akkor vevé az ő elsőszülött fiát, a ki ő helyette uralkodandó volt, és égőáldozatul megáldozá a kőfalon. Mely dolog felett az Izráel népe igen felháborodék, és elmenének onnét, és megtérének az ő földjökbe.