Isaías 42

Te Pononga, he Mārama ki ngā Iwi

1 "Nanā, tāku pononga e tautokona ake nei e ahau,

tāku i whiriwhiri ai, āhuareka tonu tōku ngākau ki a ia;

ka waiho e ahau tōku wairua ki runga ki a ia;

māna e whakapuaki te whakawā ki ngā tauiwi.

2 E kore ia e hāmama, e kore anō tōna reo e ara,

e kore e rangona i te ara.

3 Ko te kākaho kōpē e kore e whatia porokeretia e ia;

e kore hoki te muka whakapaowa e tineia e ia;

ka whakapuakina e ia te whakawā i runga i te pono.

4 E kore ia e ngoikore, e kore e ngākaukore,

kia takoto rā anō i a ia te whakawā ki te whenua;

ka tatari anō ngā motu ki tāna ture."

5 Ko te kupu tēnei a te Atua, a Ihowā,

nāna nei ngā rangi i hanga, i hora;

nāna nei i takoto ai te whenua me ngā mea anō e puta mai ana i reira;

nāna nei i hōmai he manawa ki ō reira tāngata,

me te wairua anō ki te hunga e hāereere ana i reira:

6 "He mea karanga koe nāku, nā Ihowā,

i runga i te tika, māku anō tōu ringa e pupuri,

māku koe e tiaki, ka hoatu anō koe e ahau hei kawenata ki te iwi,

hei mārama mō ngā tauiwi;

7 hei whakatitiro i ngā kanohi matapō,

hei whakaputa mai i ngā herehere i roto i te whare e tūtaki tonu ana,

i te hunga e noho ana i te pōuri, i roto i te whare herehere.

8 "Ko Ihowā ahau; ko tōku ingoa tēnā;

e kore anō e tukua e ahau tōku korōria ki tētahi atu,

tōku whakamoemiti ki te whakapakoko.

9 Nanā, kua puta mai ngā mea ō mua,

he mea hou ēnei e whakaaturia nei e ahau;

i te mea kāhore anō kia pihi noa

ka kōrerotia nei e ahau ki a koutou."

He Waiata Whakamoemiti

10 Waiatatia ki a Ihowā he waiata hou,

me te whakamoemiti ki a ia i te pito o te whenua,

e te hunga e haere ana ki raro,

ki te moana, e ō reira tini mea, e ngā motu,

e ngā tāngata e noho ana i reira.

11 Nō reira kia nui te reo o te koraha, o ngā pā anō o reira,

o ngā kāinga, e nohoia ana e Kerara;

kia waiata ngā tāngata o Hera,

kia hāmama rātou i runga i te tihi o ngā maunga.

12 Kia whakakorōriatia a Ihowā e rātou,

kia kauwhautia te whakamoemiti ki a ia i ngā motu.

13 Ka puta mai a Ihowā, ko te āhua kei tō te tangata mārohirohi;

ka whakaoho i te hae ka pērā i te tangata whawhai;

ka karanga, āe rā, ka hāmama;

ka kaha noa atu i ōna hoariri.

14 "Ka roa nei tāku whakamorokitanga,

i whakarongo puku ahau, whakakoromaki tonu;

kātahi nei ahau ka auē, ka pērā me te wahine e whānau ana;

ka whakahotu ahau, ka kahekahe ngātahi.

15 Ka whakaururuatia e ahau ngā maunga me ngā pukepuke,

ka maroke i ahau ngā otaota katoa o reira;

ka meinga ngā awa hei motu,

ka maroke anō i ahau ngā hārotoroto.

16 Ka kawea anō e ahau ngā matapō mā te ara kīhai nei rātou i mōhio;

ka meinga te pōuri hei mārama ki tō rātou aroaro,

me ngā wāhi kōpikopiko kia tika.

Ka meatia ēnei mea e ahau ki a rātou,

e kore anō ahau e whakarere i a rātou.

17 Ka hoki rātou ki muri, nui atu tō rātou whakamā,

tō te hunga e whakawhirinaki ana ki ngā whakapakoko,

e mea ana ki te mea whakarewa,

‘Ko koutou ō mātou atua.’

18 "Whakarongo, e ngā turi;

titiro, e ngā matapō, kia kite ai koutou!

19 Ko wai atu te matapō? Ko tāku pononga nei anake;

ko wai te turi hei rite mō tāku pononga i ungā nei e ahau?

Ko wai te matapō hei rite mō te tangata e mau nei tana rongo ki ahau?

Ko wai te matapō hei rite mō tā Ihowā pononga?

20 He maha ngā mea e kitea ana e koe, heoi kāhore e mahara;

e puare ana ōna taringa, heoi kāhore e rongo."

Te Whakakeke a Īharaira

21 Pai tonu mai a Ihowā, he whakaaro ki tōna tika;

ka whakanuia e ia te ture, ka whakahōnoretia.

22 Ko tēnei iwi ia he pāhuatanga, he taonga pārau;

he mea māhanga rātou katoa i roto i ngā rua,

ngaro tonu i roto i te whare herehere,

hei pāhuatanga rātou, kāhore hoki he kaiwhakaora;

hei taonga pārau; kāhore hoki he tangata e kī ana, "Whakahokia!"

23 Ko wai i roto i a koutou e whai taringa ki tēnei?

Ko wai e mahara mai, e whakarongo mai, mō ngā wā hoki ō muri?

24 Nā wai a Hākopa i tuku hei taonga pārau,

a Īharaira hoki hei meatanga mā ngā kaipāhua?

He teka ianei nā Ihowā?

Kua hara nei hoki tātou ki a ia,

kīhai hoki rātou i pai kia haere i āna ara,

kīhai i whakarongo ki tāna ture.

25 Nā reira ringihia ana e ia te āritarita o tōna riri ki a ia,

me te pakanga kaha;

wera ana ia i tētahi taha, i tētahi taha, tē mōhio ia;

tahuna ana ia, heoi kīhai tōna ngākau i mahara.

Isten Szolgája (a Messiás) szelídségében a pogányok világossága és az elvakult nép vezetője

1 Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. 2 Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. 3 Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. 4 Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. 5 Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: 6 Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. 7 Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. 8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. 9 A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek. 10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói. 11 Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. 12 Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben. 13 Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz. 14 Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok! 15 Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok. 16 A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom. 17 Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink! 18 Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! 19 Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? 20 Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. 21 Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé. 22 De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza! 23 Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután! 24 Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére? 25 Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!