1 Ko wai i whakapono ki tā mātou kōrero;
i whakaaturia rānei ki a wai te ringaringa o Ihowā?
2 Ka tupu ake hoki ia ki tōna aroaro ānō he rākau wana,
me te pakiaka hoki i te oneone maroke.
Kāhore ōna āhuareka, kāhore hoki he pai; ā, ka titiro tātou ki a ia,
tē ai he ātaahua e minamina ai tātou ki a ia.
3 I whakahēngia, i whakakāhoretia ia e te tangata;
he tangata pōuri, kua mōhio hoki ki te tangi;
ā, i āhua huna ngā kanohi ki a ia;
i whakakāhoretia, kīhai hoki tātou i whakaaro ki a ia.
4 He pono, nāna ō tātou mate i pīkau,
nāna hoki i waha ō tātou pōuri;
ko tātou ia i mea, i tukitukia,
i patua ia e te Atua, i whakawhiua.
5 Kāhore, i werohia ia mō ō tātou hē,
i kurua mō ō tātou kino;
nōna te whiunga i mau ai tō tātou rongo,
kei ōna kārawarawa hoki he rongoā mō tātou.
6 Ko tātou katoa, ānō he hipi, kua marara kē,
kua anga atu tātou ki tōna ara, ki tōna ara;
nā Ihowā ia i mea kia tau iho ki a ia
te kino o tātou katoa.
7 I tūkinotia ia, i whakawhiua;
heoi kīhai i kuihi tōna māngai;
ānō he reme i ārahina ia kia patua,
me te hipi hoki i te aroaro o ōna kaikutikuti e wahangū ana,
kīhai i kuihi tōna waha.
8 Nā te tūkino, nā te whakawā, tangohia atu ana ia.
Tēnā ko tōna whakatupuranga,
ko wai o rātou i whakaaro kua wehea atu ia i te ao ora?
He mahi hē hoki nā tāku iwi i patua ai ia.
9 Ā, ka whakaritea hei te hunga kino he urupā mōna;
i te tangata taonga ia i tōna matenga;
ahakoa kāhore āna mahi tutū,
kāhore anō he tinihanga i tōna māngai.
10 Otiia, i pai hoki a Ihowā kia kurua ia; nāna ia i mea kia mamae.
Ina meinga e koe tōna wairua hei whakahere mō te hē,
ka kite ia i tōna uri, ka whakaroa i ōna rā,
ā, ko tā Ihowā i pai ai ka āta oti i a ia.
11 Ka kite ia i tā tōna wairua i uaua ai, ā, tatū ana te ngākau;
mā te mōhio ki a ia ka whakatikaia ai
te tini e tāku pononga tika;
māna hoki ō rātou kino e waha.
12 Mō reira ka hoatu e ahau he wāhi mōna i roto i ō te hunga nui,
ā, ka tū ngātahi ia me te hunga kaha i te taonga;
mō tōna wairua i ringihia e ia ki te mate,
ā, i taua ngātahitia me ngā poka kē;
nāna hoki ngā hara o te tini i waha,
nāna i wawao ngā poka kē.
Az Úr Szolgájának helyettünk való szenvedése, és dicsősége
1 Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? 2 Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! 3 Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. 4 Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! 5 És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. 6 Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. 7 Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! 8 A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! 9 És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. 10 És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. 11 Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. 12 Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!