Isaías 62

Te Whakatikatika me te Whakaoranga o Hiona

1 He whakaaro ki Hiona i kore ai ahau e noho hū,

he whakaaro ki Hiruhārama tē āta noho ai ahau,

kia puta rā anō tōna tika ānō he tīahotanga,

tōna whakaoranga ānō he rama e kā ana.

2 Ā, ka kite ngā tauiwi i tōu tika,

ngā kīngi katoa i tōu korōria;

ā, he ingoa hou e whakahuatia ki a koe,

he mea whakahua nā te māngai o Ihowā.

3 Hei karauna ātaahua anō koe i te ringa o Ihowā,

hei pōtae kīngi i te ringa o tōu Atua.

4 E kore koe e kīia ā muri ake nei, He Mea Whakarere;

heoi anō kīanga o tōu whenua, He Ururua;

engari ka huaina koe, ko Hepetipa;

tōu whenua, ko Peura;

nō te mea ka āhuareka a Ihowā ki a koe,

ā, ka whai tahu tōu whenua.

5 Kei te mārenatanga hoki o te taitamariki ki te wāhina

te rite o te mārenatanga o āu tamariki ki a koe;

kei te koa hoki o te tāne mārena hou ki te wahine mārena hou

te rite o te koa o tōu Atua ki a koe.

6 Kua oti he kaitiaki te whakarite e ahau ki ōu taiepa, e Hiruhārama;

e kore e kopia te māngai i te ao, i te pō.

E ngā kaiwhakahua o tō Ihowā ingoa,

kei āta noho,

7 kaua hoki e whakamutua tā koutou ki a ia,

kia whakapūmautia rā anō a Hiruhārama e ia,

kia meinga rā anō hei whakamoemiti i runga i te whenua.

8 Kua oatitia e Ihowā tōna ringa matau,

tōna tākakau kaha:

"E kore e hoatu e ahau tāu wīti ā muri

hei kai mā ōu hoariri;

e kore anō ngā tāngata kē e inu i tāu wāina

i māuiui ai koe;

9 engari, ko ngā tāngata nāna i whawhaki mā rātou e kai,

whakamoemiti tonu atu ki a Ihowā;

ā, ko ngā tāngata nāna i kohikohi mai,

ka inumia e rātou ki ngā marae o tōku wāhi tapu."

10 Tika atu, tika atu mā ngā kūwaha;

whakapaia te ara o te iwi;

opehia ake, opehia ake te huanui;

kohikohia atu ngā kāmaka,

whakaarahia he kara ki ngā iwi.

11 Nanā, kua kōrero a Ihowā

ki te pito o te whenua:

"Mea atu ki te tamāhine a Hiona,

‘Nanā, ko tōu whakaoranga te haere mai nei!

Nanā, kei a ia tōna utu,

kei tōna aroaro anō tāna mahi.’ "

12 Ā, ka huaina rātou, Ko te Iwi Tapu,

Ko tā Ihowā i Hoko ai;

ka huaina anō hoki koe, He Mea i Rapua,

He Pā Kāhore i Mahue.

Sion jövendő dicsősége

1 Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl. 2 És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg. 3 És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében. 4 Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik. 5 Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni. 6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! 7 És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön. 8 Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a melyért munkálódtál, 9 Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszűrők igyák meg azt szentségem pitvaraiban. 10 Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé. 11 Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte! 12 És hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.