Isaías 28

He Whakawātanga ki ngā Rangatira, ngā Tohunga, ngā Poropiti Hē

1 Auē te hē mō te karauna whakapehapeha o te hunga haurangi o Ēparaima,

ki te puāwai memenge hoki o tōna ātaahua whakakorōria,

tērā i te wāhi ki runga o te awaawa mōmona

o te hunga kua hinga i te wāina!

2 Nanā, he mea kaha, he mea pakari tā te Ariki;

koia anō kei te āwhā whatu, kei te tūpuhi e wāwāhi ana,

kei te waipuke, he wai nui e ngawhā atu ana,

ka tāia iho anō e tōna ringa ki te whenua.

3 Ka takahia e ngā waewae

te karauna whakapehapeha o te hunga haurangi o Ēparaima.

4 Ā, ko te puāwai memenge o tōna ātaahua whakakorōria,

kei te wāhi nei ki runga o te awaawa mōmona,

ka rite ki te hua mātāmua o te piki i te mea kāhore anō te raumati;

ā, ka kite te mea i titiro atu,

ka horomia e ia i te mea kei tōna ringa anō.

5 I taua rā ko Ihowā o ngā mano

hei karauna korōria,

hei pōtae ātaahua

ki ngā mōrehu o tāna iwi;

6 hei wairua whakawā

ki te tangata e noho ana ki te whakawā,

hei kaha mō te hunga e whakahoki ana

i te whawhai i te kūwaha.

7 Otiia kua pōhēhē anō ēnei i te wāina,

ā, kua kotiti kē i te wai kaha;

ko te tohunga, ko te poropiti,

kua pōhēhē i te wai kaha,

kua horomia rāua e te wāina,

ā, kua kotiti kē i te wai kaha;

he titiro hē tā rāua,

e tapepa ana tā rāua whakawā.

8 Kī tonu hoki ngā tēpu katoa i te ruaki,

i te paru, kāhore he wāhi mā.

9 "Ko wai e whakaakona e ia ki te mātauranga?

Ko wai e meinga e ia kia mōhio ki te kupu?

Ko te hunga kua whakamutua tā rātou kai waiū,

kua tangohia mai i te ū?

10 He whakahau nei hoki tēnei i runga i te whakahau,

he whakahau i runga i te whakahau;

he ako i runga i te ako, he ako i runga i te ako;

he iti ki konei, he iti ki kō rā."

11 Engari mā ētahi tāngata rerekē ngā ngutu,

he reo kē te reo e kōrero ai ia ki tēnei iwi;

12 i kī atu ia ki a rātou,

"Ko te okiokinga tēnei,

hoatu e koutou he okiokinga ki te tangata māuiui;

ko te tānga manawa hoki tēnei";

nā, kīhai rātou i pai ki te whakarongo.

13 Nō reira, ko tā Ihowā kupu ki a rātou:

"He whakahau i runga i te whakahau, he whakahau i runga i te whakahau;

he ako i runga i te ako, he ako i runga i te ako;

he wāhi iti ki konei, he wāhi iti ki kō rā;"

kia haere ai rātou, ka hinga whakamuri,

ka wāwāhia, ka māhangatia, ka mau.

14 Mō reira whakarongo ki te kupu a Ihowā, e te hunga whakahī,

e ngā rangatira o tēnei iwi i Hiruhārama.

15 Kua mea nā hoki koutou, "Kua whakarite kawenata mātou ki te mate;

kua rite ā mātou whakarite ko te rēinga;

ki te pāha i waenga te whiu i rite nei ki te waipuke,

e kore e tae mai ki a mātou;

nō te mea kua oti te teka te mea e mātou hei whakawhirinakitanga,

ka piri mātou ki roto ki te horihori."

16 Nā, ko te kupu tēnei a te Ariki, a Ihowā:

"Nanā, tēnei ahau te whakatakoto nei i te kōhatu ki Hiona hei tūranga,

he kōhatu kua oti te whakamātautau,

mō te kokonga, he mea utu nui, he tūranga ū;

ko te tangata e whakapono ana e kore e pōtatutatu.

17 Ka whakatakotoria anō e ahau te tikanga o te whakawā,

mea rawa ki te aho, me te tika anō, paramu rawa;

ā, ka tahia atu te whakawhirinakitanga teka e te whatu,

ka huri anō ngā wai ki runga ki te piringa.

18 Ka whakatakā hoki tā koutou kawenata ki te mate;

e kore anō e tū tā koutou i whakarite ai ki te rēinga;

ko te whiu i rite nei ki te waipuke, ki te tika atu i waenga,

ka waiho koutou hei takahanga māna.

19 I ōna wā e haere atu ai taua whiu,

ka riro koutou i a ia;

ka haere atu hoki i tēnei ata, i tēnei ata,

i te ao, i te pō;

ā, he whakamataku anake te mea kia mōhio ki te kupu."

20 He poto hoki te moenga, e kore e whārōrō te tangata;

he whāiti te hīpoki, e kore e taea te roropi mai.

21 Nō te mea ka rite ki tērā i Maunga Peratimi tō Ihowā whakatikanga ake,

kei tērā i te raorao i Kipeono te rite o tōna riri;

kia mahi ai ia i tāna mahi, i tāna mahi rerekē,

kia whakatutuki ai i tāna hanga, i tāna hanga rerekē.

22 Nā, kāti rā tā koutou whakahī,

kei whakaūkia ō koutou here;

kua rongo nei hoki ahau ki te Ariki, ki a Ihowā o ngā mano,

ki te whakaotinga, ki te mea i whakaritea mō te whenua katoa.

23 Kia whai taringa mai, whakarongo hoki ki tōku reo;

mahara mai, whakarongo ki tāku kōrero.

24 Ko tā te kaiparau koia i ngā rā katoa he parau, hei whakatōkanga?

He whakatuwhera tonu rānei tāna,

he wāwāhi i ngā pōkurukuru o tōna oneone?

25 Ka oti i a ia te mata o taua māra te mea kia rite,

e kore ianei ia e maka atu i te pī,

e whakatō i te kumine,

e rui i te wīti, rārangi rawa, i te pārei ki te wāhi i whakaritea,

me te rai anō ki tōna tapa?

26 Ko tōna Atua hoki hei whakaako i a ia

ki te tikanga pai,

hei tohutohu anō i a ia.

27 E kore hoki ngā pī e patua ki te mea koi,

e kore anō te wīra kāta e hurihia ki runga ki te kumine;

engari e patua ana ngā pī ki te rākau,

ngā kumine ki te patupatu.

28 Ko te wīti hei taro e kurua ana;

e kore hoki e patua tonutia e ia.

Nā, ahakoa tohaina e te wīra o tāna kāta,

e ana hōiho rānei, kāhore e tukia e ia kia ririki.

29 E puta mai ana hoki tēnei i a Ihowā o ngā mano,

he mea whakamīharo nei ōna whakaaro,

he nui anō āna tikanga.

Itélet Efraim és Júda felett

1 Jaj Efraim részegei kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van. 2 Ímé, egy erős és hatalmas jő az Úrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása: földhöz veri kezével azt! 3 Lábbal tapodtatik meg Efraim részegeinek kevély koronája, 4 És úgy jár dicsőséges ékességének hervadó virága, a mely a kövér völgynek fején van, mint a korai füge a gyümölcsszedés előtt, a melyet mihelyt valaki meglát, alig veszi kezébe, lenyeli. 5 Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának; 6 És ítéletnek lelke annak, a ki az ítélőszékben ül, és erősség azoknak, a kik visszanyomják a kapuig az ellenséget. 7 De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítő italtól: pap és próféta tántorog részegítő ital miatt, a bor elnyelte őket, szédülnek a részegítő ital miatt, tántorognak a jövendőlátásban, és inognak az ítéletmondásban; 8 Mert minden asztal telve undok okádással, úgy hogy hely sincs a nélkül. 9 Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é? 10 Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi. 11 Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez, 12 Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani! 13 És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak! 14 Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, a mely Jeruzsálemben lakik. 15 Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el!

A drágalátos szegeletkő

16 Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut! 17 És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket. 18 És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket, 19 S a hányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást; 20 Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor. 21 Mert mint a Perázim hegyén, felkel az Úr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, a mely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát a mely hallatlan lesz. 22 És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett.

Az Úrnak csodálatos tanácsa

23 Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam’, figyeljetek és hallgassátok beszédem’! 24 Hát mindig szánt-é a szántó, hogy vessen, és barázdálja és boronálja-é földét? 25 Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt, és szór illatos köményt, s vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, és tönkölyt a szélére? 26 Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene. 27 Mert nem cséplő szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a fekete köményt bottal verik ki, és az illatost pálczával; 28 A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti. 29 Ez is a seregek Urától származott: Ő ád csodás tanácsot és nagyságos bölcseséget!