Isaías 37

Ka Tono te Kīngi i tā Ihāia Tohutohu

1 Nā, ka rongo a Kīngi Hetekia, haea ana e ia ōna kākahu, kei te hīpoki i a ia ki te kākahu taratara, ā, haere ana ki te whare o Ihowā. 2 I tonoa anō e ia a Eriakimi rangatira o te whare, a Hepena kaituhituhi, me ngā kaumātua o ngā tohunga, he mea hīpoki ki te kākahu taratara, ki a Ihāia poropiti, tama a Āmoho; 3 hei mea ki a ia, "Ko te kupu tēnei a Hetekia: Ko tēnei rā, he rā nō te hē, nō te whakatuma, nō te whakamā; kua taea hoki te whānautanga tamariki, heoi kāhore he kaha e whānau ai. 4 Tērā pea a Ihowā, tōu Atua, ka rongo ki ngā kupu a Rapahake i tonoa mai nei e tōna ariki, e te kīngi o Ahiria, hei whākorekore ki te Atua ora, ā, ka riri ki ngā kupu i rongo ai a Ihowā, tōu Atua. Nā, kia ara tāu īnoi mō ngā toenga e noho nei."

5 Nā, ko te haerenga atu o ngā tāngata a Kīngi Hetekia ki a Ihāia, 6 ka mea a Ihāia ki a rātou, "Kī atu ki tō koutou ariki, ‘Ko te kupu tēnei a Ihowā: Kaua e wehi i ngā kupu i rongo rā koe, ki ērā i kohukohu mai rā ngā tāngata a te kīngi o Ahiria ki ahau. 7 Nā, ka tonoa e ahau he wairua ki a ia, ā, ka rongo ia i tētahi rongo, ka hoki ki tōna whenua; ka meinga anō hoki ia e ahau kia hinga i te hoari i tōna whenua.’ "

8 Nā, hoki ana a Rapahake, ā, rokohanga atu e ia e whawhai ana te kīngi o Ahiria ki Rīpina; i rongo hoki ia kua hāpainga mai e ia i Rakihi.

9 Ā, ka rongo ia ki a Tirihaka kīngi o Etiopia, ki te kōrero, "Kei te haere mai ki te whawhai ki a koe." Nā, ka rongo ia, ka tono tāngata anō ki a Hetekia, ka mea: 10 "Kī atu ki a Hetekia kīngi o Hūrā, mea atu: Kei tinihangatia koe e tōu Atua, e tāu e okioki nā koe, i a ia e kī nā, ‘E kore a Hiruhārama e hoatu ki te ringa o te kīngi o Ahiria.’ 11 Nanā, kua rongo nā koe ki tā ngā kīngi o Ahiria i mea ai ki ngā whenua katoa, ki tā rātou hunanga rawatanga i a rātou, ā, e ora rānei koe? 12 I whakaora rānei ngā atua o ngā tauiwi i ngā wāhi i hunā e ōku mātua; i Kotana, i Harana, i Retepe, i ngā tama a Erene, i ērā i Terahara? 13 Kei hea te kīngi o Hāmata, te kīngi o Ārapara, te kīngi o te pā o Hēparawaima, o Hena, o Iwa?"

Te Īnoi a Hetekia

14 Nā, ka tangohia mai e Hetekia te pukapuka i te ringa o ngā karere, kōrerotia ana e ia. Nā, haere ana a Hetekia ki runga, ki te whare o Ihowā, wherahia ana e ia ki te aroaro o Ihowā. 15 Nā, ka īnoi a Hetekia ki a Ihowā, ka mea: 16 "E Ihowā o ngā mano, e te Atua o Īharaira, e noho nā i runga o ngā kerupima, ko koe te Atua, ko koe anake, o ngā kīngitanga katoa o te whenua; nāu i hanga te rangi me te whenua. 17 Tahuri mai tōu taringa, e Ihowā, whakarongo mai; titiro mai ōu kanohi e Ihowā, kia kite koe; kia rongo ki ngā kupu katoa a Henakeripi, ki tāna i tuku mai ai hei whākorekore mō te Atua ora.

18 "He tika anō, e Ihowā, kua kore i ngā kīngi o Ahiria ngā iwi katoa, me tō rātou whenua. 19 Kua makā anō e rātou ō rātou atua ki te ahi, nō te mea ehara rātou i te atua, engari, he mahi nā te ringa tāngata – he rākau, he kōhatu – koia i hunā ai e rātou. 20 Tēnā rā, whakaorangia mātou āianei, e Ihowā, e tō mātou Atua, i tōna ringa, kia mōhio ai ngā kīngitanga katoa o te whenua ko koe a Ihowā, ko koe anake."

