Isaías 64

1 Auē me i haehae koe i ngā rangi, me i heke iho,

me i rere ā-wai ngā maunga i tōu aroaro!

2 Kia rite ki te ngiha o te ahi tahu rārā,

ki te ahi e koropupū ai ngā wai –

kia mōhiotia ai tōu ingoa e ōu hoariri,

kia wiri ai ngā iwi i tōu aroaro!

3 I tāu meatanga i ngā mea wehi kīhai nei i whakaaroa e mātou,

i heke iho koe, rere ā-wai ana ngā maunga i tōu aroaro.

4 Kāhore hoki kia rangona noatia i mua,

kīhai i mōhiotia e te taringa,

kīhai hoki te kanohi i kite i te Atua, ko koe anake,

e mahi nei i ngā mea mō te tangata e tatari ana ki a ia.

5 Ko tāu, he whakatau ki te tangata e koa ana, e mahi ana i te tika,

ki te hunga e mahara ana ki a koe i āu ara.

Nanā, i riri nā koe, he hara hoki nō mātou;

kua roa noa atu mātou ki aua ara,

ā, ka ora rānei mātou?

6 Ko mātou katoa hoki kua rite ki te tangata poke,

ā, ko ō mātou tika ki te kākahu kua paru;

e memenge ana mātou katoa ānō he rau rākau;

kei te hau te rite o ō mātou kino e kāhaki nei i a mātou.

7 Kāhore hoki he tangata e karanga ana ki tōu ingoa,

e whakaoho ana i a ia ki te hopu i a koe;

kua hunā nei hoki e koe tōu mata ki a mātou,

ā, kua hunā mātou e koe nā ō mātou hē.

8 Nā ināianei, e Ihowā, ko koe tō mātou pāpā;

ko mātou te paru, ko koe tō mātou kaipokepoke;

he mahi hoki mātou katoa nā tōu ringa.

9 Kaua, e Ihowā, e whakanuia rawatia te riri,

kaua hoki e mahara tonu ki te kino.

Nanā, titiro mai rā,

he iwi mātou katoa nāu.

10 He koraha kau ōu pā tapu,

he koraha a Hiona, kua ururuatia a Hiruhārama.

11 Ko tō mātou whare tapu, ko tō mātou whare ātaahua,

ko te wāhi i whakamoemiti ai ō mātou mātua ki a koe,

kua waiho hei kānga mā te ahi,

mōtī iho ā mātou mea matenui katoa.

12 Ka whakamanawanui rānei koe, e Ihowā, ki ēnei mea?

Ka whakarongo puku rānei koe?

Ka nui rawa rānei tāu whakatupukino i a mātou?

Folytatása a megváltásért való könyörgésnek

1 Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek; 2 Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának. 3 Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja. 4 Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é? 5 És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket! 6 S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál. 7 Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan. 8 Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk. 9 Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lőn, Jeruzsálem kietlenné. 10 Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tűz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult. 11 Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?