Ka Whakaahuru a Ihāia i a Kīngi Ahata
1 Nā, i ngā rā o Ahata tama a Iotama, tama a Utia, kīngi o Hūrā ka haere mai a Retini kīngi o Hīria rāua ko Peka tama a Remaria kīngi o Īharaira ki Hiruhārama tatau ai ki reira; kīhai ia a reira i taea e rāua.
2 Ā, ka kōrerotia ki te whare o Rāwiri, ko Hīria kei te whakapiri ki a Ēparaima. Nā, ka kapakapa tōna ngākau, me te ngākau o tōna iwi, ānō ko ngā rākau o te ngahere e ngarue ana i te hau.
3 Kātahi a Ihowā ka mea ki a Ihāia, "Tēnā, haere ki te whakatau i a Ahata, kōrua ko tāu tama, ko Hearatahupu ki te pito o te awakeri o te puna wai i runga, ki te ara i te māra a te kaihoroi kākahu. 4 Ka mea ki a ia, ‘Kia mahara, kia āta noho; kaua e wehi, kaua, hoki tōu ngākau e pāwera ki ngā pito e rua o ēnei ngotungotu e paowa nei, ki te riri nui o Retini rātou ko Hīria, o te tama hoki a Remaria. 5 Nā, kua whakaaroa nei e Hīria, rātou ko Ēparaima, ko te tama a Remaria, he kino mōu, kua mea nei rātou, 6 "Tātou ka haere ki a Hūrā whakatupu kino ai i a ia, ā, ka wāhi mai ai tātou i tētahi wāhi mā tātou, ka whakakīngi ai hoki i tētahi kīngi i waenganui i a ia, arā i te tama a Tapeara." 7 Ko te kupu tēnei a te Ariki, a Ihowā:
E kore e tū,
e kore anō e taea.
8 Ko te upoko hoki o Hīria ko Ramahiku,
ā, ko te upoko o Ramahiku ko Retini.
Nā, i ēnei tau e ono tekau mā rima ka pākarukaru a Ēparaima,
kore ake tēnā iwi.
9 Nā, ko te upoko o Ēparaima ko Hamaria,
ko te upoko hoki o Hamaria ko te tama a Remaria.
Ki te kore koutou e whakapono,
he pono e kore tā koutou e ū.’ "
Te Tohu o Emānuera
10 Ā, i kōrero anō a Ihowā ki a Ahata, i mea, 11 "Īnoia tētahi tohu māu i a Ihowā, i tōu Atua; īnoia he mea i te hōhonu, i te wāhi tiketike rānei i runga."
12 Anō rā ko Ahata, "E kore ahau e īnoi, e kore anō e whakamātautau i a Ihowā."
13 Nā, ka kī tērā, "Tēnā, whakarongo e te whare o Rāwiri; he mea iti ianei ki a koutou kia hōhā ngā tāngata i tā koutou, i mea ai koutou kia hōhā anō hoki tōku Atua? 14 Mō reira mā te Ariki anō e hoatu he tohu ki a koutou. Nanā, ka hapū he wāhina, ka whānau hoki he tama, ā, ka huaina e ia tōna ingoa ko Emānuera. 15 He pata, he honi, hei kai māna, ina mōhio ia ki te paopao ki te kino, ki te whiriwhiri i te pai. 16 Mōhio rawa hoki te tamaiti ki te paopao ki te kino, ki te whiriwhiri i te pai, ka mahue te whenua e whakariharihangia nei e koe ōna kīngi e rua. 17 Tērā e kawea mai e Ihowā ki a koe, ki tōu iwi hoki, ā, ki te whare o tōu pāpā, he rā kīhai nei i tae mai, nō te rā i mawehe ai a Ēparaima i roto i a Hūrā – arā te kīngi o Ahiria."