21 Katahi a Ihāia tama a Āmoho ka tono tāngata ki a Hetekia, hei mea: "Ko te kupu tēnei a Ihowā, a te Atua o Īharaira: I te mea i īnoi koe ki ahau mō Henakeripi kīngi o Ahiria; 22 nā, ko tā Ihowā kupu tēnei i kōrero ai mōna:

Kua whakahāwea te wāhina,

te tamāhine a Hiona ki a koe;

kataina iho koe e ia – rūrū ana te māhunga

o te tamāhine a Hiruhārama ki a koe.

23 Ko wai tāu i whākorekore nā, i kohukohu nā?

Ki a wai tōu reo i whakarahia nā,

tōu kanohi i kake nā ki runga?

Ki te Mea Tapu o Īharaira!

24 Meatia ana e koe āu karere

hei whākorekore mō te Ariki;

kua mea nā koe,

‘Kua kake ahau, me aku tini hāriata,

ki runga ki ngā wāhi tiketike o ngā maunga,

ki roto rawa o Repanōna;

ka tuaina anō e ahau ngā hīta roroa o reira,

me ō reira kauri papai;

ka tae anō ahau ki te wāhi tiketike o tōna wāhi whakamutunga mai,

ki te ngahere o tōna māra whai hua.

25 Keria ana e ahau,

inu wai ana ahau,

maroke ake i te kapu o tōku waewae

ngā awa katoa o Īhipa.’

26 "Kāhore rānei koe i rongo i mua noa atu,

nāku tēnā i mea?

I ngā rā onamata nāku tēnā i hanga?

Katahi nei ka whakaputaina e ahau,

ā, ka waiho nā koe hei mea i ngā pā taiepa

hei pūranga rukerukenga.

27 Koia i iti ai te kaha o ō reira tāngata;

wehi ana rātou, pōrahurahu kau ana;

rite tonu ki te tarutaru o te pārae,

ki te otaota matomato,

ki te taru i runga i ngā tuanui,

ki te wīti i ngingio i te mea kīanō i tupu noa.

28 "Otirā, e mātau ana ahau ki tōu nohoanga iho,

ki tōu haerenga atu, ki tōu haerenga mai,

me tōu nananga ki ahau.

29 Nā, mō tāu nananga ki ahau,

mō te mea kua tae ake nei tāu whakamanamana ki ōku taringa,

mō reira ka kuhua e ahau tāku matau ki tōu ihu,

tāku paraire ki ōu ngutu;

ā, ka whakahokia koe nā te ara

i haere mai nā koe.

30 "Ā, ko te tohu tēnei ki a koe:

I tēnei tau ka kai koutou i ngā mea tupu noa ake,

ā, i te rua o ngā tau ko ngā tupu noa ake o te tau.

Nā, hei te toru o ngā tau koutou whakatō ai, kokoti ai,

whakatō ai i ngā māra wāina, kai ai i ngā hua o aua māra.

31 Nā, tērā e hou anō whakararo ngā pakiaka o ngā oranga i mawhiti o te whare o Hūrā,

ka hua anō ngā hua whakarunga.

32 E puta ake hoki he toenga i Hiruhārama, he oranga i Maunga Hiona.

E taea tēnei e te ngākau nui o Ihowā o ngā mano.

33 "Nā, ko tā Ihowā kupu tēnei mō te kīngi o Ahiria:

E kore ia e haere mai ki tēnei pā,

e kore anō e perea he pere e ia ki konei,

e kore anō e maua e ia he whakangungu rākau ki mua i tēnei pā,

e opehia rānei he puke hei whawhaitanga ki konei.

34 Ko te ara i haere mai ai ia, ka hoki ia mā reira;

e kore anō ia e tae ki tēnei pā,"

e ai tā Ihowā.

35 "Ka tiakina hoki e ahau tēnei pā, ka whakaorangia;

he whakaaro ki ahau, ki tāku pononga anō, ki a Rāwiri."

Te Whati me te Matenga o Henakeripi

36 Nā, ka puta atu te anahera a Ihowā, ā, patua iho e ia i te puni o ngā Ahiriana kotahi rau e waru tekau mā rima mano; ā, te marangatanga ake i te ata, nanā, ō rātou tinana! He tūpāpaku katoa rātou. 37 Nā, tūria atu ana e Henakeripi kīngi o Ahiria, haere ana, hoki ana, noho rawa atu kei Ninewe.

38 Ā, i a ia e koropiko ana i te whare o tōna atua, o Nitiroko, patua iho ia e āna tama, e Ataramereke rāua ko Harētere, ki te hoari; mawhiti tonu atu rāua ki te whenua o Ararata, ā, ko tāna tama ko Etara Harono, te kīngi i muri i a ia.

