Isaías 40

Ka Whakamārietia te Iwi a Ihowā

1 Whakamārietia, whakamārietia tāku iwi,

e ai tā tō koutou Atua.

2 Kōrero i runga i te whakamārie ki Hiruhārama,

karanga ki a ia,

kua mutu tāna whawhai,

kua murua tōna hē;

i haere rua hoki tā te ringa o Ihowā

ki a ia hei utu mō ōna hara katoa.

3 He reo nō tētahi e karanga ana:

"Whakapaia e koutou i te koraha te huarahi o Ihowā,

whakatikaia i te tītōhea he ara nui mō tō tātou Atua.

4 Ko ngā raorao katoa ka whakarewaina ake,

ko ngā maunga katoa me ngā pukepuke, ka whakapāpakutia iho;

ko ngā wāhi kōpikopiko ka meinga kia tika,

ko ngā wāhi taratara kia papatairite.

5 Ka whakapuakina anō te korōria o Ihowā,

ā, ka kite ngātahi ngā kikokiko katoa;

he mea kōrero hoki tēnei nā te māngai o Ihowā."

6 I mea mai te reo o tētahi, "Karanga!"

Ā, ka mea tētahi, "Ko te aha kia karangatia e ahau?"

"He tarutaru ngā kikokiko katoa,

ā, ko tōna pai katoa, rite tonu ki te puāwai o te pārae.

7 Ko te tarutaru ka maroke, ko te puāwai ka memenge,

nō te mea e hāngia ana e te Wairua o Ihowā;

he pono, he tarutaru te iwi.

8 Ko te tarutaru e maroke, ko te puāwai e memenge;

ko te kupu ia a tō tātou Atua, tū tonu."

9 E koe, e te kaikawe o te rongo pai ki Hiona,

e piki ki te maunga tiketike.

E koe, e te kaikawe o te rongo pai ki Hiruhārama,

whakaarahia tōu reo, kia kaha;

whakaarahia, kaua hei wehi;

kōrero atu ki ngā pā o Hūrā,

"Nanā, tō koutou Atua!"

10 Nanā, ka haere mai te Ariki, a Ihowā, i runga i te kaha,

ka whakahaerea anō tōna kīngitanga e tōna ringa;

nā, ko te utu mōna kei a ia anō,

kei tōna aroaro te wāhi māna.

11 Ka rite ki tā te hēpara tāna whāngai i tāna kāhui,

ka whakaminea ngā reme e tōna ringa,

ka hikitia ki tōna uma,

ka āta ārahina ngā mea e whakangote ana.

12 Nā wai i mēhua ngā wai ki te kapu o tōna ringa,

he whanganga ringaringa anō tāna rūri mō ngā rangi.

Whaowhina ake e ia te puehu o te whenua ki te mēhua,

ko ngā maunga, pāunatia ana e ia ki te pāuna ringaringa,

ko ngā pukepuke ki te pāuna papa?

13 Nā wai tā te Wairua o Ihowā i tika ai?

Ko wai rānei tāna kaiwhakatakoto whakaaro hei whakaako i a ia?

14 Ko wai tōna hoa whakatakoto whakaaro

hei tohutohu i a ia ki te ara o te whakawā,

hei whakaako i a ia ki te mātauranga,

hei whakakite i te ara o te mōhio ki a ia?

15 Nanā, ko ngā iwi, ānō he pata wai i roto i te pere!

Ki tā te whakaaro he puehu ririki rātou i te pāuna;

nanā, ko ngā motu, maua ake e ia, he mea ririki rawa te rite.

16 E kore anō e ranea a Repanōna mō te ahi,

me ngā kararehe hoki o reira, e kore e ranea hei tahunga tinana.

17 Ko ngā iwi katoa, he kore noa iho i tōna aroaro;

iti iho rātou i te kāhore,

he horihori kau i tōna whakaaro.

18 Nā, ka whakaritea e koutou te Atua ki a wai?

He aha hoki te āhua e whakaahuatia ai ia e koutou?

19 Ko te whakapakoko, nā te kaimahi ia i whakarewa,

nā te kaitahu i whakakikorua ki te kōura,

ā, hangā ana mō reira he mekameka hiriwa.

20 Ko te tangata, he rawakore rawa ia ki te hoatu whakahere pērā,

whiriwhiria ana e ia he rākau e kore e pirau;

rapua ana e ia he kaimahi mōhio māna,

hei hanga i tētahi whakapakoko e kore e nekenekehia.

21 Kāhore ianei koutou i mōhio?

Kāhore koutou i rongo?

Kāhore ianei i kōrerotia ki a koutou i te tīmatanga?

Kāhore ianei koutou i mātau i ngā whakatūranga rā anō o te whenua?

22 Ko ia te noho ana i runga i te porohita o te whenua,

ā, ko ō reira tāngata, ānō he māwhitiwhiti;

ko ngā rangi, horahia ana e ia ānō he kākahu tauārai,

horahia ana e ia ānō he tēneti hei nohoanga;

23 ko ngā rangatira, whakahokia iho e ia ki te kāhore;

ko ngā kaiwhakawā o te whenua,

meinga ana e ia hei mea horihori noa iho.

24 Āe rā, kāhore rātou i whakatōkia;

āe rā, kāhore rātou i ruia;

āe rā, kāhore tō rātou take i whai pakiaka ki te whenua;

ka pupuhi hoki ia ki a rātou, ā, ka maroke rātou;

ka rite ki te kakau wīti, ka kāwhakina e te paroro.

25 "Nā, ki tā koutou, kei tō wai he āhua mōku?

Ka rite rānei ahau ki a wai?" e ai tā te Mea Tapu.

26 E ara ō koutou kanohi ki runga titiro ai:

Nā wai ēnei mea i hanga?

Nā wai ō rātou mano i whakaputa mai he mea tatau tonu;

karangatia ana e ia ngā ingoa o rātou katoa,

māroro rawa, pakari tonu te kaha;

e kore tētahi e ngaro.

27 He aha koe i kōrero ai, e Hākopa,

i mea ai, e Īharaira,

"Kua hunā tōku ara ki a Ihowā,

kua mahue i tōku Atua tōku whakawā"?

28 Kāhore koe i mōhio?

Kāhore koe i rongo,

ko te Atua onamata, ko Ihowā,

ko te Kaihanga o ngā pito o te whenua.

E kore ia e ngenge, e kore ia e māuiui?

E kore tōna mātauranga e taea te rapu.

29 E hōmai ana e ia he kaha ki te hunga ngenge;

ā, whakanuia ana e ia te pakari o te mea ngoikore.

30 Ahakoa ko ngā taitamariki, ka ngenge tonu, ka māuiui,

ā, ko ngā taitama, ka hinga rawa.

31 Tēnā ko te hunga e tatari ana ki a Ihowā,

puta hou ana he kaha mō rātou;

kake ana rātou ki runga; ko ngā parirau, koia ānō kei o ngā ēkara;

ka rere rātou, ā, e kore e māuiui;

ka haere, ā, e kore e ngenge.

Az Úr eljön népe megváltására

1 Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! 2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. 3 Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! 4 Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. 5 És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. 6 Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! 7 Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. 8 Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! 9 Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! 10 Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. 11 Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.

Az Úr a hasonlíthatatlanul hatalmas és dicső

12 Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? 13 Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? 14 Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára? 15 Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! 16 És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra. 17 Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. 18 És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla? 19 A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá; 20 A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz. 21 Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait? 22 Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; 23 Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja; 24 Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el: 25 Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. 26 Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen. 27 Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! 28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! 29 Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. 30 Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; 31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!