18 Nā, i taua rā ka whiowhio a Ihowā ki te ngaro i te wāhi whakamutunga mai o ngā awa o Īhipa, ki te pī anō hoki i te whenua o Ahiria. 19 Ā, ka rere mai rātou, ka tau katoa ki ngā awaawa ka ururuatia nei, ki ngā rua o ngā kāmaka, ki ngā tātarāmoa katoa, ki ngā wāhi tarutaru katoa.
20 I taua rā ka heua e te Ariki ki te heu i utua, ki ngā wāhi i tērā taha o te awa – arā ki te kīngi o Ahiria – te māhunga me te huruhuru o ngā waewae; ka pau anō hoki i a ia te pāhau.
21 Nā, i taua rā ka atawhaitia e te tangata he kūao kau me ngā hipi e rua, 22 ā, he nui te waiū e tukua e rātou, nō ka kai pata ia. Ka kainga hoki he pata, he honi e te hunga katoa ka mahue ki te whenua.
23 Ā, i taua rā, ko ngā wāhi katoa i reira nei ngā wāina kotahi mano, ko te utu kotahi mano hiriwa, ka waiho ērā mō ngā tātarāmoa, mō ngā tūmatakuru. 24 He pere, he kōpere a ngā tāngata ina haere mai ki reira; ka riro katoa hoki te whenua i te tātarāmoa, i te tūmatakuru. 25 Nā, ko ngā puke katoa e ngakia ana ki te karaone, e kore koe e tae ki reira i te wehi o te tātarāmoa, o te tūmatakuru; engari he wāhi tērā e tukua ai ngā kau, e takahi ai ngā hipi.
Jeruzsálem szorultsága a sziriaiak és izráeliták miatt
1 És lőn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt. 2 És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, a mint megindulnak az erdő fái a szél miatt. 3 És mondá az Úr Ésaiásnak: Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad, a felső tó csatornájának végéhez, a ruhafestők mezejének útján; 4 És mondd néki: Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgő üszögdarab miatt, Reczinnek és Sziriának, és Remalja fiának felgerjedett haragja miatt! 5 Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened Sziria, Efraim és Remalja fia, mondván: 6 Menjünk el Júda ellen, s reszkettessük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királylyá benne Tábeal fiát, 7 Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez! 8 Mert Sziria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin, és még hatvanöt esztendő, s megromol Efraim és nép nem lészen. 9 Efraim feje pedig Samaria, és Samaria feje a Remalja fia: ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!
Vigasztaló igéret Immánuelről
10 És szóla ismét az Úr Akházhoz, mondván: 11 Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtől, kérj a mélységben vagy fent a magasban! 12 És mikor szóla Akház: Nem kérek s nem kisértem az Urat! 13 Akkor monda a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok? 14 Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, 15 Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani; 16 Mert mielőtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz.
Büntetés az assirusok által
17 És hozni fog az Úr reád és népedre és atyád házára oly napokat, milyenek még nem jöttenek, mióta Efraim elszakadott Júdától: Assiria királyát. 18 És lesz ama napon: süvölt az Úr az Égyiptom folyóvize mellett való legyeknek, s Assiria földje méheinek, 19 S mind eljönnek, és letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden töviseken és minden legelőkön. 20 Ama napon leberetválja az Úr a folyón túl bérlett beretvával, Assiria királya által a főt s a lábak szőrét, a mely a szakált is leveszi; 21 És lesz ama napon, hogy kiki egy fejőstehenet tart és két juhot, 22 És lészen, hogy a tej bősége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön. 23 S lészen ama napon, hogy minden helyet, a hol ezer szőlőtő ezer siklust érő vala, tövis és gaz ver fel. 24 Nyilakkal és kézívvel mehet oda az ember, mivel tövis és gaz verte fel mind az egész földet; 25 Sőt a hegyekre, a melyeket kapával kapáltanak, sem fogsz felmenni, félvén a tövistől és gaztól; hanem barmok legelőjévé lesznek és juhok járásává.