Az Assiriusok hada Ezékiás imájára egy éjszaka levágatik

1 És lőn, hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az Úr házába. 2 És elküldé Eljákimot az udvarnagyot, és Sebnát az íródeákot, és a papoknak gyászruhába öltözött véneit Ésaiáshoz, Ámós fiához, a prófétához. 3 Kik mondának néki: Így szól Ezékiás: nyomornak, büntetésnek és káromlásnak napja e nap, mert szülésig jutottak a fiak, és erő nincs a szüléshez! 4 Talán meghallja az Úr, a te Istened, a Rabsaké beszédeit, a kit elküldött az ő ura, az assiriai király, hogy káromolja az élő Istent, és szidalmazza azon beszédekkel, a melyeket hallott az Úr, a te Istened; és te könyörögj a maradékért, a mely megvan! 5 Így menének el Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz. 6 És monda nékik Ésaiás: Így szóljatok uratoknak: ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem az assiriai király szolgái. 7 Ímé, én oly lelket adok beléje, hogy hírt hallván, térjen vissza földére, és elejtem őt fegyver által az ő földében! 8 Rabsaké pedig visszatérvén, találá az assiriai királyt Libna ellen harczolni, mivel hallotta volt, hogy Lákistól elindult. 9 És meghallván Tirháka, Kús királya felől e hírt: eljött, hogy ellened harczoljon; ezt meghallván, követeket külde Ezékiáshoz, mondván: 10 Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: Meg ne csaljon Istened, a kiben bízol, mondván: nem adatik Jeruzsálem az assiriai király kezébe! 11 Hiszen te hallottad, mit műveltek Assiria királyai minden országokkal, eltörölvén azokat, és te megszabadulnál? 12 Hát megszabadíták-é azokat a népek istenei, a melyeket eleim elpusztítának? Gózánt, Háránt, Resefet és Telassárban Eden fiait? 13 Hol van Hamáth királya és Arphádnak királya, Sefarvaim városának királya, Héna és Ivva? 14 És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és olvasá azt, és felmenvén az Úr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az Úr előtt. 15 És könyörge Ezékiás az Úrhoz, mondván: 16 Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet. 17 Hajtsd ide Uram füledet és halljad, nyisd meg Uram szemeidet és lássad! Halld meg Szanhéribnek minden beszédit, a melyeket izent az élő Isten káromlására! 18 Bizony, Uram, Assiria királyai elpusztítottak minden országokat és azoknak földjét, 19 És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat. 20 És most Uram, mi Istenünk! szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül. 21 És külde Ésaiás, Ámós fia Ezékiáshoz, mondván: Így szól az Úr, Izráel Istene: mivel hozzám könyörögtél Szanhérib miatt, Assiria királya miatt: 22 Ez a beszéd, a melyet az Úr felőle szól: Megútál téged, gúnyt űz belőled Sionnak szűz leánya, fejét rázza utánad Jeruzsálem leánya; 23 Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izráel Szentje ellen! 24 Szolgáid által megkáromlád az Urat, és ezt mondád: Temérdek szekeremmel fölmentem e hegyek magaslatára, a Libánon csúcsára, és kivágom magas czédrusait, válogatott cziprusait, és behatolok végső magaslatába és kertjének erdejébe! 25 Én ástam és vizet ittam, és kiszáraztom lábam talpával Égyiptom minden folyóit. 26 Hát nem hallottad-é, hogy régtől fogva én tevém ezt, az őskor napjaiban elvégzém ezt, és most előhozám, hogy puszta kőrakássá tégy erős városokat?! 27 És lakóik elájultak és megrendültek és megszégyenültek, és lőnek mint a mező füve és gyönge zöldség, és mint a virág a háztetőn, mint szárba nem indult vetés! 28 Ülésedet, kimentedet, bejöttödet tudom, és ellenem való haragodat. 29 Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, a melyen jövél! 30 S ez legyen jelül néked: ez évben ugartermést esztek és a másik évben sarjut, és a harmadik évben vessetek, arassatok és szőlőt ültessetek, és egyétek gyümölcsét. 31 Júda házának maradványa pedig, a mely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül. 32 Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyéről; a seregek Urának buzgó szerelme művelendi ezt! 33 Azért így szól az Úr Assiria királyáról: Nem jő be e városba, nyilat sem lő reá, és nem szállja meg paizszsal azt, és töltést sem készít ellene. 34 Az úton, a melyen jött, visszatér, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr. 35 És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért! 36 Akkor kijött az Úrnak angyala, és levágott az assir táborban száznyolczvanötezeret, és midőn reggel az emberek felköltek, ímé azok mindnyájan holt hullák valának! 37 Elindula azért és ment és visszatért Szanhérib, az assiriai király, és lakozék Ninivében. 38 És lőn, hogy mikor imádkozék, Nisróknak, az ő istenének templomában, fiai: Adramélek és Saréser levágák őt karddal; és ezek Ararát földére menekülvén, fia, Esárhaddon uralkodék helyette.