Isaías 32

He Kīngi e Tika ana te Whakahaere

1 Nanā, ka kīngi te kīngi i runga i te tika,

ka whakahaere tikanga anō ngā rangatira i runga i te whakawā.

2 Ā, ka ai he tangata hei kuhunga ina pā te hau,

hei piringa kei mate i te tūpuhi;

ka rite ki ngā awa wai i te wāhi maroke,

ki te ata o te kōhatu nui i te whenua ngaunga rā.

3 Nā, e kore e atarua ngā kanohi o te hunga kite;

ka whakarongo anō te hunga i te taringa rongo.

4 Ka mātauria anō te mātauranga e te ngākau o te hunga pōnānā,

ā, ka hohoro te arero o ngā reo kīkiki ki te kōrero mārama.

5 E kore te wairangi e kīia i muri he ohaoha,

e kore anō te kaiponu e kīia he atawhai.

6 Ka kōrero hoki te tangata nanakia i te nanakia,

ā, ka mahi tōna ngākau i te kino,

kia whakahāwea ai ki te tapu,

kia puta kē ai tāna kōrero ki a Ihowā,

kia noho tahanga ai i a ia te wairua o te tangata matekai,

kia mōtī ai hoki he wai mō te tangata matewai.

7 He kino hoki ngā hanga a te kaiponu;

e whakatakotoria ana e ia he whakaaro kino,

he kōrero teka e hē ai te hunga iti,

ahakoa e tika ana anō ngā kōrero a te rawakore.

8 He ohaoha ia ngā tikanga a te ohaoha;

ā, ka ū ia ki ngā mahi ohaoha.

Ngā Wāhine o Hiruhārama

9 Whakatika e ngā wāhine e noho pai ana,

whakarongo ki tōku reo;

e ngā tamāhine whakaarokore,

kia whai taringa, ki āku kupu.

10 He maha ngā rā i tua atu i te tau

e raruraru ai koutou, e ngā wāhine maharakore;

nō te mea ka kore te whakinga wāina,

e kore hoki e tae mai te kohikohinga.

11 E wiri, e ngā wāhine e noho hūmārie ana;

pōkaikaha noa iho, e te hunga maharakore;

whakarērea ngā kākahu, noho tahanga,

whītikiria he kākahu taratara ki ō koutou hope.

12 Ka papaki rātou ki ngā uma mō ngā māra ātaahua,

mō te wāina hua,

13 ka puta ake te tātarāmoa me te tūmatakuru

ki te oneone o tāku iwi,

inā, ki runga ki ngā whare koa katoa

o te pā hari.

14 Nō te mea ka mahue te whare kīngi,

ka whakarērea te pā tokomaha;

ko te puke me te pourewa

ka waiho hei ana ā ake ake,

hei mea e koa ai ngā kāihe mohoao,

hei wāhi kai mā ngā kāhui;

15 kia ringihia mai rā anō i runga te wairua ki a tātou,

kia meinga rā anō te koraha hei māra whai hua,

kia kīia anō te māra whai hua he ngahere.

Te Rangimārie o te Kīngitanga a Ihowā

16 Ko reira te whakawā noho ai ki te koraha,

ā, hei kāinga te māra hua mō te tika.

17 Ā, ko te mahi a te tika he rongo mau;

ko te whakaotinga o te tika he āta noho, he ngākau ū ā ake ake.

18 Ka noho hoki tāku iwi ki te nohoanga o te rongo mau,

ki ngā kāinga e ū ai te ngākau,

ki ngā okiokinga hūmārie.

19 Ka tārere iho ia te whatu i te hinganga o te ngahere;

ā, ka whakahoroa rawatia te pā ki raro.

20 Anō te hari o koutou,

o te hunga e whakatō ana ki te taha o ngā wai katoa,

e tuku atu ana i ngā waewae o te kau, o te kāihe.

Isten népének boldog állapota az igazságos Király alatt, előzetes büntetések után

1 Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben; 2 Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön. 3 És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek; 4 A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól. 5 Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek. 6 Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye. 7 A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is. 8 De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad. 9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam’, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem’! 10 Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz. 11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával. 12 Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket. 13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait; 14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek. 15 Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik; 16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön; 17 És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. 18 Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban. 19 De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed! 20 Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!