1 Kua piko a Pere, kua tuohu a Nepo;
kei runga i te kīrehe, i te kararehe ā rātou whakapakoko;
ko ngā mea e haria haeretia ana e koutou ka meinga hei kawenga,
hei taimaha ki te kararehe māuiui rā.
2 Tuohu ana rātou, piko ngātahi ana;
kīhai i taea te pīkaunga te pupuri,
heoi ko rātou nei anō ka riro hei pārau.
3 "Whakarongo ki ahau, e te whare o Hākopa,
e ngā mōrehu katoa o te whare o Īharaira,
he mea waha nei koutou nāku nō te kōpū mai anō,
he mea pīkau nō roto mai rā anō i te puku;
4 tae noa atu ki tō koutou koroheketanga ko ahau tēnei,
ka pīkaua anō koutou e ahau ā hina noa.
Nāku i mahi, māku anō e mau;
māku anō e pīkau, māku anō e whakaora.
5 "Ki tā koutou kei tō wai he āhua mōku?
Ko wai e rite ana ki ahau?
Me whakarite ahau ki a wai, e kotahi ai tō māua āhua?
6 Ko te hunga e tāhoro ana i te kōura i te pēke,
e pāuna ana i te hiriwa ki te pāuna –
kei te utu i te kaitahu kōura, hangā ake e ia hei atua;
tāpapa ana rātou, koropiko ana.
7 Amohia ana ia e rātou i runga i te pokohiwi, pīkaua ana,
kua waiho e rātou ki tōna wāhi, tū ana ia;
tē taea e ia te nekeneke atu i tōna wāhi.
Ka karanga anō hoki tētahi ki a ia, heoi e kore ia e whakahoki kupu,
e kore e whakaora i a ia i roto i tōna mate.
8 "Mahara ki tēnei, whakatāne,
whakahokia ki te ngākau, e te hunga poka kē.
9 Maharatia ngā mea tuatahi onamata;
ko ahau hoki te Atua, kāhore kē atu;
ko ahau te Atua, kāhore hoki tētahi hei rite mōku.
10 I te tīmatanga e whakaatu ana i ngā mea o te mutunga,
ā, i ngā wā onamata ko ngā mea kāhore anō i meatia;
i kī ahau: Ko te whakaaro i whakatakotoria e ahau mau tonu,
ka oti anō i ahau tāku katoa i pai ai.
11 Ka karangatia hoki e ahau he manu kai kino i te rāwhiti,
ko te tangata kei a ia tōku whakaaro i te whenua tawhiti.
Inā, kua kōrerotia nei e ahau, ka whakaputaina anō e ahau;
kua takoto i ahau, ka oti anō i ahau.
12 "Whakarongo ki ahau, e te hunga ngākau pakari,
e matara atu ana i te tika.
13 Ka kawea mai e ahau tōku tika kia tata;
e kore e matara atu;
e kore anō tāku whakaora e roa;
ka whakawhiwhia anō e ahau a Hiona ki te whakaora,
mō Īharaira, mō tōku korōria."
A babiloni bálványok romlása. Izráel üdve az ő gondviselő Istenében
1 Ledől Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott állatnak; 2 Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és ők magok fogságba mennek. 3 Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket magamra raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta; 4 Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom. 5 Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk? 6 Kitöltik az aranyat az erszényből, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak előtte. 7 Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyéről meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg. 8 Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, vegyétek eszetekbe, pártütők! 9 Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. 10 Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat; 11 Ki elhívom napkeletről a sast, meszsze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem! 12 Hallgassatok reám, kemény szívűek, a kik távol vagytok az igazságtól. 13 Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsőségem.