Isaías 6

He Kitenga o Ihowā i roto i te Temepara

1 I te tau i mate ai a Kīngi Utia i kite ahau i te Ariki e noho ana i runga i te torōna, he tiketike, he mea whakarewa ake ki runga, kī tonu anō hoki te temepara i te remu o tōna. 2 E tū ana ngā herapima i runga ake i a ia; e ono ngā parirau o tētahi, o tētahi: i hīpokina e ia tōna mata ki tētahi rua, ōna waewae hoki ki tētahi rua, ā, ko tētahi rua hei rere māna. 3 Ā, i karanga rātou tētahi ki tētahi, i mea:

"He tapu, he tapu, he tapu, a Ihowā o ngā mano;

kī katoa te whenua i tōna korōria."

4 I oioi anō ngā pou o ngā tatau i te reo o tērā i karanga rā, kī tonu te whare i te paowa.

5 Nā, ko tāku kīanga ake: "Auē te mate mōku! Ka ngaro hoki ahau; he tangata ngutu poke hoki ahau, e noho ana i waenganui i te iwi ngutu poke; kua kite nei hoki ōku kanohi i te kīngi, i a Ihowā o ngā mano!"

6 Nā, ko te rerenga mai o tētahi o ngā herapima ki ahau, he waro mura i tōna ringa, he mea tango mai e ia i te āta ki te kokopi. 7 Whakapāngia mai ana e ia ki tōku māngai, me tāna kī mai, "Nanā, kua pā tēnei ki ōu ngutu; nā, kua riro tōu hē, kua murua tōu hara."

8 Nā, ka rongo ahau i te reo o te Ariki e mea ana, "Ko wai tāku e unga ai, ko wai tā tātou hei haere?"

Anō rā ko ahau, "Tēnei ahau, ngarea ko ahau."

9 Anō rā ko ia, "Haere, mea atu ki tēnei iwi:

‘Rongo noa koutou, e kore e mātau;

titiro noa koutou, e kore e kite.’

10 Meinga te ngākau o tēnei iwi kia ngako,

ō rātou taringa kia taimaha,

whakamoea ō rātou kanohi;

kei kite ō rātou kanohi,

kei rongo ō rātou taringa,

kei mātau ō rātou ngākau,

ā, ka tahuri, ka whakaorangia."

11 Anō rā ko ahau, "E te Ariki, kia pēhea te roa?"

Nā, ka mea ia:

"Kia ururuatia rā anō ngā pā,

ā, kore noa he tangata hei noho,

kia kore rā anō he tangata mō roto i ngā whare,

kia tino ururuatia rawatia anō hoki te whenua;

12 kia whakamataratia e Ihowā ngā tāngata ki tawhiti,

ā, ka nui te whakarerenga i waenganui i te whenua.

13 Ā, ki te mau anō he whakatekau i roto i a ia,

ka kainga tuaruatia anō ia;

ka rite ki te terepini, ki te oki,

e mau tonu nei tōna uho, i te mea kua tuaina."

Nā, hei uho mōna te uri tapu.

Ésaiás látja az Úr dicsőségét és elhivatik prófétává

1 A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot; 2 Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett; 3 És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével! 4 És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel. 5 Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim! 6 És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról; 7 És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett. 8 És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet! 9 És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; 10 Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon. 11 És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen; 12 És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön; 13 És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen!