Isaías 48

Ko Ihowā te Kaihanga, te Kaiwhakaora hoki

1 "Whakarongo ki tēnei, e te whare o Hākopa,

e te hunga kua huaina nei ko Īharaira hei ingoa mō koutou,

kua puta ake nei i roto i ngā wai o Hūrā;

e whakaoati ana i te ingoa o Ihowā,

e whakahua ana i te Atua o Īharaira,

ehara ia i te mea i runga i te pono, i te tika.

2 Ki tā rātou karanga hoki, nō te pā tapu rātou,

e okioki ana hoki ki te Atua o Īharaira;

ko Ihowā o ngā mano tōna ingoa.

3 "He mea whakaatu nāku nōnamata ngā mea ō mua;

āe rā, i puta anō hoki aua mea i tōku māngai, he mea kōrero nāku;

kitea rawatia ake kua mahia e ahau, kua puta.

4 I mōhio hoki ahau he pakeke koe,

he uaua rino hoki tōu kakī,

he parāhi tōu rae.

5 Nā reira nāku i whakaatu ki a koe inamata;

kīanō i puta kua kōrerotia e ahau ki a koe;

kei kī koe, ‘Nā tāku whakapakoko ēnā mahi,

he mea whakahau ēnei nā te mea i whaowhaoa e ahau,

nā te mea i whakarewaina e ahau.’

6 "Kua rongo koe; tirohia tēnei katoa;

ā, e kore ianei e whakaaturia e koutou?

Kua kōrerotia nei e ahau ki a koe he mea hou,

he mea i muri i tēnei wā, he mea huna, kīhai i mōhiotia e koe.

7 He mea hanga nōnāianei, kāhore hoki inamata;

i mua i tēnei rā kīhai i rangona e koutou;

kei kī koe, ‘Nanā, i mōhiotia e ahau.’

8 Āe rā, kīhai koe i rongo, kīhai i mōhio;

āe rā, mai ō mua kīhai tōu taringa i whakapuaretia.

I mōhio hoki ahau i mahi tinihanga koe,

ā, nō te kōpū anō koe i huaina ai he poka kē.

9 "Ka whakaaro ahau ki tōku ingoa, ā, ka pūhoi tōku riri;

ka whakaaro ki te whakamoemiti ki ahau,

ā, ka pēhi i tāku ki a koe, kei hātepea atu koe.

10 Kua oti ōu para te tahi e ahau, ehara ia i te mea hei hiriwa;

he mea whiriwhiri koe nāku i roto i te oumu, i te tangi.

11 He whakaaro ki ahau, he whakaaro ki ahau, i meatia ai tēnei e ahau.

Kia whakapokea koia tōku ingoa?

E kore anō tōku korōria e hoatu e ahau ki tētahi atu.

12 "Whakarongo ki ahau, e Hākopa,

e Īharaira, e tāku i karanga ai:

Ko ahau ia, ko ahau te tuatahi,

ko ahau anō te mutunga.

13 Āe rā, nā tōku ringa i whakatakoto ngā tūranga o te whenua,

nā tōku matau i hora ngā rangi;

ki te karangatia rātou e ahau,

ka tū ngātahi rātou.

14 "Huihui mai, e koutou katoa, whakarongo hoki!

Nā wai o rātou ēnei mea i whakaatu?

He mea aroha ia nā Ihowā;

ka oti i a ia tāna i pai ai ki Papurōna,

ka pā anō tōna ringa ki ngā Karari.

15 Nāku, nāku te kupu, āe rā, he mea karanga ia nāku,

nāku ia i kawe mai, ka tika anō i a ia tōna ara.

16 "Whakatata mai ki ahau, whakarongo ki tēnei!

"Ko tāku, nō te tīmatanga rā anō ehara i te kōrero puku;

i ngā wā o aua mea, i reira ahau."

Nā ināianei, nā te Ariki, nā Ihowā ahau i unga mai,

nā tōna wairua anō.

17 Ko te kupu tēnei a Ihowā,

a tōu kaihoko, a te Mea Tapu o Īharaira:

"Ko Ihowā ahau, ko tōu Atua

e whakaako nei i a koe ki te pai mōu,

e ārahi nei i a koe i te ara e haere ai koe.

18 Auē, me i rongo koe ki āku whakahau,

inā, kua rite ki te awa te mau o te rongo ki a koe;

ko tōu tika, koia anō kei ngā ngaru o te moana.

19 Kua rite anō ōu uri ki te onepū,

ngā whānau o ōu whēkau ki te kirikiri o reira;

ko tōna ingoa kīhai i hātepea atu,

kīhai i whakangaromia i tōku aroaro."

20 Haere atu i Papurōna,

e rere i roto i ngā Karari;

kia waiata te reo i a koutou e whakaatu ana;

kōrerotia tēnei,

whakapuakina ki te pito o te whenua;

kī atu, "Kua oti i a Ihowā tāna pononga, a Hākopa te hoko."

21 Kīhai anō rātou i matewai i a ia e ārahi ana i a rātou i ngā koraha;

i meinga e ia te wai mō rātou kia rere i roto i te kāmaka;

i wāhia e ia te kāmaka,

ā, pupū mai ana te wai.

22 "Kāhore he maunga rongo ki te hunga kino," e ai tā Ihowā.

Isten felhívása az ő keménynyakú népéhez, hogy az ő kegyelmes megváltását higyje és neki engedelmeskedjék

1 Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; de nem híven és nem igazán. 2 Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura! 3 Mik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének, 4 Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz: 5 Tehát előre megjelentém néked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket. 6 Hallottad volt, és most lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál; 7 Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat. 8 Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hűtelen vagy, és pártütőnek hívatál anyád méhétől fogva. 9 Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak. 10 Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében. 11 Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És dicsőségemet másnak nem adom. 12 Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó. 13 Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak. 14 Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon. 15 Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja. 16 Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét. 17 Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell. 18 Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai; 19 És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elől. 20 Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot. 21 Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle. 22 Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!