Isaías 51

He Kupu Whakamārie ki a Hiruhārama

1 "Whakarongo ki ahau, e koutou e whai nā i te tika,

e rapu nā i a Ihowā.

Titiro ki te kōhatu i hāua mai ai koutou,

ki te poka i te rua i keria mai ai koutou.

2 Titiro ki a Āperahama, ki tō koutou matua,

ki a Hera hoki i whānau ai koutou;

he kotahi hoki ia, karangatia ana ia e ahau,

manaakitia ana, whakanuia ana.

3 Tā te mea kua whakamārie a Ihowā i Hiona;

kua whakamārie ia i ōna wāhi katoa ka ururuatia,

kua mea hoki i tōna wāhi koraha kia rite ki Erene,

i tōna wāhi tītōhea kia rite ki te kāri a Ihowā;

he koa, he hari, ka kitea i roto,

he whakawhetai, me te reo hoki e waiata ana.

4 "Whakarongo ki ahau, e āku tāngata,

kia whai taringa ki ahau, e tāku iwi;

ka puta atu hoki he ture i roto i ahau,

ka takoto anō i ahau tāku whakawā

hei whakamārama mō ngā iwi.

5 Kei te tata mai tōku tika;

kua puta tāku whakaora,

mā ōku ringa e whakawā mō ngā iwi;

ka tatari ki ahau ngā motu,

ka okioki ki tōku ringa.

6 Anga ake ō koutou kanohi ki ngā rangi,

tirohia iho te whenua i raro;

ka memeha atu hoki ngā rangi, ānō he paowa,

ka tawhitotia te whenua, me he kākahu,

ko te hunga hoki e noho ana i reira ka pēnā te mate;

ko tāku whakaoranga ia ka mau tonu;

e kore anō tōku tika e heke.

7 "Whakarongo ki ahau, e koutou e mōhio nā ki te tika,

e te hunga kei ō koutou ngākau nei tāku ture;

kei wehi i te tāwai a te tangata,

kei numinumi i ā rātou taunu.

8 Ka kai hoki te pūrehurehu i a rātou, ānō he kākahu,

ka pau rātou, ānō he huruhuru hipi i te huhu;

ka mau tonu ia tōku tika,

tāku whakaora ki ngā whakapaparanga katoa."

9 Maranga, maranga, kākahuria te kaha,

e te ringa o Ihowā!

Maranga, kia rite ki ngā rā ō mua rā,

ki ngā whakatupuranga onamata.

Ehara oti i a koe nāna i kotikoti a Rahapa,

i wero te tarakona?

10 Ehara oti i a koe nāna i whakamaroke te moana,

ngā wai o te rire nui,

ko ngā wai hōhonu o te moana waiho ake

e koe hei huarahi haerenga mō te hunga kua oti te hoko?

11 Nā, ko ā Ihowā i hoko ai ka hoki mai,

ka haere mai ki Hiona, me te waiata anō rātou;

i runga i ō rātou māhunga he hari e kore e mutu;

ka whiwhi rātou ki te koa, ki te hari;

ā, rere ana te pōuri me te auē.

12 "Ko ahau, inā, māku koutou e whakamārie;

ko wai koe, e wehi nā i te tangata e matemate nei,

i te tama a te tangata ka meinga nei hei tarutaru?

13 Ka wareware nei hoki ki a Ihowā, ki tōu kaihanga,

nāna ngā rangi i hora,

nāna i whakatakoto te tūranga mō te whenua.

Ka pāwera tonu koe i ngā rā katoa i te riri o te kaiwhakawhiu,

i te mea e anga mai ana ia ki te whakamate,

ā, kei hea te riri o te kaiwhakawhiu?

14 Hohoro tonu te wetekina o te herehere i whakaraua;

e kore hoki ia e mate, e heke ki te poka,

e kore hoki e whakakorea he taro māna.

15 Ko Ihowā ia ahau, ko tōu Atua,

i whakakorikori nei i te moana, ā, hāmama ana ōna ngaru –

ko Ihowā o ngā mano tōna ingoa.

16 Ā, kua hoatu e ahau āku kupu ki tōu māngai;

kua hīpokina koe ki te marumaru o tōku ringa,

kia whakatōkia ai ngā rangi,

kia takoto ai te tūranga mō te whenua,

hei mea hoki ki Hiona, ‘Ko koe tāku iwi.’ "

17 Maranga, maranga!

Whakatika, e Hiruhārama,

i whakainumia nei e te ringa o Ihowā

ki te kapu o tōna riri;

kua inu koe i ngā nganga o te kapu wiri,

he mea tatau nāu.

18 Kāhore kau tētahi hei tautītī i a ia

o ngā tama katoa i whānau i roto i a ia;

kāhore hoki tētahi o ngā tama i atawhaitia e ia

hei pupuri i tōna ringa.

19 Ka rua ēnei mea ka pono nei ki a koe –

ko wai hei tangi ki a koe?

Ko te whakangaromanga, ko te wawāhanga, ko te matekai, ko te hoari

me pēhea tāku whakamārie i a koe?

20 Kua hemo āu tama;

e takoto ana i te ahunga mai o ngā ara katoa,

ānō he anaterope i roto i te kupenga;

kī tonu rātou i te riri o Ihowā,

i te whakatūpehupehu o tōu Atua.

21 Mō reira, whakarongo ki tēnei, e koe kua tūkinotia nei;

e haurangi ana, rāia, ehara i te haurangi wāina.

22 Ko te kupu tēnei a tōu Ariki, a Ihowā,

arā a tōu Atua, e tohe nei i tā tōna iwi:

"Nanā, ka tangohia e ahau te kapu wiri i tōu ringa,

ngā nganga o te kapu o tōku riri;

e kore e inumia anō e koe ā muri ake nei.

23 Ā, ka hoatu e ahau ki te ringa o te hunga e whakatupu kino nei i a koe,

i mea rā ki tōu wairua,

‘Piko iho nei, kia haere atu ai mātou.’

Nā, kua whakatakotoria e koe tōu tuarā hei whenua,

hei huarahi mō te hunga i haere atu rā."

Az igazak haza térnek nagy nyomorúságból és öröm van Sionban

1 Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből kiásattatok! 2 Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt. 3 Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava! 4 Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom. 5 Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket. 6 Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol. 7 Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek! 8 Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre! 9 Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte? 10 Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?! 11 Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj! 12 Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?! 13 Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja? 14 Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el: 15 Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem? 16 És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te! 17 Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd! 18 Nem vala vezetője minden fiai közül, a kiket szűlt, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt. 19 E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged? 20 Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétől. 21 Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól! 22 Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg! 23 És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minő az utcza a járóknak!